A Szabad Föld Kupa története (3.)

Időutazás futball labdával
Megsárgult újság lapokat nyálazgatva a múltba tesz időutazást az ember. Lapunk 1975. évi számában a Szabad Föld Kupa döntőjéről olvasok tudósítást. Istenem, mint ha semmit nem változott volna ennek a szép játéknak a megítélése az eltelt harminc esztendő során!

Május elseje volt, friss tavaszi széllel, mely vörös zászlókat lobogtatott és a Népstadionban az Újpesti Dózsa–Szombathelyi Haladás MNK fináléját játszották, melyre a korabeli tudósítás szerint alig több mint ezer néző volt kíváncsi. Ők is Soltvadkertről és Balmazújvárosból érkeztek, mivel szerencsés „árukapcsolással”, még együtt rendezték a Népköztársasági és a Szabad Föld Kupa döntőjét, márpedig lapunk trófeájáért a fenti két vidéki csapat szállt harcba.

Azért álljon itt a szűkszavú tudósítás is: Soltvadkerti TE–Balmazújvárosi TSZSK 5:4 (3:1), gólok: Sörös (2), Dobszai, Fábián, Mogyorósi, ill. Urbán (2), Hegedűs, Dobi. Ami pedig a közönség vélekedését illeti, a falusi csapatok izgalmasabb csatát vívtak, mint az NB I-es focisták. Mint ha ma lenne…

Nézem a győztes csapat fényképét. Joggal feszítenek a soltvadkertiek, akik között ismerős neveket találok: Szávay Zsolt, a teniszező kedvencünk, Ági édesapja mosolyog a fotón, mellette Bozóky Géza, akinek a neve fölöttébb ismerősen cseng. Hát persze, dr. Bozóky Géza, a kecskeméti tüdőkórház főorvosa lett a Bács–Kiskun megyei Prima Primissima egyik díjazottja. A gyógyító intézményben kerestem meg a főorvost és valójában csak egyetlen kérdésre szerettem volna választ kapni: mi történt a két dátum között, míg a Népstadion-béli díjátvételtől eljutott a rangos szakmai elismerésig?
 – A dolog ott kezdődött, hogy nagycsaládban nőttem fel. Heten voltunk testvérek, édesapámnak Soltvadkerten volt gyógyszertára, melyet 1950-ben elvettek. Mi, fiúk, mindig sportoltunk. Amikor apa hazajött a patikából, kezdődött a gyűrű, nyújtógyakorlat, aztán jöttek a barátok, és előkerült a labda. Futball, kézilabda, kosár… Amikor iskolába kerültem, atletizáltam, tornásztam. A labdarúgás valójában csak szükségből jött szóba.
Apa nagyon vallásos ember volt és ez megjegyzésként szerepelt a felvételi lapomon. 1968-ban ez nem számított különösebben jó ajánlásnak, így amikor az egyik falubelim megsúgta, hogy jót tesz, ha egy kis focival megsegítjük a dolgot, hát a szegedi felvételi érdekében rúgni kezdtem a labdát.

– Milyen sikerrel tette?
– Bejutottam az orvosi egyetemre és két évig NB I-ben játszottam, a SZEOL csapatában. Később annyi lett a gyakorlat, a tanulni való, hogy nem tudtam összeegyeztetni az egyetemet és a sportot, így átmentem a Szegedi Vasutas NB II-es csapatába. A futballból tartottam fenn magam, hiszen hat testvérem még otthon volt.
Amikor szigorló orvos lettem Kecskeméten, a vadkertiek szóltak, hogy ha van kedvem, vasárnaponként játszhatok náluk. Így sikerült a csapatot segíteni abban, hogy Szabad Föld Kupa döntőt játsszunk. Emlékszem arra a május elsejére, 1975-ben. Eufórikus hangulatban ünnepeltünk mi is és a közönség is, hiszen szép számmal elkísértek bennünket a fővárosba. Abban az évben diplomáztam és a sportágnak valamivel nagyobb volt a becsülete, mint ma.

– Dr. Bozóky Imre, az MLSZ oly sokat támadott, korábbi elnöke, egy a hét fivérből – amint azt a vonásaiból kiolvasom…
– Neki most ügyvédi irodája van. A futballt nagyon szerette, a szövetségi munkát szívvel–lélekkel végezte. Egyébként ez jellemző az egész családunkra.

