A Szabad Föld Kupa története (5.)

Azokat hívjuk közös nosztalgiázásra, akik a Szabad Föld Kupa labdarúgótorna nézői, szurkolói, netán tevékeny résztvevői voltak. Palágyi Béla rovatvezetőnk negyven év történéseit rendezte egybe, ezt olvashatják folytatásokban a Szabad Föld Online-on.

ÉletstílusPalágyi Béla2009. 04. 24. péntek2009. 04. 24.
A Szabad Föld Kupa története (5.)

Felnőtt lett a kupánk
1984–ben ifjú férfikort, húsz esztendőt ért meg a Szabad Föld Kupa, s ez a rendezőket számvetésre sarkallta. Jólesett bezsebelni az elismeréseket, melyeket a sportág jeles személyiségei ejtettek el a rendezvény kapcsán, és jól esett a rendezőknek – a mindenkori lapvezetésnek és többek között Sárdi Ferenc sportrovatvezetőnek – végigtekinteni az eredménysoron, majd megnyugvással summázni, hogy „ezt megcsináltuk!”. Persze, akkor még partner volt a rendezésben és a lebonyolításban az MLSZ mindenkori vezetése, érezték, hogy mind a szerkesztőség, mind pedig a több száz társadalmi munkás a sportágért dolgozik.
 
Lapunk mérleget készített, akkor még nem tudták, hogy a kupa történetének éppen a félidejében, a jogos dicsekvés szándékával közreadtuk a kupa 1964. óta íródó történetét. Aki a könyv olvasását itt akarja befejezni, azért ő is tudja, kik is voltak a győztesek, ezért közöljük a húsz döntő eredményeit és a kupa győzteseit.

1964: Budaörs – Pilis 2:1
1965: Vecsés – Esztergom 1:1
1966: Mindszent – Diósd 1:0
1967: Nyírád – Medgyesegyháza 2:1
1968: Kapuvár - Mágocs 1:1
1969: Szentegát – Üllő 4:1
1970: Ceglédi MEDOSZ –Görcsöny 3:2
1972: Medgyesegyháza - Karád 5:0
1973: Barcs – Hajdúböszörmény 8:3
1974: Hercegszántó – Fadd 3:3
1975: Soltvadkert – Balmazújváros 5:4
1976: Paks – Sülysáp 4:2
1977: Csorna – Szeghalom 2:0
1978: Csorna – Tiszavasvári 3:0
1979: Celldömölk – Boly 3:2
1980: Üllő – Baja 5:4
1981: Jászkisér – Ráckeve 1:1
1982: Hernád – Balatonfüred 1:1
1983: Romhány – Vasvár 4:0
1984: Göd – Győr-Ménfőcsanak 2:0

Amennyiben az eredmény döntetlen volt, úgy vagy büntető rúgásokkal dőlt el a kupa sorsa, vagy az alacsonyabb osztályú együttes lett a győztes, azaz, az előálló gárda.
 
1985: 39 halálos áldozattal járó BEK mérkőzés
Marita Koch (NDK) Canberrában a női 400 méteres síkfutásban érte el a 47,6 mp–es világcsúcsot, amit az óta megközelíteni sem tud senki. A brüsszeli Heysel stadion nézői között kitört verekedés, a Juventus – Liverpool BEK mérkőzésen 39 ember életébe került, négyszázan megsérültek.

A Szabad Föld Kupa döntőjét ismét a Népstadionban rendezték a Nagyecsedi Tsz SK és a Mádi Bányász csapatai között. A Borsod megyei Mád csapatában több volt diósgyőri játékos lépett pályára, így Bencze dr., Fekete László, aki olimpiai válogatott is volt, de a mester, Kiss László is kergette a DVTK piros-kék színeiben a labdát.

Népstadion, 2500 néző, vezette: Huták.
Nagyecsed: Mándi (Bujáki) – Fehér, Tarcsa G., Lingl, Bácska – Csáki (Mosolygó), Mitró, Veress Cs.(Nagy) – Szoboszlai, (Veres A.), Tarcsa B., Veress Z. Edző: Kovács László.
Mád: Dr. Bencze – Gyöngyösi, Martis, Tóth, Pajer – Laczkó G. (Müller) Egyűd – Szoták, (Makróczi), Laczkó Z., Fekete, Szabó. Edző: Kiss László.

