Egy műtét története

A sydneyi olimpián 16 évesen a mezőny harmadik legfiatalabb indulója volt, Athénban a 14. helyen végzett, Pekingben pedig a 12. lett. Azt nem mondhatni, hogy a szerencse kegyeltje lenne: a pekingi indulás előtt néhány nappal kirabolták a lakását, miközben ő meg a barátnője békésen aludt. A betörő alaposan megrakodva távozott: úgy másfél millió forintnyi holmit vitt magával, ékszerekben, pénzben, műszaki cikkekben. A versenyen – talán az előzmények miatt is – becsúszott két gyengébb ugrás, így lett a 12. a döntőben. Nóra Peking után azt mondta: „Londonban az Isten sem állíthat meg!” Akkor még nem gondolta, hogy talán az emberek igen…
Az olimpia után visszautazott Eidhovenbe, ahol mindennapjai telnek a felkészüléssel. Azért ott, mert Ligárt Balázs – a mestere, akivel 14 éve együtt dolgozik – a holland válogatott szövetségi kapitánya. November közepén aztán, egy edzés során beállt a dereka. Lumbágóra gyanakodott, így kezdetben csontkovács vette kezelésbe, de eredmény nélkül.
Az már itthon derült ki az országos gerincközpontban, hogy porckorongsérve van, és a műtét elkerülhetetlen. Felvették hát a várólistára – 580.-nak. Ami azt jelentette, hogy három év múlva kerülhetne sorra. Lehet ugyan korábban is műteni, de akkor ki kell fizetnie a gyógyító beavatkozás árát, ami egymillió-nyolcszázezer forint. Csakhogy ezt a költséget hivatalosan senki nem vállalta helyette! Mindenki hümmögött, a vállát húzogatta – és olyan is volt, aki ígért támogatást, de végül nem lett belőle semmi. Hát ekkor pirultam el, egyszerű, sportot kedvelő honpolgári minőségemben, de nagyon! Végül a család egyik barátja megszponzorálta a műtétet, állta az egymillió-nyolcszázezret. Csakhogy ekkor meg az adóhivatal állt elő a 720 ezer forintos követelésével – a szponzoráció után ugyanis adózni kell!
Semmi baj, Nóra, gyógyulj meg, és aranyszárnyú szitakötőként cikázz az uszoda légterében. Csak vigyázz, hogy a szárnyad el ne törjön!