Internetre fel, háztáji!

– A dolog úgy indult – mondja Gelb Eszter –, hogy a szomszédban megkérdezték tőlem, melyik házi mézzel kérem a teát. Én meg visszakérdeztem: van méhész a faluban? Ugyanis pár évig Amerikában éltem, nemrég jöttem haza Arnótra a szüleimhez. Ebben a Miskolc közeli faluban nőttem fel, de mostanság nem tudom, hol vehetek például frissen vágott csirkét vagy házi tejet. Szüleim sose gazdálkodtak, fényképészek, a hétvégi nagy bevásárlásaikat Miskolcon intézik. De gyerekkoromban, sajóbábonyi nagyszüleimnél szinte minden volt. Ők még tartottak tehenet, disznót, baromfit, volt veteményesük, gyümölcsösük és szőlőjük is. Emlékszem a frissen fejt tej, a kendermagos csirke ízére. Nagymamám, mint sokan a faluban, egyfajta árucserét bonyolított le: vették tőle a tejet, és néha azzal fizettek, amiből ő éppen kifogyott.

– Akkor még tudtuk, mit eszünk...
– Nem féltünk a tartósítóktól, színezékektől, ízfokozóktól, génkezeléstől, mint én Amerikában, ahol a hamburgerről is azt olvastam, 550 adalék anyagot tartalmaz, ezért bioboltokban vásároltam. Arra jöttem haza, hogy már itthon is nagyáruházakba járnak bevásárolni az emberek, mert kényelmes, pedig néhol nem éppen friss, sőt, átcímkézett húst árulnak. Márpedig nekem és szerintem egyik anyukának se mindegy, mit adunk a gyerekeinknek! Ha faluban élek, legalább tudjam, helyben mi kapható, akkor nem kínai fokhagymát, agyonpermetezett spanyol narancsot, olasz paradicsomot és tápos csirkét veszek a boltban. Nem szólva a lekvárról, a befőttről, a disznótoros hurkáról, a tepertőről és a kolbászról.

– Hogyan lehet hozzájutni házi élelmiszerekhez az ön környezetében?
– Például megtudtam, hogy egy ismerősünk mamája saját fáiról főz eladásra barack- és szilvalekvárt, sőt, vágott házi baromfit is árul. Egyszer kártolt gyapjút kerestem, hogy azzal tömjem ki a lányaimnak készített babákat – fél napig kutakodtam a számítógépen, de csak egy Pécs mellett lakó bácsi foglalkozott ezzel. Pedig Borsodban is tartanak birkát, de kártolt gyapjúból csak osztrák, ausztrál vagy német kapható.

– Tehát innen jött az ötlet?
– Igen, hiszen sokkal jobban bízom abban, amit őstermelőktől, állattartóktól vagy háztáji gazdaságból veszek helyben vagy a falumhoz közel. A weboldalt megterveztem, neve: A magyar őstermelők, gazdák, állattartók portálja. De lehetne az is: Vegyél háztájit! Ami kettős érdek, mert a termelőktől, akiknek a nyakán piaci portéka maradt, vagy az idősektől, akiknek energiájuk, pénzük sincs piacolni, megvehetjük a felesleget.

– Nincs még ilyen az interneten?
– Amilyent én szeretnék, olyan nincs. Ezért akarom összehozni minél hamarabb, és egy rendszergazda segítségével úgy megszerkeszteni, hogy még vásár- és rendezvénynaptár is legyen rajta. A regisztráció miatt – ki, hol és mit termel – falugazdászokat keresek meg, de készítettem adatlapot azoknak is, akiknek nincs számítógépük, vagy nem értenek hozzá. Szüleim ezeket majd szétterítik a polgármesteri hivatalokban. Ha lesz elég jelentkező, az oldal idővel önmagát építi fel, akár országos szintűre is.