– Mit kell tudni az Ön orvosi tevékenységéről?
– Belgyógyászként kezdtem, rengeteg beteggel egy nagy forgalmú osztályon. Később a vérképző rendszerek betegségeinek gyógyításával foglalkoztam, a Pannonhalmi apátság segítségével kijutottam a Brüsszel melletti Leuwenbe, ahol hosszabb időt töltöttem az egyetemi klinikán. Végeztem csontvelő átültetést, és az intenzív terápia számos csínját-bínját sajátítottam el. Rövid ideig dolgoztam Hódmezővásárhelyen és 1992-ben hívtak meg Kecskemétre, hogy vezessem a tüdő belgyógyászati osztályt.

– Hogy lehet annyi szakmabeli közül kitűnni, hogy Ön kapta a megyében a Príma Primissima díjat?
 – Talán az az egyik magyarázat, hogy rengeteg beteggel találkozom, egy esztendő alatt kb. hét-nyolcezerrel. Ezt kell harminckettővel megszorozni. Én nehezen tudom megválaszolni ezt a kérdést… Minden esetre egyetlen alapelvem van, megpróbálom követni a Legnagyobb Gyógyítót. Az ő történeteihez hasonlót egyetlen egy vallás szent könyvében sem olvashatunk, ilyen egyedül a Bibliában van. Persze, a tudományos díjhoz nem ilyen indoklás kell, viszont több betegséget én írtam le először Magyarországon, számos tudományos előadás és publikáció fűződik a nevemhez, de ez már a díj indoklásakor elhangzott.

– Hogy emlékszik vissza a díjátadásra?
– Egy remekül megszervezett ünnepségen tíz jelölt volt a fődíjra, de ott még nem tudtuk, ki lesz a három nyertes. Valamennyien kimentünk a pulpitusra, azután a végén a borítékok felbontása következett. Én voltam a legutolsó ebben a sorban, akinek a nevét felolvasták.

Miközben a sikeres főorvost hallgatom, végig a patikus édesapa jár az eszembe, aki a sport mániákus szeretetével bocsátotta útra a hét gyerekét. És akik életük végéig görcsösen őrzik ezt a családi örökséget.
                                                                                                                      
1976: a montreali olimpia éve
Ebben az esztendőben nyert Németh Miklós világcsúccsal aranyérmet gerelyhajításban az ötkarikás versenyen, ekkor ismerhettük meg a „Magyar vándort”,  Nadija Comaneci is 1976-ban kapott 10 pontot tornagyakorlatára. Egy negatív „hőst” is megismerhettünk: az öttusázó szovjet Onyiscsenkó megszerelte a párbajtőrét így az gombnyomásra jelzett.

A Szabad Föld kupa döntője ez évben attól is különösen emlékezetes, hogy a két csapat összecsapása május 22-én, a Magyarország–Franciaország labdarúgó mérkőzés előzeteseként került megrendezésre a Népstadionban. A két döntőbe jutott csapat Sülysáp és Paks együttese lett. A legsportszerűbb Pásztói SE egy melegítő garnitúrával lett gazdagabb.

A váratlanul hűvös, szinte télies időben 2000 néző előtt az alábbi összeállításban léptek pályára a csapatok.
Paks: Bimbó (Dunai) – Vábró, Kovács, Váczi, Kiss II., Rácz, Keresztes, Csoma, Somodi, Kiss I. , Schmuck (Szabadi) Edző: Kővári István.
Sülysáp: Veróczky – Trepák, Zima, Cseri, Spolléder, (Szabó P.), Merczel, Zemen, László, Matolai, Tóth, Békési. Edző: Kocsis István.
Játékvezetők.: Tátrai, Nagy M., Dávid.
Góllövők: Kiss I. (2, egyet 11-esből), Rácz, Kiss II., ill. Matolai (2).

