
Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu

Hát akkor lássuk a medvét! Hogy melyiket? Azt, amelyik magyar címeres mezben, korcsolyával a lábán, ütővel a kézben kicammog a jégre felkészülési meccsen, mondjuk Svájcban, április 22-én, szerdán 20.15-kor, amikor a Bélák már éppen a söröket hűtik a közelgő névnapjukra.
Szemben velük ott áll majd a hatalmas grizzly: az orosz csapat, amelyik talán még soha ilyen elszántsággal nem lépett jégre. Hogy mi a tét? „Mindössze” az, hogy az ország visszaszerezze világhatalmi státusát – éppen a sport révén, ami ugye jóval olcsóbb mulatság, mint ugyanezt elérni az űrkutatásban vagy a fegyverkezésben. Arról már ne is szóljunk, hogy a háttérben egy sportrajongó Vlagyimir Putyin áll, aki utasításba adta a Gazprom mágnásainak, hogy addig kell tömni pénzzel a hokisokat, míg meg nem indul visszaáramlásuk a tengerentúlról. Megindult, és akik viszszatértek, azt állítják, hogy jobban élnek, mint Amerikában tették…
Biztos, hogy e mérkőzésnek nem mi vagyunk az esélyesei, bár a parlamentünk, kis többséggel, megszavazott a sportágnak 270 millió forintot. Százmilliót a világbajnokság költségeire, 170 milliót az utánpótlás nevelésére – Jaromir Jagr ennyit keres Omszkban két hónap alatt. És ez még nem minden, mert nem csak Oroszországgal játszunk. Pénteken 20.15-kor Zürichben a szlovákok következnek, akik a víz szilárd halmazállapotát fenemód kedvelik (nem úgy a cseppfolyóst, bár pólós győzelmeinket a jégen inkább felejtsük el). Ha vasárnap, akkor pedig Kanada, a sportág hazája: velük is Zürichben találkozunk 20.15-kor. Mire ide ér az ember a program lapozásában, azt mondja magában: „Na, jöjjön már valaki, akit meg is tudunk verni!” Ez a „valaki” Fehéroroszország lehet, akikkel április 28-án, kedden, 16.15-kor hoz össze a jó sorsunk. Aztán ha továbbjutunk, továbbszámolhatunk – de az már május lesz…
Azért mi, magyarok sportkérdésekben nem vagyunk annyira pesszimisták, mint a napi életben. Egy felmérés szerint a közvélemény 83 százaléka vélte, hogy megtartjuk az A kategóriás tagságunkat. Pedig ha jól belegondolunk, nálunk alig van komoly előzménye a sportágnak. A minőségi hoki a peresztrojka idején kezdődött, amikor a Szovjetunió szétesett, és néhány jégdarab hozzánk is átrepült. Jöttek Jászberénybe, Székesfehérvárra, Dunaújvárosba – a gazdasági kapcsolatok mentén – orosz hokisok, érkeztek Erdélyből Vargyas Laciék, a Kercsó fivérek – és valami megpezsdült. Előttük a hazai bajnokság nem volt több, mint a Fradi és az Újpest szurkolóinak téli alapozása a futballidényre. Aztán jött Pat Cortina, és rendszerbe foglalta, mit kell tenni ahhoz, hogy a sportág hosszú távon is működjön. A Jászberényi Lehel nyitott pályán nyert országos bajnokságot. Akkor ezer igazolt játékosa sem volt a hokinak – ma csak a 18 éven aluliak vannak 1700-an. Jelenleg 44 műjégpálya működik az országban, közülük tizenhárom szabvány méretű és fedett. Mindebben benne van talán Ocskay Gábor rövidre szabott élete is...
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu