Magyarul is köszönünk a földönkívülieknek

Azt mondja Vágó István: televíziós műveltségi vetélkedőiben csak visszafogottan igyekeznek kérdéseket feltenni az űrkutatásról, mert mintha csökkent volna az emberek érdeklődése a csillagközi történésekkel kapcsolatban. Nem tudom, igaza van-e, de mosanában új erőre kapott a kozmosz kutatása: húsz év múlva űrhajósokat is küldenének a Marsra, s a Földön kívüli élet lehetősége is folyamatosan izgatja a fantáziánkat.

Bizonyára dr. Horváth András űrkutató-csillagász sem osztja az idézett véleményt, különben nem írta volna meg Szabó Attilával, a Közlekedési Múzeum Űrhajózási Gyűjteményének vezetőjével az Űrkorszak című könyvet, melyben a Marskutatás külön fejezetet kapott.

– Ez a kedvenc témám – mondja Horváth András. – A 2007 augusztusában indított Phoenix amerikai űrszonda tükörsima jégfelületre bukkant, két kráterben dűnedombot találtak vízfolyással – bár ez utóbbi magyar vélemény, az amerikaiak szerint homokfolyásról van szó –, úgyhogy nincs válasz a kérdésre. De 2010 után európai űrberendezés is indul a Marsra, ami kifejezetten a marsi élet nyomait kutatja majd.

A szerzők felidézik az űrhajózás ötvenéves történetének fontos pillanatait. Írnak a Naprendszer óriás bolygóit és külső részeit vizsgáló Pioneer és Voyager szondákról is, melyek több ezer év múlva elhagyják a Naprendszert és évmilliókig repülnek majd passzívan a csillagközi térben. A Pioneerok külső részére arannyal bevont, földi ismereteket tartalmazó plakettet, a földönkívülieknek szóló egyfajta üzenettáblát erősítettek: rajta férfi és női alakkal, az emberi szervezet leírásával, DNS-rajzzal, egy béka felnagyított sejtjeivel, a Naprendszer rajzával, s egy alumíniumtokba zárt arany hanglemezzel, s a meghallgatására alkalmas lejátszóval.

Horváth András szerint ez a lemez felér egy nagyon jó tankönyvvel, mellyel a földönkívülieket szeretnénk megtanítani arra, amit tudunk, s amivel hírt adhatunk, milyenek vagyunk mi. A lemezen 55 emberi nyelven – köztük magyarul – hallható üdvözlés, de szerepel rajta a delfinektől felvett hangsorozat, a szél süvítése, a traktor berregése, állatok nyüszítése, sőt egy csók hangja is ott kering velük együtt a világűrben. A zeneszámok között Beethoven-, Mozart-, Sztravinszkij-mű, népzene és dzsessz is hallható.

A társszerző, Szabó András az űrtevékenység földi hasznáról is beszámol a kötetben:
– A súlytalanság állapotában az interferon, az emberi szervezet leghatásosabb védekezést serkentő anyaga gyorsabban termelődik, így gyógyszer előállítására alkalmas mennyiségben is elérhető – magyarázza. – A teflon és a tépőzár elterjedése is az űrprogramokhoz köthető. A teflonbevonatot a NASA hővédő pajzsok és űrruhák anyagaként használta, a tépőzár az űrhajósok súlytalanságbeli könnyű rögzítő segédeszköze volt, utóbbihoz az ötletet svájci feltalálójának nadrágjába és kutyájának bundájába a hegyi séták közben beakaszkodó bogáncs adta.

S még valami. Európában háromszáz gyerek és felnőtt szenved egy genetikai eredetű betegségtől, a nap ultraibolya sugárzásával szembeni túlérzékenységtől: e betegeket nem érheti napfény, mert bőrrákot kapnak. Az űrkutatásból átvett technológiával már elkészítették egy különleges védőöltözet modelljét, s az elképzelések szerint Európában minél korábban szeretnék ellátni valamennyi ebben a betegségben szenvedőt ezzel a különleges ruhával.