A családmodellbe minden beleszól 1.

Kissé megváltozott a családmodell az elmúlt években, bár a fenti mondat elhangozhatott volna a Csók, anyu! című, rendszerváltás előtti magyar film üzenő tábláján is. De hát mi is történt Európában és Magyarországon az elmúlt húsz évben a kapcsolatok terén és a családok életében?

– A nukleáris család – apu, anyu, gyerekek – nem a modernizáció eredménye, évszázadok óta ebben a családformában él az emberek többsége – világosít fel Somlai Péter szociológus.  – Nyugat-Európában régebb óta és nagyobb arányban van ez így, de nem új dolog Magyarországon sem. Romantikus mese, hogy régebben természetes volt, hogy a generációk együtt laktak.

Valóban nagyobb volt a családok létszáma, de a mai napig ez a domináns családforma. Átalakulás persze van, de válságról talán mégsem érdemes beszélni.

– Én alapvetően a gyerekek felől szemlélem a családot – folytatja Somlai. – Szerintem például nem létezik olyan, hogy csonka család, mert hiába válnak el a szülők, annak a gyereknek ugyanúgy van anyja és apja. A család a gyerek felől definiálódik.

Bár kétségkívül apad Európa és Magyarország lakossága, népesedési deficitről számolnak be a demográfiai jelentések, a születések száma azonban mégsem esett vissza drasztikusan az elmúlt években.

Európában megfordultak az arányok, azokban az (erősen katolikus) országokban, ahol korábban sok gyermek született: Olaszország bambinói és Lengyelország vagy Írország keresztelőre sorban álló csecsemői, ott visszaszorult a termékenység az utóbbi tíz évben, viszont Észak-Európában, ahol korábban az erőteljes individualizáció miatt lanyhult a gyerekvállalási kedv, most belehúztak – ennek oka az utóbbi országok népesedéspolitikai intézkedéseiben, a részmunkaidős foglalkoztatási lehetőségekben és a már önmegvalósított középkorúakban rejlik.

Itthon az európai átlagnál is rosszabb a helyzet. Ennek okait keresendő mégiscsak vissza kell kanyarodnunk a szülőkhöz.

Azokat a bizonyos (leendő) magyar szülőket érte egy-két hatás az elmúlt húsz évben: demográfiai, gazdasági és társadalmi tényezők befolyásolták és befolyásolják a párkapcsolati, családi modelleket.

A születéskor várható élettartam növekedése (bár Magyarországon az európai átlaghoz képest katasztrofális a helyzet, pláne a pasik terén, akik körülbelül 65 évre számíthatnak), a mortalitási adatok, a csökkenő termékenység, a népesség munkaképes korú részének idősödése, az idősek számának növekedésének következtében Vaskovics László szociológus megállapítása szerint új nyomás nehezedik a generációs kapcsolatokra, ami kihat a családtípusokra is.

A rendszerváltás és a globalizáció – mint gazdasági folyamatok – nyomot hagytak a család intézményén. Egyszerre tágították az egyéni szabadságot és erősítettek fel más jellegű kényszereket. Például elterjedt jelenség lett Magyarországon a (sokszor kényszerű) családi vállalkozás, amelyben a családtagok munkatársakká válnak, a hagyományos szerepek megváltoznak, de itt említhetjük a ’90-es években megjelenő tömeges munkanélküliséget és annak családszociológiai következményeit (válásokat, nem vállalt gyermekeket stb.).

A sorozat következő (második) része holnap olvasható.