A Szabad Föld Kupa története (6.)

1990: Vasarely-Szabad Föld Kupa
Fa Nándor vitorlás hajójával világkörüli útra indult. Az újvidéki sakkolimpián Magyarország csapata lett újra az olimpiai bajnok.

A Szabad Föld Kupa rangja egyre nőtt! A Franciaországban élő magyar származású világhírű festőművész, Victor Vasarely a kupa közönségsikerének ismeretében jelentős összegű felajánlást tett a szerkesztőség kupabizottságánál. Így a művész neve felkerült a kupára, a pénzt pedig a díjazásra fordította a bizottság. Először játszottak tehát a Vasarely-Szabad Föld Kupáért a csapatok, méghozzá Sajóbábony és a Pécsi Postás.

A Magyar Népköztársasági Kupa helyett Magyar Kupa döntőt vívtak a „főmeccsen”, és mivel új műsorhoz új pálya kell, Tatabánya lett a kettős mérkőzés helyszíne. Van még egy kuriózum: mivel a Magyar Kupában a Pécsi MSC a Bp. Honvéddal mérkőzött, a tatabányai stadionban igazi „pécsi napot” tartottak június 6-án!

Pécsi Postás – Sajóbábonyi Vegyész SE 3:2 (0:1). Tatabánya, 1000 néző, vezette: Komáromi (Kara, Pruzsina).
Pécsi Postás: Szakács – Gyenis, Rab, Markó, Baumann – Vajda, Szabó, Németh, Göncz – Rákosfalvi (Nemes a 82. p.), Ábrahám. Edző: Palkovics József.
Sajóbábony: Udvari – Popovics, Szűcs, Kerekes, Majoros (Dienes a 76. p.), - Kapitány (Vajda a 80. p.), Kobolák, Csáki (Lakatos az 53. p.), - Petrovics, - Kovács, Palej. Edző: Szőke Barna.

Tüske Csaba, a PMSC technikai vezetője a győztes csapatot a Pécsi Postásban jelölte meg, mondván, négy olyan fiú is játszik benne, aki a Garami-iskolából került ki. A meccs színvonala a legkényesebb ízlést is kielégítette. A Sajóbábonyban robosztusabb játékosok kergették a labdát, a pécsiek viszont fürgébbek és mozgékonyabbak voltak. Bár a Baranya megyeieknek állt a zászló és a félidőben több góllal is vezethettek volna, egy ellentámadás végén Csáki 20 méterről a bal felső sarokba bombázta a kupa történetének 100. találatát, 0:1. Németh az 55. percben szabadrúgásból egyenlít, 1:1, ám nem sokáig örülhetnek a pécsiek, a 61. percben Szakács csukafejessel újra feléleszti a borsodi reményeket, 1:2. A 72. percben Németh közelről bombázott a bal felső sarokba, 2:2, végül a 75. percben Rákosfalvi a tétovázó Udvari mellett közelről helyezett a hálóba, 3:2.

Palkovics József edző, egykori PMSC játékos tömören csak ennyit mondott: – Keblemre tudnám ölelni az egész világot!
A másik oldalon Szőke Barna ekként kesergett: – Idegileg nem bírtuk a végét, sajnálom, ami a hajrában történt…

Újdonság a versenykiírásban, hogy a jövőben, a kupában a fővárosi „kis csapatok” is indulhatnak azért a kupáért, melyet Rákosfalvi Attila csapatkapitány emelt boldogan a magasba.

A legsportszerűbb csapat a Nagykozár gárdája lett.

1991: Kokó világbajnok
Sydneyben, az ökölvívó világbajnokságon az 51 kilogrammban Kovács István lett a győztes. A birodalom széthullásával véget ért a szovjet sport világhegemóniája.