Az első gól a 10. percben esett, a nagyecsedi Veress Csaba egy szöglet után bólintott a hálóba, (1:0). Támadott a fehérmezes mádi együttes, de nem volt átütő erő a rohamaikban. A nagyecsediek közül sok szakembernek feltűnt a húszesztendős Tarcsa Bálint érett center játéka, neve azonnal bekerült három szakvezető noteszába. Ugyancsak jó benyomást tett a nézőkre Mitró fáradhatatlan középpályás teljesítménye. A második gól az 54. percben esett, Veress Zoltán fejelt a kapu közepébe, (2 0). A meccs végén az MNK döntőjére felsorakozott Honvéd és DVTK játékosok is gratulálnak az előmeccs résztvevőinek, különösen a két nyírségi, Nagy Antal és Dajka látszott elégedettnek…
A „nagy meccs” szünetében került sor a díjkiosztásra, ahol is a dányiak kapták a sportszerűségi díjat.
 
1986: Steffi Graf az élen
Női teniszben a 16 esztendős Seffi Graf Nyugat–Berlinben legyőzi Martina Navrátilovát. Először tartanak Forma–I-es versenyt a Hungaroringen, a győztes Nelson Piquet lett Williams Hondával.

A Szabad Föld Kupa döntőjét egy kellemes, tavaszi délutánon, április 30-án játszották a Népstadionban, a Ferencváros–Vasas MNK-döntő előmérkőzéseként. A huszonkettedik alkalommal megtartott kupadöntő izgalmában minden korábbit felülmúlt, a forgatókönyvét akár egy krimi szerző is írhatta volna. Már az elődöntők is nagy csatát hoztak, hiszen ismert szereplők voltak ott karnyújtásnyira a kupától, ám az 1984. évi győztes Győr-Ménfőcsanak együttesét a peremartoniak, míg a címvédő Nagyecsedet a Mákvölgy búcsúztata, s így meglett a két finalista – igaz, a mákvölgyieknek ez, két döntetlen után, csak büntetőpárbaj után sikerült. (Ennek később még jelentősége lesz…)

Mákvölgyi Bányász – Peremartoni SC 0:0. Népstadion, 5000. néző, v.: Makó (Roxin, Puhl).
Mákvölgy: Drótos – Pekár, Matisz, Kovács, Szabó – Barbarics, Pál, Szilágyi – Hoffmann, Szüts, Bálint. Edző: Pál János.
Peremarton: Harth – Barti J., Horváth, Janzsó, Németh dr. – Cseh, Sümegi, Kovács – Jónás, Kozmor, Tischler. Edző: Fekete Tibor. Cserék: Kozmor helyett Lukács a 62., Szüts helyett Hanász a 67., Cseh helyett Barti I. a 72., Hoffmann helyett Bolló a 80. percben.

A kezdés után a veszprémiek szorongatták a Bányászt, különösen Jónás okozott fejfájást a mákvölgyi védőknek. Ennek ellenére az első félidő gól nélkül zárult, pedig a lelátón már ott szurkolt mind a Fradi, mind pedig a Vasas teljes csapata, az MNK döntőjére várva. A közönség létszáma egyre nőtt, a mérkőzés végére elérte a húszezret, ennek megfelelően öldöklő iramot diktált mind a két „kis csapat”, ám gól mégsem született. A 90. percben Horváth 17 méteres szabadrúgását például Drótos a jobb felső sarokból öklözte szögletre.
Következett a 11-es rúgók párharca: a mákvölgyi Bálint az első büntetőt „bevarrta”, 1:0. A válasszal Tischler nem késett sokáig, 1:1. Barbarics kihagyta, de hibázott egy peremartoni játékos is, 2:2. A Sümegi–Pál párharc nem hozott döntést, 3:3, miként a Kovács és Szilágyi párharca sem, 4:4. Büntetőrúgás az „első vérig”, azaz az első hibáig: Németh dr. mellé bombázott, Hoffmann viszont betalált, 5:4 arányban nyert büntetőkkel a Mákvölgyi Bányász és már emelhette is – egészen pontosan a Fradi–Vasas meccs félidejében – a magasba a Szabad Föld Kupát. A legsportszerűbb együttes különdíját ezúttal a Győr-Ménfőcsanak gárdája vihette haza.

A kupagyőztesre még egy nemzetközi kötelezettség is várt, oda-visszavágó alapon kellett megmérkőzniük a csehszlovák JZD Javornik Stitná csapatával. Mind két találkozót a csehszlovákok nyerték – előbb 1:0, majd odahaza 2:0 arányban –, így első ízben került szomszédainkhoz a trófea.
 
