A családmodellbe minden beleszól 4.

A látogató párkapcsolat tulajdonképpen a „járás” kicsit komolyabb formája. A pár mindkét tagja rendelkezik külön lakhatási lehetőséggel, „átjárnak” egymáshoz. Egyfelől a jólszituált húszas, harmincas, főleg értelmiségi rétegre jellemző ez a forma, másfelől bőszen gyakorolják azok a középkorúak, akiknek korábban nem volt lehetőségük egyedül lakni (mert valószínűleg otthonról egyenesen egy házasságba csöppentek valamikor a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején).

Kriszta és István huszonöt évesek, iparművészek, hat éve vannak együtt, mindkettejüknek van lakása. Kriszta szerint a házasság jogi forma, de ha eljön az ideje, meglépi. Szeretne gyereket még harminc előtt, de nem most. Kriszta szerint István „elég rosszul áll ezekhez a kérdésekhez”, de a változás már időszerű. „A függetlenség elengedhetetlen feltétel. Eddig ez elég meghatározó volt mindkettőnk számára.”

Létezik a látogató párkapcsolatnak egy harmadik – terápiajellegű – formája is, amit Somlai Péter hevesen méltat: – Van a kapcsolatnak egy olyan szakasza, amiben adott esetben, ideiglenesen, nagyon jót tud tenni, ha távolra kerülnek egymástól a párok, sokszor javasolnám szakemberként, de nem mindenki engedheti meg magának.

És maradtak szegény szinglik, akiket nehéz megtalálni, mert éppen van valakijük, aki már biztos az igazi és akkor ők már nem is egyedülállóak. Az ő figurájukat a média eltorzítja, szerepüket túlhangsúlyozza. Somlai Péter szerint számuk Magyarországon nem mérhető, viszont megítélésük a már említett tömegkommunikációs hatásnak köszönhetően téves. Az egyedülálló fiatal felnőttek döntő többsége vágyik egy kapcsolatra, sőt házasságra, családot, klasszikus családot szeretne. Nem választott az életformája, hanem így alakult.

Nelli 26 éves, egy multinál dolgozik asszisztensként. Egy hosszabb kapcsolata volt, még a főiskola alatt. Azóta csupa idiótával hozta össze a sors, úgy gondolja, a javát már elvitték. Egyre elkeseredettebb egy-egy csalódás után, de nem akarja öntudatos szingliként betölteni a harmincat. Szeretne gyereket, családot, „bár minden pasi hazudik, félrejár”. „Most éppen jégkirálynőnek érzem magam, a tapasztalatok megkeményítenek, aztán simán lehet, hogy jövő héten újra leolvadok.”

A gyermeküket egyedül nevelők száma is egyre növekedik a válásokkal együtt, és bár még mindig hátrányos helyzetűnek tekinthetőek az egyszülős (általában nő és gyerek(ek) családok, a nők karrierlehetőségeinek növekedésével, kis mértékben ez is változni látszik. Észak és Nyugat-Európában egyre elterjedtebb az a jelenség, hogy egy nő tudatosan egyedül vállalja gyermekét (ezek általában harmincasas, negyvenes, munkájukban sikeres hölgyek), de nálunk ez még igen ritka.

A felbomlott házasságokat a fent említett egyszülős vagy követő házasságok váltják fel, többmagú családok jönnek létre. A nukleáris család mellett más családszerkezeti formák is fontossá váltak: mostoha család, követő család vagy a már említett élettársi kapcsolat, de ezek az életformák időlegesek. Ulrich Beck szociológus „összebarkácsolt életrajznak” hívja azt, amikor valaki élete során több modellt is képvisel – és úgy tűnik, egyre többet barkácsolunk.

Olvassa el sorozatunk előző három részét is!