Fő a bizalom

Tisztelt Uram! A legnagyobb jóindulattal tájékoztatom arról, amit már a fél város tud, hogy a felesége megcsalja Önt. A szeretőjével ma, pénteken 18 órakor találkozik a Tescóban, a WC-papíros sornál. Ha meg akar bizonyosodni a felesége hűtlenségéről, legyen pontos! Jó barát.

Életstílus2009. 03. 29. vasárnap2009. 03. 29.

Kép: Kecskemét, 2008. december 12. Tesco, karácsonyi bevásárlás, hipermárket. Fotó: Ujvári Sándor

Fő a bizalom
Kecskemét, 2008. december 12. Tesco, karácsonyi bevásárlás, hipermárket. Fotó: Ujvári Sándor

A levelet nem vette komolyan. Húszévi boldog házasság után megcsalja a felesége! Az ő mindene. Őt! Ugyan kérem! Pont a Tescóban randevúzik. És …hahaha…a WC-papíroknál! Kacagnom kell. Bár, pénteken ott mindig nagy a forgalom, s nem tűnhetnek föl senkinek. A levelet a zakója zsebébe süllyesztette.
Ebéd közben az egész butaság végleg kiment a fejéből.

Legalábbis azt hitte. Délután azonban mintha furcsa nyugtalanság vett volna erőt a feleségén. Nemcsak idegesebb volt a szokásosnál, hanem még lekezelően is bánt vele.
– Csak nem? – gondolta. – Az ő mindene?  Talán mégis igaza van annak a jóindulatú levélnek? Valahogyan meg kell lesnem őt! De hogyan?
– Valami baj van? – kérdezte az asszony, tekintetében tekintélyes gúnnyal.
– Á, semmi, semmi; csak el kell vinnem föladni a lottókat - mondta, és vette a kis táskáját, meg a zakóját.
– Úgy? Eddig mindig szombaton adtad fel azokat a rohadt lottókat!
Nem válaszolt, de kissé elcsodálkozott a ’rohadt lottókon’. Aztán egy puszival elköszönt a feleségétől:
– Hamarosan jövök - pillantott az órájára. – Te jó isten, már fél hat! – gondolta, és sietve fakadt.

Háromnegyed hatkor már a tetthelyen volt, és a WC-papíros sorral átellenben lévő, mosóporos sorban elfoglalta magát az öblítők, mosóporok, illatosítók tanulmányozásával. Az áruházban nagy volt a forgalom. Ember ember hátán, senki sem törődött a másikkal, csak saját magával meg a bevásárlókocsijával. Őt sem vették kutyába se. Így aztán kényelmesen figyelhette a WC-papíros gondolát.
Megnézte az óráját. Már kilenc perccel elmúlt hat óra!
– Ez aztán az igazi figyelmesség! Vagy már annyira vannak, hogy a szeretője megengedheti magának a késést is? – morfondírozott magában; amikor mintha a feleségét látta volna elsuhanni annak a bizonyos sornak a végénél. Immár biztos volt benne, hogy a levélnek igaza van.
– Húsz év után ide jutottunk? Valamit én rontottam el? Nem gondol a gyerekeinkre? Vagy most már csak egyetlen ember fontos a számára? A szeretője? Mióta tarthat ez szégyenletes kapcsolat? – kergetőztek fejében a – hol saját magát, hol a feleségét vádló – súlyos gondolatok. Rosszul érezte magát, a lába alig bírta el, megszédült…

Ekkor valaki váratlanul hátba vágta. Riadtan emelte föl a tekintetét. A felesége volt.
– Szóval, mégis igaz! – sziszegte az asszony. Megvető pillantással mérte végig.
– Mi…micsoda? – dadogta.
– Micsoda?! Ne add itt nekem az ártatlant! - hangoskodott a felesége.

Végre egy kissé magához tért a kábulatból és a meglepetésből:
– Még te vagy fölháborodva? – korholta az asszonyt. – Mindennek van határa!
– Én is azt mondom. Húsz év után…
– Hiszen ez az! A húsz év…
– Ne próbálkozz itt tisztára mosni magad! – kiáltott rá a felesége. Néhányan már őket figyelték.
– Nekem nincs miért mosakodnom! – keményített be a férj.
– Ha neked nincs, akkor kinek van?
– Neked!

A férj az égvilágon semmit sem értett. Csak azt, hogy még a végén ő, a tisztességes, hűséges férjek legtisztességesebbike, leghűségesebbike kerül itt a bajba. Ismét rosszul volt. A lába reszketett, a feje szédült. Ám erőt  ett magán, és kemény, vádló hangon megkérdezte:
– Te miért vagy itt?
– Na, ne! Ez aztán a pofátlanság! Megyek az ügyvédhez, és beadom a válókeresetet…
– Jobb volna, ha inkább bocsánatot kérnél! - tanácsolta a férj, már egészen magához térve. – Legalább a gyerekek miatt…
– Ne merd a szádra venni a gyermekeimet; te…te…te Casanova! Már mindent tudok. Te megcsalsz engem! Egy jó barátom megírta! Ne tagadd! Van bizonyíték! – és előhúzott a táskájából egy levelet. – Itt van, olvasd!
Tisztelt Hölgyem!
A legnagyobb jóindulattal tájékoztatom arról, amit már a fél város tud, hogy a férje megcsalja Önt. Ma, pénteken 18 órakor találkozik a szeretőjével a Tescóban, a WC-papíros sornál. Ha meg akar bizonyosodni férje hűtlenségéről, legyen pontos! Jó barát

Otthon a gyermekeik már az előszobában várták őket. A két fiú ott sürgött-forgott körülöttük:
– Remélem, jól éreztétek magatokat? – kérdezte ártatlan képpel a kisebbik.
– Kitűnően! – válaszolták fölháborodottan, szinte egyszerre.
– És hogy tetszettek a WC-papírok? – komolyodott el az idősebbik.
–  Micsoda? Ti honnan tudtok róla? Csak nem…? – vágott egymás szavába a két megcsalt szülő.
Elhűlten egymásra néztek, majd kisvártatva mind a négyükből kitört a felszabadult, mindent elsöprő, megkönnyebbült kacagás.

Mifi

Forrás: Itthon – Fővárosi kerületek ingyenes havilapja

Ezek is érdekelhetnek