1987: a Szent Jupát éve
A tornász világbajnokságon Rotterdamban Borkai Zsolt első lett lólengésben. Megérkezett kétéves világkörüli útjáról a St. Jupát vitorlás, Fa Nándorral és Gál Józseffel.

Már a döntőbe jutást is kisebb dráma előzte meg: április 8-án Csurgó és Nagyszénás csapata számára az volt a tét, melyikük játszik a Szabad Föld Kupáért Székesfehérvárott a Nagykálló együttesével.
Az első meccsen, Csurgón a hazaiak 3:0 arányban legyőzték az ijedt nyuszikként pályára lépő nagyszénásiakat, hanem aztán a visszavágón a hazaiak olyan lendülettel kezdtek, mint a csurgóiak tették azt két héttel korábban otthonukban. Győztek is 3:1-re, de szomorkodhatott Nagyszénás népe, mert egyetlen gólon múlott, hogy Moós János csapata nem léphetett a Székesfehérvári Sóstói stadion  gyepszőnyegére!

Csurgó–Nagykálló 3:1(1:0). Székesfehérvár, 1500 néző, vezette: Eőry (Halmosi dr., Szőke).
Csurgó: Belovári – Tóth, Kovács, Hosszú (Nagy), Puskás, Beke, Vékony, (Horváth), Bódis, Novák (Bántó), Markek, Deme (Császár). Edző: Keszei Ferenc.
Nagykálló: Cziotka – Trefán (Földesi), Vinokai, Gelsi, Papp, Csordás (Kovács), Katona, Mirgai, Imre, Vágó, Gyermán. Edző: Gerliczki Ferenc. Gólok, Deme a 11. percben, Markek az 54. percben, Imre az 58. percben, Markek a 75. percben.

Az MNK döntőjére az Újpesti Dózsa és a Pécsi MSC csapatai gyülekeztek, Kardos József, az újpestiek csapatkapitánya kiválasztotta magának a szabolcsiakat, nekik szurkolt, mivel közelebb vannak szülőhelyéhez, Nógrádhoz. A pécsiek edzője, Garami József ezt mondta: – Nagyszerű dolog ez a kupasorozat, magam is vidéki vagyok, ilyenkor valósággal feszül a keblem a büszkeségtől!
Közben egy formás támadás végén megszületett az első gól: Deme olyan profi módon talált a hálóba, hogy a Jászjákóhalmáról elszármazott, újpesti Rostás Sanyi meg is jegyezte: „Ezt akár én is lőhettem volna” (Sanyi egyébként híres volt kiváló rúgótechnikájáról.), 1:0. A gól után a nagykállóiak lendülnek bele, de nem tudnak túljárni Belovári eszén. A második félidőben is a szabolcsiak szorongatnak, ám ők bánják: Markek a kapus fölött talál a hálóba, 2:0. Imre belövi a szépítő találatot, 2:1, aztán Markek végleg szétoszlatja a nagykállói reményeket, kíméletlenül vágja a pettyest Cziotka hálójába, 3:1.
Keszei Ferenc, a győztes csapat edzője szűkszavú: – Nem készültem nagy beszédre, nem is kenyerem a szó, most kimondhatatlanul boldog vagyok: ősztől a területi bajnokságban játszunk és miénk a Szabad Föld Kupa. Kívánhat ennél egy edző többet? Gerliczki Ferenc azzal vigasztalódhatott, hogy fiai nem vallottak szégyent, jobb csapattól kaptak ki. A mester elsőként gratulált az ellenfélnek, és ekkor már nem látszott csalódottnak.
 
A legsportszerűbb csapat a Szabadszentkirály lett, a Béke Tsz SE megyei II. osztályban szereplő gárdája példásan sportszerű volt a pályán, de szurkolótábora is korrekt biztatásban részesítette a kedvenceket, elismerve olykor az ellenfél nagyobb tudását. Király Károly, a sportkör elnöke a Csurgó elleni vesztes meccs után őszinte szívből kívánt további jó szereplést a győztesnek.

A csurgóiak Csehszlovákiában 3:0 arányban kikaptak a Dolni Nemci együttesétől, viszont 2:1 arányban legyőzték őket az itthoni visszavágón.

 
1988: Szöuli olimpia Egerszegi Krisztina jegyében
Ha szöuli olimpia, akkor nekünk Egerszegi Krisztina, aki a égykarikás versengés legfiatalabb győzteseként nyert aranyérmet. Steffi Graf a csúcson: a Grand Slam-et, a világ négy legnagyobb versenyét nyeri.