Június 18-án Diósgyőrben, a Magyar Kupa előmérkőzéseként léphetett pályára a Rábapatonai SE és a Záhonyi VSC együttese a Vasarely-Szabad Föld Kupa döntőjén. A Rábapatonai legénységnek – mivel a győri körzeti bajnokság I/A osztályában szerepeltek – már a döntetlen is elég lett volna a megyei bajnokságban vitézkedő záhonyiakkal szemben a kupa elnyeréséhez. És lőn…

Rábapatona – Záhonyi Vasutas 1:1 (1:0) Diósgyőr, 3000 néző, vezette: Lója.
Rábapatona: Stenger – Maráczi (Dávid), Nagy, Karácsony, Gacs, Simon, Delbó, Végh, Búza, (Belső), Molnár, Somogyi (Kertai). Edző: Gyömörei Sándor.
Záhony: Orosz – Dudás (Tömör), Hegedűs, Pokol A.(Szabó Z.), Galgóczi, Szabó L.(Rajzinger), Onder, Lipcsei (Pokol Zs.), Győri, Márton, Balázsi. Edző: Gyüre József.

Belső Lajos, a rábapatonaiak tartalék játékosa a meccs előtt arról elmélkedett, hogy remek a csapatuk, most nyerték meg a körzeti bajnokságot, lendületben vannak, viszik hát a kupát, és kellő önbizalommal indulnak a megyeiben. A pályán látottak őt igazolták: Nagy 20 méterről küldött szabadrúgása utat talált a záhonyiak hálójába, 1:0. A lelátón ülő Albert Flórián is elégedetten bólogatott a találat láttán.
A záhonyi reményeket egy vasutas tartalék játékos, Rácz Csaba testesítette meg: – Semmi baj, hamarosan kiegyenlítünk és megnyerjük a kupát! Az egyenlítő gólra a 75. percig kellett várni, ám ez kevés volt az üdvösséghez, 1:1. Aztán nincs tovább, nyeri a kupát a Győr megyei gárda.
Gyömörei Sándor örömittasan nyilatkozott: – Tudtuk, hogy Záhony támadni fog, ezért kontrákra játszottunk. Most már csak azért fohászkodunk, hogy az osztályozót is megnyerjük és feljussunk a megyeibe. Gyüre József, a záhonyiak mestere nem titkolta érzéseit: – Csalódott vagyunk, hiszen annyira készültünk a döntőre! Az első perctől az utolsóig biztatott bennünket a négyszáz lelkes szurkolónk, kérem, ne haragudjanak ránk…

A Ferencváros–Vác Magyar Kupa döntő szünetében került sor a díjak kiosztására. A sportszerűségi díjat – haj, változott a világ, változtak a szponzorok, – már nem a Hírlapkiadó Vállalat, hanem a Közép-Európai Fejlesztési Társaság ajánlotta fel és a Lajoskomárom csapata, vitte haza. A kupában legjobban szereplő fővárosi csapat a Telefongyár SE lett, amely  Ruttka Ferenc labdarúgó-jelenetet ábrázoló festményét vihette haza.

1992: barcelonai olimpia, ismét Egerszegivel
A barcelonai olimpián Egerszegi Krisztina úszásban három aranyérmet nyert. Kovács Antal a magyar cselgáncs sport első olimpiai bajnoki címét szerzi meg.

A Vasarely-Szabad Föld Kupa sorsa május 20-án dőlt el, méghozzá a békéscsabai stadionban, a Vác–Újpest Magyar Kupa mérkőzés előtt. A két főszereplő két Szabolcs–Szatmár-Bereg megyei csapat volt, Ibrány és Baktalórántháza. Az utóbbi a Diósgyőrt búcsúztatta a küzdelmektől és a legjobb 16 együttes közé küzdötte be magát a Magyar Kupában!

Baktalórántháza – Ibrány 4:3 (1:1). Békéscsaba, 3000 néző, vezette: Hanyecz.
Baktalórántháza: Virtás – Tóth, Barnucz, Benkő, Borza, Kozma, Kapin, Marics, Gdovin, Sós, Virtás A. Cserék: Juhász, Kiss, Virtás M. Edző: Gajdos Gábor.
Ibrány: Deák – Sziráki, Ignácz, Hermán, Gyöngyösi, Bárdi, Balogh, Zsiga, Kathó, Mikhárdi, Papp. Cserék: Szentesi, Mátyás, Szász, Vattai. Edző: Hermán László.

