A Szabad Föld Kupa története (4.)

1981: Nyilasié az ezüstcipő
John McEnroe (USA) a 75. wimbledoni tenisztornán megfosztja trónjától az ötszörös bajnok Björn Borgot. Nyilasi Tibor nyeri az Ezüstcipőt.

Május 27–én 15 órai kezdettel az Üllői úti stadionban, a Ferencváros–Békéscsaba bajnoki labdarúgó mérkőzés előtt játszotta a Szabad Föld Kupa döntőjét a Jászkiséri Lenin TSZ SE és a Ráckevei Aranykalász TSZ SE csapata.
A két csapat összeállítása:
Jászkisér: Kökény – Szabó, Bérczesi, Csillik – Korsós, Tóth, Kelemen – Sánta, Kovács, Menyhárt, Tóth. Cserék: Nemes, Tóth J. és Szabó F. Edző: Sánta György.
Ráckeve: Tobak – Stier, Bodoki, Nagy P., Dani E. – Bartha, Kiss, Csukás – Sárközi, Csordás, Molnár. Csere: Szekeres, Ligeti. Edző: Sinkovics Ferenc.

A tapasztaltabb játékosokból álló Ráckeve remek megoldásokkal szórakoztatta a közönséget, és egyöntetű volt a vélemény: csak ők lehetnek a győztesek. A tizenhatos előtt azonban elfogyott a tudományuk, ha azonban mégis veszélyeztettek, akkor Kökény István tisztázott bravúrosan. A jászságiak a labda birtokában szinte a teljes csapatukkal támadtak, kevesebbet trükköztek, ám annál pontosabban adogattak. Menyhárt József a kapu közelébe érve nem hallgatta meg a szurkolók biztatását, akik azt kiabálták: „Csinálj még egy cselt!ˇ, hanem tétovázás nélkül a hálóba bombázott, (1:0). A kisériek az eredmény tartására törekedtek, a ráckeveiek viszont a látványosság helyett megpróbálták a kaput bevenni, sikerrel: a 63. percben Bartha révén kiegyenlítettek, (1:1).

Miután a mérkőzés döntetlenül végződött, büntetőrúgások következtek: a jászkisériek öt tizenegyesből négyet értékesítettek, míg a ráckeveiek nem bírtak Kökény Istvánnal, aki kétszer is hárított. Így az esélytelenebbnek tartott Jászságiak vihették haza a kupát.
A legsportszerűbb gárda ezúttal a Nagyszénási TSZ SE játékos gárdája lett, őket melegítőbe „öltöztette” a Hírlapkiadó Vállalat.
 
1982: világbajnok az olasz focicsapat
Olaszország harmadízben világbajnok labdarúgásban a spanyolországi Mundialon. A közönség kedvence Paolo Rossi. A 8. kézilabda világbajnokságon, melyet mi rendeztünk, lányaink ezüstérmet szereztek és kijutottak az olimpiára.

A 18. Szabad Föld Kupa döntőt az FTC Üllői úti stadionjában rendezték, az FTC – DVTK mérkőzés előtt. Mielőtt a pályára vonultak volna a csapatok, a Hernádi Március 15. TSz. labdarúgói megkoszorúzták a Ferencvárosi Torna Club alapítójának, dr. Springer Ferenc szobrát. Bár a hernádiak 3000 jegyet vásároltak elővételben, a pályára vonuláskor úgy hallatszott, több a másik táborba gyülekező balatonfüredi drukker.

A nézők között immár szép számban akadtak olyan fővárosi sportbarátok is, akik a labdarúgás hátországának szemrevételezése miatt látogattak ki a stadionba. Néhányuk egészen meglepő felkészültségről tett tanúbizonyságot. Egyikük elmondta, arra kíváncsi, melyik megyébe kerül a kupa, ugyanis eddig Pest megye áll az élen négy győzelemmel, őket követi Győr-Sopron (három), Bács-Kiskun (két), Baranya, Békés, Csongrád, Somogy, Tolna, Szolnok, Vas és Veszprém egy-egy győzelemmel. (A szerkesztőség leellenőrizte Süle István adatait és kiderült, az egykori játékvezető jól számolt…)
A két csapat összeállítása:
Hernád: Baniczki – Lusták, Vass, Fajt, Radóczi – Kocsis, Tóth, Manger – Szemők, Rizmayer, Kloczka. Csere: Szeibert, Kálmán, Fabók, Presenszky, Svihura. Edző: Vasas Mihály.
MHD Balatonfüred: Burka – Kelemen, Szuna, Soós, Babits – Cseh, Szegő, Ulrich – Makó, Bendes, Kuti. Csere: Kiss, Vass, Weisz, Lukács, Szalai. Edző: Zaharovits Sándor. (A Szabad Föld Kupa versenykiírása értelmében egy mérkőzésen 16 játékos léphetett pályára.) Játékvezetők: Szentkúti, Brajercsik, Virágh.
 