A Szabad Föld Kupa és az MNK fináléjának közönségszórakoztató intézménye Szolnokra költözött. A tiszaligeti stadion még meglehetősen felkapott, hiszen 1975-ben, a város fennállásának 900. évfordulójára készült el, s eddig eget rengető futballszenzációnak még nem adott otthont. A városnak nincs élvonalbeli csapata, csak a gyürkőzés, meg a nagy nyögés hallatszik évtizedek óta, így meg kellett becsülni azt is, ha két kupadöntő is jutott a ligetbe. Megjelent az országos vezérkar, Deák Gábor államtitkárral az élen, de ott volt Czékus Lajos, az MLSZ főtitkár-helyettese, is, aki a kis csapatok nagy ünnepének nevezete a Szabad Föld Kupa döntőjét. Emelkedett a tét is, hiszen Morvai Ferenc, a Megamorv vezetője egy 60 centiméter magas ólomkristály vázát, valamint egy garnitúra felszerelést ajánlott a győztesnek.

Celldömölki VMSE – Boglárlelle 2:0(1:0), Szolnok, Tiszaligeti stadion, 2000 néző, vezette: Kurmai (Bognár, Varga J,.)
 Celldömölk: Kőszegi – Horváth, Szomorkovics, Kovács, Sebestyén – Mészáros, Boznánszky (Szentgyörgyi a 70. p. ), Varga II.( Gelesits a szünetben), - Dobány G., Sziffer( Tarczi a 80. p) Edző: Varga Levente.
Boglárlelle: Kötél – Gelencsér, Konrád, Glacz, Andermann – Riba (Szilvás a 60. p.), Lepenye (Perusza a 35.), Becsei, - Koroknai, Farkas, Bayer (Hajdú a 60. p.). Edző: Mathesz Imre.

A meccs jól indult a balatoniaknak, többet birtokolták a labdát, aztán egyre inkább belelendült a Celldömölk. Lassan a vége felé járt az első félidő, amikor Bozánszky nagy gólt ragasztott Kötél kapujának jobb oldalába, 1:0. A szünetben a résztvevők a rendezők trehányságán bosszankodtak: az eredményjelző táblán ugyanis a Bp. Honvéd és a Békéscsaba kiírás szerepelt, a két Szabad Föld Kupa résztvevőt megtisztelhették volna legalább a nevükkel…
A második félidőre megjöttek a csabai drukkerek, a nézőszám, pedig ötezer körülire nőtt. A második félidőben is a celldömölkiek játszottak érettebben, taktikusabban. A 60. percben Dobány eldöntötte a kupa sorsát, lövésével beállította a 2:0-ás végeredményt. A díjátadás során óriási ováció fogadta a vasiak győzelmét, de kijutott az ünneplésből a lelleieknek sőt a legsportszerűbb csapat díját birtokló Táskai Tsz SE labdarúgóinak is.

A nemzetközi megméretés nem hozott túl nagy dicsőséget a celldömölki klubnak, hiszen hazai pályán 8:2–re kikaptak a csehszlovák Dolni Nemci csapatától. A visszavágó mérkőzésen viszont már csak 1:0 arányú vereséget szenvedtek.

1989: 108 szurkoló halála Angliában
A kubai Javier Sotomayor 244 centiméteres világcsúcsot ért el magasugrásban. Az angliai Sheffield labdarúgó stadionjában száznyolcan vesztették életüket az FC Liverpool–Nottingham Forest kupa elődöntőn.