Még tíz perc sem telt el, máris az Ibrány szerzett vezetést: Bárdi József bevágta a labdát Virtás kapujába,0:1. Jó húsz perc múlva következett Gdovin János egyenlítő találata,1:1. A nézőtéren a hangzavar – síp, dob, nádi hegedű – mediterrán hangulatot idézett, Csank János, a Vác edzője egyenesen Manolót kereste a lelátón. Bene Ferenc és Kovács Ferenc, Székesfehérvárról a hajtást dicsérték, ám szerintük a színvonallal sem volt semmi baj. A végeredményre félidőben még tippelni sem mertek…
Újra vezetést szerzett Ibrány Zsiga Barnabás góljával a 47. percben, 1:2. Aztán jött a gyors válasz, Sós a 64. percben kiegyenlített, 2:2. Elhúztak a baktalórántháziak, Kapin talált be, aztán Gdovin, 4:2, végül Papp kozmetikázott az eredményen, 4:3. Arra sokan ajánlottak fogadást, hogy minden bizonnyal az egyik legszínvonalasabb döntőt láthatta a Kórház úti pálya közönsége. Az ibrányiak sajnálják az elszalasztott lehetőséget, véleményük szerint a játékvezető egy biztos góltól fosztotta meg őket. Gajdos Gábor boldogan nyilatkozott, véleménye szerint megérdemelték a kupát, még akkor is, ha az ellenfél rájuk ijesztett az elején.
Hermán László azt sajnálta, hogy későn kezdtek hajrázni, így elszalasztották a büntető párbaj lehetőségét… Talán majd legközelebb!

 1993: a Szabad Föld Kupa Sárándon
 A rendszerváltás nem múlt el nyomtalanul a futballban sem, a társadalmi viharok a mi kupánkat is megbillentették. Eltűnt a Vasarely előnév, az élvonalbeli stadionokból Sárándra és Kalocsára költöztek a döntő résztvevői publikumukkal egyetemben, de azért a vidék futballja bebizonyította életerejét, mert élt és virult a szerényebb körülmények között is.

A 29. alkalommal megrendezett Szabad Föld Kupa döntőbe tehát Sáránd és Kalocsa csapata került, a lebonyolítás pedig úgy módosult, hogy az egyik mérkőzést a fináléból Kalocsán, a másikat, a mindent eldöntőt, Sárándon játszották és ott került sor az eredményhirdetésre is. Bár a korabeli tudósító az első, kalocsai összecsapás fölött könnyedén átsiklott, megtudtuk, hogy Sáránd idegenben is nyert 2:1-re, amiben nagy szerepe volt Holp Tibornak, a vendégek kapuvédőjének.

Szabad Föld Kupa döntő, visszavágó: Sáránd–Kalocsa 2:0 (2:0).
Sáránd, 2500 néző, vezette: Bognár (Kurmai, Zvolenszky).
Sáránd: Holp – Pál, Nagy, Futó, Novák, Nábrádi, Szabó, Kesjár, Batta, Lakatos, Cristea. Cserék: Tóth V., Váczi, Hadházi, Perge, Varga. Edző: Szabó Béla.
Kalocsa: Molnár – Iván, Aradi, Paletta, Farkas, Márton, Evanics, Miskolczi, Facskó, Földi, Vén. Cserék: Süveges, Deac Dariel, Farkas, Vatai. Edző: Molnár Ferenc.

