Nem ellenség, ellenfél

Tizenkét éves a lány, és rendkívül divatos. Csípőnadrágban és falatnyi topban feszít. A harmóniát egyetlen dolog rontja csupán: az aprócska felsőből kitüremkedő vastag hurkák...

A statisztikák szerint egyre kevesebbet mozognak a gyerekek, és egyre korábban jelennek meg rajtuk az első pluszkilók. A kettő persze szorosan összefügg. A restség és az elhízás kézen fogva jár.

Vannak azonban ellenpéldák is. A kaposvári Mézga Focisuliban csupa sportos, jó testfelépítésű fiatal gyakorol. Edzőjük, Horváth János mindent meg is tesz azért, hogy ez így maradjon.

– A legfontosabbnak a családi mintát tartom. Ha a szülők maguk sem tesznek meg mindent az egészségükért, ha nem fontos nekik a sport, a helyes táplálkozás, a gyerek egész nap a tévé és a számítógép előtt ül majd, chipset majszolva. Pedig a gyerekek nagyon fogékonyak a sportra. Csak az első lökést kell megadni nekik, és utána már el sem lehet őket küldeni a sportpályákról. Ha egyszer elmennek valamilyen szakosztályba, a legtöbbjük megmarad ott. Kezdetben mindegy, mit csinál, csak mozogjon. Az úszást én nagyon jó dolognak tartom, mert már néhány hónapos kortól vízhez lehet szoktatni a babákat. Minden későbbi sportnak ez az alapja: fegyelemre nevel, fizikai erőnlétet és önbizalmat ad. Szakosodni ráérnek hatéves koruk körül a gyerekek, de az sem baj, ha nem versenyszerűen sportolnak, a lényeg, hogy a mozgás váljon életük részévé.

A Mézga Focisuliban óvodáskortól egészen a középiskola végéig várják a gyerekeket. Fiúkat és lányokat egyaránt. Horváth János világot megjárt focistaként nem csupán a futball rejtelmeivel ismerteti meg őket, de neveli is tanítványait.

– A focisuli 1996-ban nyitotta meg kapuit. Az elmúlt években egyvalami nem változott: nálam konzervatív nevelést kapnak a gyerekek. Sportszerűségre tanítom őket, arra, hogy a pályán ellenfelek, és nem ellenségek vagyunk. A trágár beszédnek sincs helye sem a pályán, sem a lelátón. Nem vagyok eredménycentrikus, itt nincs teljesítménykényszer, az egészséges életre nevelés a legfontosabb. Ha győzünk, találunk egy-két gyereket, akiből profi játékos lesz, az már csak hab a tortán.

A gyerekek persze ezt egy kicsit másképp gondolják. Mindenki reménykedik, hogy ő lesz a következő Dzsudzsák Balázs. A legtöbben focikarrierről álmodnak. Zimre Márk még járni sem tudott, de már rajongott a labdákért. A középiskolás fiú nyolc éve rúgja a bőrt a focisuliban, az első edzésre szülei hozták le, akik ha tehetik, maguk is sportolnak.

– A család hozzáállása a meghatározó – vallja Horváth János. – Volt olyan tanítványom, akit 70 km-ről hoztak be Kaposvárra, és a legnagyobb hóviharban sem hiányzott a fiú. Más öt percre lakott a pályától, de ha esett két csepp eső, már nem hozták a fiút. Gyerekkorban eldől minden. Az is, mennyire leszünk egészségtudatos, sportos felnőttek. Egyszersmind egészségesek.