Jobb, mint az erényöv!

Szinte már el sem tudnánk képzelni az otthonunkat függöny nélkül. Pedig az ablakokat nem is oly régóta – mindössze pár száz éve – öltöztetik textilekkel. Kezdetben a súlyos drapériáknak, posztóknak térelválasztó szerepük volt. Bármily hihetetlen, Hódító Vilmos egész pereputtyával várkastélyának egyetlen helyiségében aludt – a függönyt a hálószobatitkok „elkendőzéséhez” használták.

A városiasodással aztán megjelentek az emeletes házak. A módos kereskedők az alsó szinten megnagyobbították az ablakokat, hogy az utcán sétáló is láthassa, amint ők minden földi jóval megterített asztalnál falatoznak a családjukkal.
A középkorban a feleségnek tilos volt bármivel is eltakarnia az ablaknyílást, hogy a rokonok és a szomszédok láthassák, hűséges marad-e a sokszor hosszú évekig idegenben harcoló férjéhez. A csapodárság akkoriban nem maradhatott titokban.

A függönyt az északi országokban többnyire dekorációnak használják. Ennek az az oka, hogy kevés a napsütéses órák száma, azt a kevés fényt pedig hagyni kell, hogy elárassza a lakást. Svédországban vagy Norvégiában bárki beláthat kívülről a család életébe. Hasonló a helyzet Hollandiában és az Egyesült Államokban is. Az ablakokba üveg- és egyéb dísztárgyakat, gyertyákat vagy növényeket tesznek – ezzel jelzik, hol a határ a külvilág és a belső tér között. Az intim tereket természetesen mindenhol „láthatatlanná” teszik.

Hosszú az út a természeti népek legyek és bogarak ellen használt rongyaitól a mai luxusszállodák tűzbiztos függönyeiig. Még a hajókon is ragaszkodnak a sokszor túldíszített drapériákhoz, bár nincs funkciójuk – mert ki lesne be az ablakon a nyílt tenger felől? A függöny azt is jól jelzi, milyen ember a vendéglátónk – ez pedig még a térbe belépő ember viselkedését, beszédmódját is meghatározza.

A függöny fő szerepe, vélik egybehangzóan a lakberendezők, hogy felöltözteti a lakást. Anyagtól és színvilágtól függően vidámmá, tekintélyt parancsolóvá, bohókássá, elegánssá (sőt ízléstelenné is!) lehet vele tenni egy otthont. A falusi kultúrában egységes motívumok határozták meg hosszú időn át a függöny karakterét, csak az újabb időkben bukkant föl a giccs. S nemcsak ott: ha brokátot és vadul hömpölygő selymeket látunk a tömbházak rengetegében, sejthetjük, hogy valami nem stimmel az arányérzékkel…

Hogy mi a megoldás? A legegyszerűbb, ha elővesszük a nagymama lenvászon függönyeit – azokban nem fogunk csalódni!