A 2. percben szinte az egész balatonfüredi védelem szájtátva bámulta, miként talált Tóth a hálóba, (1:0). Sok gólra nem tippeltek a nézők, mert látszott, két jól felkészített, stílusos csapat állt szemben egymással, így a hibázás lehetősége is minimális volt a védősorokban. Az időközben 20 ezresre növekedett nézőszám a balatonfüredieket „dobta fel”, akik Bendes révén kiegyenlítettek, ám ez is kevés volt az üdvösséghez, az 1:1 arányú végeredmény az alacsonyabb osztályban szereplő hernádiak kupagyőzelmét jelentette. Az újdonsült kupagyőztesre és a második helyezettre egy nemzetközi szereplés is várt: a hernádiakra a csehszlovákiai Ratiskovice csapata várt, a balatonfüredieknek, pedig a Brnoi Nemzetközi Mezőgazdasági Kiállításon a morvavidéki kupagyőztes ellen kellett bizonyítaniuk.

Nem maradt el a legsportszerűbb csapat elismerése sem, a Hírlapkiadó Vállalat díját a Dányi Tsz. SK együttese kapta.
 
1983: Szalma László több mint nyolcméteres ugrása
Szalma László a Budapest Nagydíj atlétikai versenyen 824 centiméteres új országos csúccsal nyerte a távolugrást. A Budapesten lezajlott kosárlabda Európa-bajnokságon női válogatottunk a harmadik lett.

A Szabad Föld Kupa döntőjére ismét a Népstadionban került sor, s míg a romhányi és a vasvári játékosok meglehetősen megilletődötten készülődtek az öltözőkben, a lelátón a közönség hangpárbajt vívott. A vasváriak vezérszurkolója Pungor Ernő, targoncavezető volt, aki ifjúsági korában Tichyékkel játszott együtt, ezen kívül második lett egy országos targoncavezető versenyen. A szócsövet, ami egy fémtölcsér volt, a templomból kérte kölcsön, ezzel dirigálta a szurkolói kórust. A romhányiaknál nem volt karnagy, őket a játék hullámzása hangolta hol erősebb, hol halkabb buzdításra.
A két csapat összeállítása:
Romhány: Kovács – Koczka, Balázs, szűcs, Kertész – Zagyvai, Kecskés, Pincze – Sági, Matyóka, Tóth. Cserék: Vidomusz, Jelen, Kaliczka, Mudronezsik. Edző: Vidomusz János.
Vasvár: Kiss I. – Hantó, Németh I., Németh II., Kovács I. – Komáromi, Kovács II., Török – Bíró, Odor, Sejber. Cserék: Vass, Kaczor, Kiss II., Cziklin, Farkas. Edző: Szőcs László.
Játékvezető: Lázin János.

A vasváriak kezdték higgadtabban a találkozót, az egyébként jól bíráskodó Lázin már a 2. percben büntetőt ítélhetett volna a javukra, ám nem tette, így maradt a gól nélküli döntetlen. Egészen a 22. percig, amikor a bizonytalankodó Hantótól Tóth elvette a labdát, egy csellel betört a tizenhatoson belülre és 14 méterről a hálóba bombázott, (1:0). Bár a vasváriak bátran rohamoztak, a 40. percben újabb romhányi gólnak tapsolhattak a nézők: a fedezetlenül hagyott Zagyvai lépett ki a védők közül és a kétségbeesetten kifutó kapus mellett helyezte a labdát a bal sarokba,(2:0). Ekkor még nem volt vége a félidőnek: Zagyvait ismét őrizetlenül hagyták és a rendkívül képzett játékos a kapust is kicselezve gurított a bal sarokba,(3:0).
„Nem lehet ilyen lélektelenül játszani” – dorgálta a szünetben Szőcs mester a tanítványait, ám biztos, hogy a különbség nem az elszántságban volt…
Ha valaki a romhányi edzőt figyelte, nem hitte, hogy az ő csapata vezet immár fölényesen, mivel a tréner fél térdre ereszkedve adta utasításait az övéinek. És nem is eredménytelenül: a 83. percben Zagyvai ismét a bal sarokba lőtt, így alakult ki a 4:0-ás végeredmény.
– Csodálatos, a villanyújságon háromszor gyulladt ki a nevem! – lekendezett a meccs után joggal Zagyvai, a mérkőzés hőse. Azért a másik oldalon is kijutott az ünneplésből, ki hitte volna, hogy a vasváriak a kapus Kiss I-t küldik a mennybe? Magyarázattal Szőcs edző szolgált: – A portásunk húsz éven át szolgálta nagy-nagy tisztességgel a csapatot, és minden vágya az volt, hogy a Népstadionban búcsúzzon az aktív játéktól. A társak ezt „elintézték” neki.

