Ujjbegy: az érzékelés csodája

Az érzékelés általános mechanizmusára korábbi, valódi ujjbeggyel végzett kutatások már fényt derítettek. Eszerint amikor ujjunkat végighúzzuk valamilyen anyag felületén, rezgések keletkeznek a bőrben. Ezek a rezgések aktivizálják az ott lévő érzőidegeket, amelyek a központi idegrendszerbe továbbítják e rezgésimpulzusokat, és létrejön az érzet. Megválaszolatlan maradt azonban az a kérdés, hogy a viszonylag mélyen a bőrben elhelyezkedő érzékelő testek – amelyekhez az idegek csatlakoznak – hogyan képesek az egészen finom rezgések fölfogására.

Ennek eldöntésére alkották meg a kutatók a műujjbegyet, amelynek a lényege, hogy egy finom nyomásérzékelő szerkezetet az ujjbegyhez hasonló, de különböző sűrűségben barázdált, rugalmas anyaggal vontak be. Ez szimulálta a bőrben elhelyezkedő érzékelő testek és idegek hálózatát. A kísérletek során ezt a műujjbegyet különböző felületi minőségeket mintázó üveglapon húzták végig, amelynek hatására a mesterséges bőr rezgésbe jött, s ezt a műszer érzékelte is.

A kísérletekből kiderült, hogy milyen nagy szerepet játszanak az érzékelésben a műujjbegy barázdái. Ugyanis amíg sima vagy alig barázdált felület – végighaladva a mintázott üveglapon – alig keltett rezgést, a sűrűn barázdált felületen támadt rezgések százszor erősebbnek bizonyultak a műujjban. S minthogy ujjbegyünk bőrbarázdákkal sűrűn behálózott, így a viszonylag mélyen elhelyezkedő érzékelő testek is könnyedén képesek fogni az erős rezgéseket.