Magyarok kategóriája

Hát akkor lássuk a medvét! Hogy melyiket? Azt, amelyik magyar címeres mezben, korcsolyával a lábán, ütővel a kézben kicammog a jégre felkészülési meccsen, mondjuk Svájcban, április 22-én, szerdán 20.15-kor, amikor a Bélák már éppen a söröket hűtik a közelgő névnapjukra.

ÉletstílusPalágyi Béla2009. 04. 20. hétfő2009. 04. 20.
Magyarok kategóriája

Szemben velük ott áll majd a hatalmas grizzly: az orosz csapat, amelyik talán még soha ilyen elszántsággal nem lépett jégre. Hogy mi a tét? „Mindössze” az, hogy az ország visszaszerezze világhatalmi státusát – éppen a sport révén, ami ugye jóval olcsóbb mulatság, mint ugyanezt elérni az űrkutatásban vagy a fegyverkezésben. Arról már ne is szóljunk, hogy a háttérben egy sportrajongó Vlagyimir Putyin áll, aki utasításba adta a Gazprom mágnásainak, hogy addig kell tömni pénzzel a hokisokat, míg meg nem indul visszaáramlásuk a tengerentúlról. Megindult, és akik viszszatértek, azt állítják, hogy jobban élnek, mint Amerikában tették…
Biztos, hogy e mérkőzésnek nem mi vagyunk az esélyesei, bár a parlamentünk, kis többséggel, megszavazott a sportágnak 270 millió forintot. Százmilliót a világbajnokság költségeire, 170 milliót az utánpótlás nevelésére – Jaromir Jagr ennyit keres Omszkban két hónap alatt. És ez még nem minden, mert nem csak Oroszországgal játszunk. Pénteken 20.15-kor Zürichben a szlovákok következnek, akik a víz szilárd halmazállapotát fenemód kedvelik (nem úgy a cseppfolyóst, bár pólós győzelmeinket a jégen inkább felejtsük el). Ha vasárnap, akkor pedig Kanada, a sportág hazája: velük is Zürichben találkozunk 20.15-kor. Mire ide ér az ember a program lapozásában, azt mondja magában: „Na, jöjjön már valaki, akit meg is tudunk verni!” Ez a „valaki” Fehéroroszország lehet, akikkel április 28-án, kedden, 16.15-kor hoz össze a jó sorsunk. Aztán ha továbbjutunk, továbbszámolhatunk – de az már május lesz…
Azért mi, magyarok sportkérdésekben nem vagyunk annyira pesszimisták, mint a napi életben. Egy felmérés szerint a közvélemény 83 százaléka vélte, hogy megtartjuk az A kategóriás tagságunkat. Pedig ha jól belegondolunk, nálunk alig van komoly előzménye a sportágnak. A minőségi hoki a peresztrojka idején kezdődött, amikor a Szovjetunió szétesett, és néhány jégdarab hozzánk is átrepült. Jöttek Jászberénybe, Székesfehérvárra, Dunaújvárosba – a gazdasági kapcsolatok mentén – orosz hokisok, érkeztek Erdélyből Vargyas Laciék, a Kercsó fivérek – és valami megpezsdült. Előttük a hazai bajnokság nem volt több, mint a Fradi és az Újpest szurkolóinak téli alapozása a futballidényre. Aztán jött Pat Cortina, és rendszerbe foglalta, mit kell tenni ahhoz, hogy a sportág hosszú távon is működjön. A Jászberényi Lehel nyitott pályán nyert országos bajnokságot. Akkor ezer igazolt játékosa sem volt a hokinak – ma csak a 18 éven aluliak vannak 1700-an. Jelenleg 44 műjégpálya működik az országban, közülük tizenhárom szabvány méretű és fedett. Mindebben benne van talán Ocskay Gábor rövidre szabott élete is...

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek