Hófóbia

Nekünk, ugye, vízilabdánk van meg Cseh Lacink, mivel a mi klímánkat a harsány napsütés uralja, ehhez pedig a hűsítő medence, no meg a jó kis foci dukál, sok-sok sörrel. Erre kiderül, hogy a futballbajnokság rajtjára  azért kell várni, mivel a fővárosi Kánai útról kinézve úgy látszott, a pályák alkalmatlanok a hó miatt a játékra, így veszélyben lenne a játékosok testi épsége.
Ez azért érdekes dolog, ugyanis a csapatok rendre cáfolták ezt az állítást, mondván, ők munkára-harcra készek, volt elég lapátos emberük, amikor szükség volt rájuk, így hát a talajjal semmi baj. Ami pedig a főszereplőket illeti: a fiúk úgy toporognak, mint a legnemesebb versenylovak a start előtt. Még sincs foci, egy hetet csúszik a soros forduló.
A hónap végén világbajnoki selejtező mérkőzéseket vív a magyar válogatott: először Albániában lép pályára nemzeti tizenegyünk, majd a máltaiakat fogadjuk a Puskás stadionban. A korábbi években az éppen regnáló szövetségi kapitány ilyen tájt arról panaszkodott, hogy a bajnoksági rendünk miatt a játékosok nem tudnak formába lendülni a nemzetközi kötelezettségek korai időpontjára – jó lenne, ha végiggondolnák ezt az illetékesek, és esetleg változtatnának a bajnoki indulás kései időpontján.
Most nagy a csend, hiszen válogatottunkat olyan légiósok alkotják, akik már bőven benne vannak a bajnoki szezonban. Így a szövetségi kapitánynak elég országról országra járni, hogy megbizonyosodjon róla, valóban igaz-e az, amit a média közvetít a kiválasztottakról. Azzal, hogy nem hazai csapatokban játszók húzzák magukra a címeres mezt, óhatatlanul is leértékelődik a hazai pontvadászat. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kint lévők helyett itthon jóval gyengébb képességű külföldieket állítunk hadrendbe, érthető, ha a sportág vezetői nem siettetik a színre lépést. Elég lesz majd akkor szembesülni a lelátók fogyatkozó népének markáns véleményével, amikor a dolog végleg elkerülhetetlenné válik…
Egyébiránt nem tudnám megmondani, mitől lett a mai labdarúgásnak ez a hófóbiája?! Évtizedeken át ment a verkli esőben, sárban, hóban, fagyban, ha kellett, fűrészporral, szénporral jelölték ki a vonalakat, a büntetőpont helyét, bedobtak sárga labdát, piros labdát, a közönség tudomásul vette, hogy „télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van”. Most fanyalgunk, összevissza cselekszünk, követhetetlen döntésekkel veszélyeztetjük a bajnokság komolyságát – ha egyáltalán van még ilyen. Ha valaki szándékosan le akarja szoktatni a nézőket a focimeccsek látogatásától, azt valahogy így kell tenni!