A sülysápiak kaptak először lábra. Békési, valamint Tóth mutatós cselekkel alaposan megkeverték a paksiak védelmét. A paksiaknál Kiss II., Keresztes, és időnként Schmuck okozott kellemetlen pillanatokat az elbizonytalanodó sülysápi védelemben. A 23. percben Kiss I. két védőt is „összeküldött” és könnyedén talált a hálóba, 1:0. A félidő befejezése előtt nem sokkal Rácz pofozta a labdát Veróczky hálójába, 2:0.
A második félidőben a sülysápiak mindent egy lapra tettek fel, és a védekezéssel mit sem törődve rohamozni kezdtek. A 48. percben Matolai szépített (2:1), ám a folytatás nem sikerült: a 70. percben az örökmozgó Kiss II. 3:1-re alakította az eredményt, majd Kiss I. büntetőből már 4:1-es vezetést regisztráltatott a villanyújságon. A meccs vége előtt Zemen ugyan büntetőből nem talált a paksi kapuba, ez viszont sikerült akcióból Matolainak, így a 4:2-es végeredmény a Paks kupagyőzelmét jelentette.

1977: a legnívósabb Szabad Föld Kupa éve
Rosemarie Ackermann (NDK) a női magasugrásban elsőként jutott át a 200 centiméteres magasságon. Váradi Béla, a Vasas balszélsője Európa második legjobb góllövője lett 36 találatával és elnyerte az Ezüstcipőt.

Április 20-án ismét válogatott előmérkőzéseként rendezték a Népstadionban a Szabad Föld Kupa döntőjét. Ezúttal az Európa-bajnok csehszlovák válogatott ellen léptek pályára a magyarok, s ezelőtt vívta a kupadöntőt Csorna és Szeghalom. Mind két településről külön buszok és vonatok indultak, Győr-Sopron és Békés megyei szurkolókkal. Több ezer jegy talált elővételben gazdára a két településen. A sportszerűségi díjat ebben az esztendőben a mohácsiak nyerték el.

A mérkőzést ügyes technikai trükkök és kiváló kapusteljesítmények jellemezték. Már az első félidőben eldőlt a mérkőzés sorsa: nem sokkal a kezdés után Sulyok mesterien ívelt szögletei ígértek gólt, ezeket azonban üggyel-bajjal, de hárították a szeghalmi védők. Hanem aztán a 6. percben megzörrent Szeghalom hálója: a jól cselező Tatai nekiiramodott a szélen, beadást színlelt, de aztán meggondolta magát és bombagólt zúdított a rövid sarokba, 1:0. A szeghalmiak is el-eljutottak a csornai kapu elé, ám a sárga-zöld mezes csatárok rendre rosszul céloztak. Nem úgy Balázs, aki az ötösről egy elegáns mozdulattal továbbított a hálóba, 2:0. A gólt leshelyzet előzte meg, de ezen a bírók nagyvonalúan átsiklottak. A 60. percben jogos tizenegyeshez jutott a Csorna, melyet Tatai kissé könnyelműen végzett el, és a csornai kapus párducvetődéssel hárított.

A két csapat tagjai felsorakoztak az eredményhirdetéshez.
A csornaiak közül Póczik, Pásztor, Horváth, Fehér, Csonka, Németh, Tatai, Turbók, Balázs, Hernicz, Sulyok, Mikes, Élő, Konkoly és Lukács kapott érmet és vehette át a kupát.
A szeghalmiak ezüstjét Kozári, Simon, Némethi, Tari II., Gonda, Jónás, Szabó, Tari I., Kovács, Babos, Kun, Szíjjártó, Balázs és Ökrös kapta kézhez. Salga Lajos, az MLSZ titkára külön kiemelte a mérkőzés sorozat magas színvonalát és az egyik legnívósabb döntőként jellemezte a két csapat küzdelmét

1978: elhunyt Bozsik
Májusban elhunyt Bozsik József, a százszoros válogatott jobbfedezet, az Aranycsapat egyik kulcsembere. A labdarúgó világbajnokságot hosszabbítás után Argentína nyerte 3:1 arányban Hollandiával szemben.