A sportszerűségi díj új gazdája a Tápiószentmártoni Tsz. SE lett, természetesen a melegítő és tornacipő garnitúrával.
 
1984: újabb bojkottált olimpia: Los Angeles
Los Angelesben, a keleti országok bojkottja ellenére, rekord részvétel mellett rendezték meg a XXIII. Nyári Olimpiai Játékokat. Franciaországban rendezték a VII. labdarúgó Európa-bajnokságot, a győztes Franciaország.
 
Ismét költözött a Szabad Föld Kupa döntője, a helyszín ezúttal Székesfehérvár volt. A két résztvevő csapat a Gödi Dunamenti Tsz. SK és a Ménfőcsanaki Veres Péter Tsz SK csapata volt.
Sóstói stadion, 10 ezer néző, vezette: Kovács I. L (Kovács II. L, Lovassy)
A két csapat összeállítása:
Göd: Benes – Petró, Juhász P., Mudri, Papp – Bencze, Nagy, Sebők (Hornyák az 55. p.), Mészáros – Sebestyén, (Bucsek a 77. p.), Gere. Edző: Bundzsák Dezső.
Győr–Ménfőcsanak: Salakta – Józsa, Hancz, Varga, Stefanics – Sós, Nagy, Tenk – Korsós, (Pintér- Borus a 65. p.), Horváth Cs. Kovács. Edző: Halasi István.

A meccs előtt Bundzsák edző bizakodó volt: „Nagy siker lenne a kupagyőzelem! A megyei bajnokságból most kerültünk fel a területibe, ez lenne a ráadás.” Zámbó Sándor, a sokszoros válogatott labdarúgó így kesergett: „Azt hittem, itt leszek a fiúk között, ám a szerdai bajnokin megsérültem, így nélkülem zajlik a döntő, de így is nyerünk!”
Cseh Zoltán, a Győr–Ménfőcsanak szakosztályvezetője csapata menetelését sorolta: – Először megnyertük a megyei selejtezőt, utána a Zirc Dudari Bányászt fektettük két vállra. A Tapolcai Bauxitbányászt is legyűrtük, a 16 közé jutásért viszont azzal a Rába ETO-val játszottunk, aki most az MNK döntőjében lép pályára. Ekkor jött az osztályozó a Szabad Föld Kupáért: a Vas megyei Uraiújfaluval kétszer is gól nélküli döntetlen lett az eredmény, végül ma büntetőpárbajt mi nyertük és most itt vagyunk. Göd jobb együttes, tele van NB I-es futballistákkal, de nem adjuk fel!
 
Az első félidő gól nélkül telt el, de nem eseménytelenül: Sós Károly, az egykori szövetségi kapitány elismerően jegyezte meg, hogy két jól felkészített csapat csatáját hozta a találkozó. Aztán így folytatta: – Bármelyik gárda nyerhetett volna, az első félidőben nagy ziccert hagyott ki Korsós, ha az bemegy, talán minden másként alakul. Nagyszerű dolognak tartom a Szabad Föld szerkesztőségének kezdeményezését, a sportág mai helyzetében sok ezer csapatot tudnak mozgósítani és ez hősköltemény.
A labda viszont nem ment be, így nyert a Göd, melynek góljait a 79. percben baloldali támadás végén Hornyák lőtte, illetve a 89. percben közelről Mészáros fejelte, (2:0).

A két résztvevő mellett az eredményhirdetésnél ott volt Uraiújfalu MEDOSZ képviselője is, aki a legsportszerűbb csapat díját vette át.

Honlapunk látogatói a ötödik részt április 24-én olvashatják!

Kattintson a fotóra és megnyílik képgalériánk!