Készültek a mérlegek: lapunk a Szabad Föld Kupa megrendezését 25. alkalommal szervezte, ez a negyedszázad pedig mindenképpen jó alkalmat kínált a visszapillantásra. Többek között arra, hogy 1964-ben, az első kupadöntőn, melyet Budaörs és Pilis vívott egymással, Kosziba II Gyula talált először a hálóba, így ez a derék tett immár történelemmé magasztosult. Azt is kiszámolta valaki, hogy a 24 döntőn 98 gólt rúgtak a csapatok, s ismét kínálkozott egy történelmi szerep annak, aki századik alkalommal talál be a finálé során az ellenfél (vagy saját?) kapujába. Fel lehetett emlegetni aztán – az egyébként máig élő – szövetségi nagyképűséget, amely így bocsátotta útjára a kupánkat: „Mit akarnak ezek a mezítlábas csapatok, amikor a Nagy Népköztársasági Kupa is éppen halódik?” Erre a válasz a 25 év – és ma már tudjuk, hogy még tizenöt…
No, de nézzük a „huszonötödiket” a Népstadionban, melynek egyik résztvevője hamar megkerült, méghozzá a Csákvári SE csapatának „személyében”. A másik ágon Gönc és Körmend harcolt egymással, végül a dunántúli kosárlabda bázis győzött a hordójáról – no és kitűnő barackpálinkájáról – híres abaúji kisváros ellen. Az eredmény sem volt akármi: Göncön 2:0 arányban nyert Körmend, viszont az „Őrség kapujánál”, a visszavágón 1:1 arányú döntetlen született, így 3:1-es összesítéssel a Körmend előtt nyílt ki a Népstadion kapuja.
Az ünnepi visszapillantás alkalmából álljon itt ezúttal a gönci játékosok neve is, akik végül a legsportszerűbb csapat díját kapták. Gönc: Bóni Tamás, Majoros István, Toronyi Tamás, Farkas Győző, Bartus István, Csontos József, Molnár István, Bodnár Péter, Czakó Attila, Csontos Csaba, Schmid Gyula, Duzs János és Koleszár András.

És most a döntő:
Körmendi Dózsa MTE – Csákvári SE 1:0 (0:0) Népstadion, 2000 néző, vezette Kovács II. L. (Piller, Ring).
Körmend: Nagy S. – Kovács J., Kovács G., Kovács K., Horváth ( Varga Z.), - Buti, Tóth Z.( Dobos), Pándorfalvi, Szabó J. – Szabó Zs. (Ráncsik), Kovács A. Edző: Marton Ferenc.
Csákvár: Kardos – Pula (Szabó L.), S. Molnár, Magyar – Szmolka (Schneider), Váli, Gulyás G., Gulyás J. – Takács, Fekete, Magosi. Edző: Czipoth Pál. Gól. Szabó J. a 89. percben.

Íme a sportvezetői nyilatkozatok a meccs előtt. Mester István, a csákváriak sportköri elnöke: – Nagy nap ez a mai! Csapatunk bejutott a Fejér megyei bajnokság első osztályába, s most kupadöntőt játszunk. Az egész falu velünk van, ki személyesen, ki pedig gondolatban. Marton Ferenc edző így sommázta a körmendi közhangulatot: – Mi már NB III-asoknak számítunk, hiszen megnyertük a bajnokságot Vas megyében. Jó csapatunk van, nyerni jöttünk!
Közben a pályán öldöklő csata dúlt, Váli fejesével, az egyik oldalon, zúgó kapufával a másikon. A gyülekező Fradi játékosok úgy látták, a csákváriak játszották a kreatívabb focit, Rákosi Gyula azonban nem csak a csapat produkcióját, de lelkes szurkolóit is dicsérte. Mecseki Sándor dr., a Sportkórház sebésze a 25 éves Szabad Föld Kupáról nyilvánított véleményt: – Igazán csak az tudja értékelni, aki maga is vidékről származik. Én Somogyban születtem, nem csoda, hogy naponta a megyei bajnokságnál nyitom ki elsőként a sportújságot.
Ez alatt a pályán egy vérbeli „királydráma” íródott, immár Shakespeare minden leleményével. A 89. percben úgy tűnt, hogy gól nélküli döntetlennel az alacsonyabb osztályban szereplő Csákvár lesz a kupagyőztes. Mindenki így gondolta ezt, kivéve a körmendi Szabó Józsefet, aki egy szöglet után a kipattant labdát a jobb alsó sarokba bombázta 1:0. Mire a labda a kezdőkörbe ért, véget is vetett a játékvezető a találkozónak. Tájkép csata után: a vesztesek közül többen a fűben fekve sírtak, a győztesek viszont a fellegekben jártak, közönségük előtt köszönték meg a lelkes buzdítást. Czipoth Pál így kesergett: – Jobbak voltunk, sok helyzetet puskáztunk el, már-már győztesnek hittük magunkat, aztán ez a szörnyű vég…

A „nagy meccs” félidejében ki-ki megkapta, amit megérdemelt: a körmendiek a Szabad Föld Kupát, a csákváriak a különdíjakat, a gönciek a legsportszerűbb csapatnak járó elismerést.
Ám a századik gól még mindig nem született meg!

Honlapunk látogatói a hatodik részt május 1-jén olvashatják!

Kattintson a fotóra és megnyílik képgalériánk!

Ezek is érdekelhetnek