Győrtől Kínáig
Az Audi ETO KC a női kézilabda Bajnokok Ligája elődöntőjében a bécsi Hypót fogadta. A tét a döntőbe jutás volt, ami eddig három próbálkozásból egyszer sem sikerült a lányainknak. Hanem most! Az elején „dadogott” a labda, a tét bénította a csapatokat, de a második félidőben Görbicz és Pálinger, Mraviková és Vérten olyan lenyűgöző játékot produkált, aminek a hatása alól egyszerűen képtelen volt szabadulni a néző.
Utána jöhetett egy kis nemzeti büszkélkedés: „Lám, a sógorasszonyok megint jól megkapták…” Következhetett az esélylatolgatás – mi lesz majd a fináléban a Viborg ellen –, de ez már egy másik történet lesz, májusban.
Addig Svájcban pályára lépnek a hokisaink, akiknek a szereplése ugyancsak felérhet egy adrenalinbombával. A jégkorong-világbajnokságon olyan ellenfelekkel játszanak a mieink, akiket eddig a sportág meséskönyveiben láthattak csak. Számukra azt kellene kiszurkolnunk, hogy tartsák meg az A csoportos tagságukat. Biztos, hogy szorítani fogunk nekik itthon, és addig sem a válságkezelés megszorításain szörnyülködünk…
Idézzük fel Marian Cozma tragédiáját. Bár az életét kioltó kést még keresik, az már kiderült: a román sportember halálával hidat épített a két ország között. Ha úgy tetszik, a kézilabdás sportoló jelképpé vált, annak a szimbólumává nemesedett, hogy igenis nemzetek közös nyelve lehet a sport, olyan, amit mindenki ért.
Az oroszok kitaláltak valamit. A világ vezető országaihoz a sport révén kívánnak felzárkózni. Rájöttek, a pályán elért sikerek otthon közérzetet javítanak, a nemzetközi porondon elért eredmények pedig presztízsjavítók szerte a nagyvilágban. Nálunk egy Horváth Edéhez fogható gazdasági vezető mondta egykoron, hogy „ha győz a csapat, az a szalag mellett a hétfői teljesítményen is meglátszik”. Ehhez képest a szerencsétlen magyar labdarúgó Soproni Liga mezőnyét tizenhat csapatosról tizenkét csapatosra kívánják szűkíteni, mondván, a gazdasági élet ennyit bír el – talán… Tessék mondani, miért nem szeretjük jobban a magyar sportot? Amikor annyira megérdemli!
Valami nagy dolgok történnek mostanában a Forma–1-ben, ám aki egy gyertyát sem tud kitisztítani, az túl sokat nem lát az egészből. Mindenesetre új neveket kell tanulni. Akinek az autóversenyzés Schumacherrel volt egyenlő, majd utána Lewis Hamilton uralkodását prognosztizálta, most zavartan lapozgathat az újságokban. Sebastian Vettellel kell megismerkednie, aki a Red Bull pilótája – amely ital, mint tudott, szárnyakat ad. Márpedig a 6. Kínai Nagydíjon, a világbajnokság harmadik állomásán a szokás szerinti szakadó esőben szárnyakra nagy szükség volt győzelméhez. Nem csoda, hogy a második helyezett a szintén Red Bull-os Mark Webber lett…