A Szabad Föld Kupa döntőjét rendhagyó módon, november 1-jén, az Ülői úti stadionban játszotta Csorna és Tiszavasvári, méghozzá a Ferencváros–Magdeburg KEK-mérkőzés előtt. Így történhetett, hogy a második félidőt már 25 ezer ember szurkolta végig. Ami pedig a színvonalat illeti, a német játékosok nagy érdeklődéssel követték a kupadöntőt, és egyikük meg is jegyezte a tolmácsnak: – Egészen nívós Magyarországon az NB II.”  Senki nem világosította ugyanis fel őket, hogy a fináléban két megyei bajnokságban szereplő együttes küzd egymással. Már pedig így történt…

Üllői út, játékvezetők: Eőry (Nagy G., Geiger).
Csornai SE: Szigeti,(Túri 86.p) – Pásztor, Hernitz, Horvát, Milus – Tatai, Németh, (Kránitz 86. p.), Varga, (Horváth II. 85. p), - Melegh (Potyondi, 81. p.), Konkoly (Nagy 76. p), Sulyok. Edző: Tihanyi György.
Tiszavasvári: Fitos (Bodnár, 80. p.) – Kovács, Széki, Zsoldos, Száraz – Veres (Simon), Gács, Kinál (Kenyeres 63. p.), - Ferencz (Herczku 46. p.), Tóth, Héri (Lakatos 73. p.). Edző: Varga János.

A tiszavasváriak kiverték a Népköztársasági kupából a Nyíregyházi Spartacust és csak a SZEOL tudta őket megállítani. Most is lendületesen kezdtek és beszorították a zöld–fehér mezben játszó csornaiakat. Hamarosan fordult a kocka, a csornaiak rohamai közepette nem egyszer Fitosnak kellett bravúrral hárítania. A 27. percben aztán már ez sem volt elég: Sulyok beadását Konkoly lekezelte és 12 méterről a léc alá bombázott, 1:0. Egy perc sem telt el, ismét Sulyok száguldott el a szélen és beadását Melegh elegánsan perdítette a hálóba, 2:0. A második félidőre eleredt az eső, a csúszós pályán vasvári mindent egy lapra téve rohamozott, főleg a virtuózan cselező Gács volt elemében, ám a befejezéseknél nem volt társa, így ismét a csornai rohamok következetek. Egy perccel a mérkőzés vége előtt egy szöglet nyomán kipattant labdát Tatai óriási erővel bombázott a jobb felső sarokba, 3:0.

A csornaiak megérdemelten jutottak a Szabad Föld kupa birtokába, a sportszerűségi díjat viszont a Tyukodi TSZ SE csapata nyerte el. A Fradi közönsége meleg ünneplésben részesítette a szereplőket, sokan nyilatkoztak úgy, hogy érdemtelenül kezelték le amúgy látatlanban a vidékiek alacsonyabb osztályban szereplő csapatait.

1979: magasugó és kenus világbajnokaink
Mátay Andrea 192 cm–rel nyeri a női magasugrást a 10. bécsi fedett pályás EB–n. Wichmann Tamás Duisburgban megnyeri a világbajnokságon a kenu 1000 és 10 000 méteres számát.

Ismét a Népstadion adott otthont a Szabad Föld Kupa döntőjének, melynek két résztvevője a Celldömölki Vasutas Sport Egyesület és a Bólyi MEDOSZ csapata volt. A celldömölkiek jóvoltából látványos kerékpár bemutatóban is gyönyörködhettek a nézők: 32 tagú bringás csapat érkezett, hogy bemutassa a csoport kerékpározás művészetét. A szokásos díjak mellett a győztes jogot szerzett arra is, hogy megmérkőzzön a Szabad Föld csehszlovák testvérlapjának, a Zemedelzky Noviny kupa győztesével, ez az együttes, pedig a Ratiskovice megyei bajnokságban szereplő gárdája.

Népstadion, 3500 néző
Celldömölk: Kőszegi – Bindics, Somorovics, Dávid, Németh – Grebenár, Tárczi, (Pintér), Balogh (Mészárics), - Geiger, Balla, Molnár. Edző: Udvardi Mihály.
Bólyi MEDOSZ: Rencz, (Kálmán) – Hajdú (Schneider B.), Haris, Király, Ambrus – Schneider V., Sándor, Marian – Stréb (Vígh), Ulrich, Keibel. Edző: Szabó Géza.

