Magyaroknak való

A Nissan új kategóriáról beszélt a Qashqai bemutatásakor, pedig „csak” egy crossovernek nevezett középkategóriás járműről van szó, ami annyit tesz, hogy kategóriák közötti űrt kíván betölteni. A Nissan-nak mostanában nincs igazi sikermodellje, a terepjárói és a kis Note ugyan fogynak, de a Tiida nevű kompakt egzotikumnak számít a hazai utakon. 2007-ben aztán egy bátor húzással kihozták a Qashqait, ami arra épít, hogy manapság divatos dolog olyan terepjárót vezetni, ami nem tud terepet járni. Így a Nissan a Golf áráért kínál egy nagyobb, masszívabb, lényegesen divatosabb járművet, amit az elmúlt két év tapasztalatai alapján szeret is a piac.

Nagyon sok arca van kívülről. Láthatjuk benne az agresszív városi terepjárót, bizonyos szögekből pedig kifejezetten barátságosan mosolyog ránk. Nagynak nagy, de nem az a vészesen fölénk tornyosuló típus, a könnyűfém felnikkel együtt pedig tényleg nagyon jól néz ki. Belülről jóval nagyobb, mint kívülről, innen már tényleg egész terepjárós az érzés – pedig erre csak egy elfordítható kapcsoló utal a kézifék előtt, amivel a négykerék-hajtást szabályozhatjuk. Az ülések kicsit izzadós szövetből készültek, a műszeregység pedig a kategóriához képest silány minőségű, de ezt leszámítva otthonos és tágas az utastér. A középkonzol tetején nagy méretű monitor található, ami a tolatókamera képét is közvetíti, alapesetben azonban a navigációé a főszerep, ami egyszerűen használható nagyvárosban, de például Vácot viszont már nem ismerte. A kormányon jól kezelhető gombok garmadája található, de ami igazán feldobja a kocsit, az az üvegtető: ez tényleg kötelező extra. A tetőn lévő gomb megnyomására új világ tárul elénk, s egyből sötét lyuknak tűnik minden üvegtető nélküli autóbelső.

A tesztautót a létező legerősebb motorral, a Renault-tól átvett kétliteres dízellel szerelték, amire nem tudok panaszkodni. Kellően nyomatékos, a 150 lóerő gyönyörűen viszi a másfél tonnás gépet, s a hazai sebességhatárokat betartva kellőképpen csendes: 130-nál is csak kevéske dízeles morgás szűrődik be. A magas hasmagasság ellenére stabil és magabiztos autópályán, több utasom is 100-nak hitte a 130-140-es tempót, a fogyasztás pedig 6 liter körül alakult, és városban sem ment 7 fölé. A futómű szépen kisímítja az úthibákat, a fekvőrendőrök sem viselik meg túlságosan a bent ülőket. A négykerék-hajtás kapcsolóját az AUTO állásban akkor lép működésbe, ha azt érzi, hogy az első kerekek kaparnak. Viszont terepjáróként nem állja meg a helyét: hóban, sárban kicsit biztosabban megy, de ennél többre ne számítsunk.  A vezetési élmény kicsit halovány, az egész olyan steril: csend van, tekergetjük a kormányt, de pontos visszajelzésünk nincs az útról.

A Qashqait Magyarországra találták ki. Az itteni utakra, viszonyokra tökéletes választás, ha az ember egy kicsit jobban felszerelt középkategóriásra vágyik. Terepre nem, de telekre, vidékre, városba, autópályára teljesen jó, s mint minden más autót, most ezt is akcióban lehet kapni. Alapáron már kicsivel 4 millió Ft felett is találunk az 1.6-os benzinesből, de az általunk tesztelt – négykerekes, dízel, tolatókamerás, navigációs, üvegtetős, xenon fényszórós – modell is kijön 6 és félből. Jó ajánlat, aki megveszi, nem csalódik.

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!