Mindkét csapat elegáns szereléssel tisztelte meg a nagyszerű helyszínt, a celldömölkiek kék-fehér öltözékét a bólyiak sárga-kék színösszeállítású Adidas meze, nadrágja igyekezett felülmúlni. Úgy tűnt, a játékban is az Adidas lesz a nyerő, Sándor és Stréb nagyszerűen kevergetett, a közönség, pedig azt találgatta, milyen arányban nyer majd a MEDOSZ. A félidő derekára kiegyenlítődtek az erőviszonyok, bár az első félidőben még nem dőlt el semmi, a csapatok gól nélkül vonultak pihenőre. A második játékrészben aztán beindult a gólgyártás: a kitűnő celldömölki Molnár, aki már addig is sok bajt kevert, kétszer is a hálóba talált: először egy csodaszép mozdulat végén szerzett gólt, majd kapáslövésével szaggatta szét a hálót, (2:0). Aki arra gondolt, hogy a bólyi csapat összeomlik, az tévedett: a MEDOSZ négy perc alatt egyenlített: előbb Schneider V. nagy bombája jelentette a szépítést, (2:1), majd Sándor talált Kőszegi kapujába, (2:2). A kupa sorsa a 76. percben dőlt el, amikor Geiger megszerezte a sorsdöntő találatot, (3:2).
A győztes csapatból Kőszegi, Grebenár, Geiger és Molnár tűnt ki, a bólyiak csapatában Haris, Schneider V., Sándor és Keibel nyújtott figyelemre méltó teljesítményt.

A sportszerűségi díjat Dajka István, a tápiószecsőiek csapatkapitánya vehette át.

1980: az a bizonyos moszkvai olimpia
Moszkvai olimpia és minden, ami vele jár: harminc nemzet bojkottja ellenére megtartják a XXII.-et. Samaranch lesz a NOB új elnöke, Willi Daume helyét veszi át.

A Szabad Föld Kupa döntője ismét az Üllői útra költözött, júniusban az FTC–MTK örökrangadó előtt tartották. A két lámpalázas résztvevő a megyei bajnokságban szereplő Bajai SK és a járásiból érkezett Üllői SK volt. A csapatokat óriási hangorkán fogadta, a bajaiak egy egész szektort megtöltöttek és lobogtatták a kék-sárga zászlóikat. A két csapat, Nagy Béla játékvezető vezényletével a következő összeállításban kezdte az összecsapást:

Üllő SK: Csorba – Birta, Font Bálint, Halmi – Liebe, Viczkó (Pénzes), Tóth B. – Hornyák, Kriskó (Lakatos), Tóth S.,Magyar. Edző: Kövér János.
Bajai SK: Majzlinger (Pintér) – Galavics, Molnár, Mártics (Takács), Popp – Cseke (Gilián), Ónodi (Simon), Harsányi – Kovács, Radics, Varsányi (Szabó T.). Edző: Rónai Sándor.

Hamar eleredt a gólzápor, nem sokkal a kezdés után az üllői Tóth Sándor kiugrott a védők közül és megszerezte a vezetést, (1:0). A magasabb osztályú bajaiak nem vették komolyan, „alamizsna”, hallatszik innen is, onnan is a lelátóról. Hanem aztán Tóth bebizonyította, hogy nem viccel: ismét elviharzott és már (2.0). Negyed óra után egy szabadrúgást Radics némi kapus segédlettel juttat a hálóba (2:1). Éledeznek a bajai remények, de aztán Tóth Sándor a mesterhármasával lehűti a lelkendező Duna-partiakat, (3:1). Szünet előtt még egy furcsa gól: Varsányi szögletét Halmi a saját kapujába fejeli, (3:2).
Rónai Sándor, miközben a fejét vakarta, így jósolt: azért csak rutintalanok ezek az üllői védők, biztos, hogy összehoznak egy-két büntetőt. És lőn: előbb Szabót, majd Kovácsot vágták fel a büntető területen belül, Radics és Kovács a két ítéletvégrehajtó és már is Baja vezet, (3:4). A csereként beállt Pénzes menten bizonyít, hogy megérte a pénzét: szöglete érintés nélkül (!) jut a bajaiak hálójába,(4:4). Mi jöhet még? Hát egy újabb Tóth Sándor-gól és vége is a harcnak, 5:4-re nyer Üllő és övék a Szabad Föld Kupa!

A legsportszerűbb együttesről sem feledkeztek meg, a garnitúra melegítőt és a vele járó tornacipőt a Tordasgyúrói TSZ SK legénysége nyerte el.

Honlapunk látogatói a negyedik részt április 17-én olvashatják!

Kattintson a fotóra és megnyílik képgalériánk!