Június 16-án, szerda délután a polgármesteri hivatalban Szabó Antal fogadást ad a vendégeknek. A beszédtéma mi lenne más, mint Sáránd remek szereplése a Magyar Kupában. Több nemzeti bajnokságban szereplő együttest ütött ki a kétezer lelkes település gárdája és a legjobb nyolc között csak az MTK tudta megállítani. A megyei sportigazgatóságtól át is vehetett egy borítékot elnökük, amely ötvenezer forinttal volt kibélelve, és amit az utánpótlás nevelésre kellett fordítani. (Egyszer jól beuzsonnázhattak belőle a gyerekek…)

Ilyen előzmények után kezdődött az összecsapás a zöld gyepen. Az első gól gyorsan megjött, a 15. percben Futó talált a kapu jobb oldalába, 1:0. Még az első félidőre esett a román légiós, Cristea gólja, Nábrádi baloldali beadását továbbította közelről a hálóba, 2:0. A második félidő merő formalitás volt, a közönség már a díjkiosztásra hangolt, ami meg is történt, ezúttal a legsportszerűbb csapatról nem esett szó, de hiába kerestük Morvai kristály serlegét is…

1994: harmincévesek lettünk
Miután 1964. január 5-i számunkban jelent meg először a labdarúgó Szabad Föld Kupa versenykiírása, lassan megint jubileumhoz készülődtek a szervezők. Hát persze, hogy a harmincadik születésnapot kívánták ünnepelni! Az olvasókhoz fordult a szerkesztőség, írják meg véleményüket, a daliás kort megért kupasorozatról. Jöttek is a levelek, Mészer János, a karádi sportkör volt elnöke például ezt írta: „Sportvezetői tevékenységem során a legfelejthetetlenebb élményt a Szabad Föld Kupa 1972. évi döntője jelentette. A sportegyesülettel együtt ünnepelt az egész község, sőt a környékbeli települések is velünk tartottak. …A kupát ugyan ellenfelünk, a Medgyesegyháza nyerte, de a mérkőzés után hozzánk is belátogatott az öltözőbe Albert Flórián, és azt mondta, küzdeni tudásból és sportszerűségből a nagyok számára is példát mutattunk! Az Újpesti stadion számunkra feledhetetlen helyszín marad!”

A döntő két résztvevőjének, Kisszállás és Nyírcsaholy csapatának a 30. Szabad Föld Kupa döntő helyszíne, a kispesti Bozsik stadion jelenthet emlékezetes „csatateret”. A kétezer lelkes Nyírcsaholyból minden tizedik lakos ott tombolt a lelátón, zeneszerszámokkal felszerelve buzdította a csapatatát. Az „árukapcsolás” a Magyar Kupadöntővel – ezúttal a Fradi–Honvéd meccsel – biztos, hogy megemelte az esemény ragját, arról nem beszélve, hogy a vidéki szurkolók az „övéikkel” együtt élvezhettek egy élvonalbeli kupa meccset.

Szabad Föld Kupa jubileumi, 30. döntő: Kisszállás–Nyírcsaholy 1.0 (0:0). Kispest, Bozsik stadion, 2500 néző, vezette: Staamler (Cserna, Hidasi).
Kisszállás: Stainer – Csincsák, Kovacsevics – Tamási, Hegyi, Tóbiás, Csoszity, Hánzs – Szénási, Tóth I. Boity. Edző: Szabó Gábor.
Nyírcsaholy: Kiss I – Kokas, Magyari J., Magyar B. – Korbács, Kiss J., Szabó, Czine – Komár, Cservenyák Z., Láposi. Edző: Virovecz Pál. Cserék: Hánzs helyett Komáromi a 4., Láposi helyett Cservenyák J., a szünetben, Hegyi helyett Ruttai az 58.percben, Komár helyett Tóth L. a 64. percben, Tóth I. helyett Papp Z. a 75. percben, Korbács helyett Ihnáth, Szénási helyett Maczkó, a 85. percben, Stainer helyett Urlober, Kiss I. helyett Gergely, az utóbbiak a 9o. percben).

A zöld-fehér szerelésben pályára lépő kisszállásiak kezdtek jobban, és sorozatban harcoltak ki szögleteket. A 23. percben Szénási előtt adódott lehetőség, majd később Láposi körülményeskedett el egy helyzetet. Ezek után kitámadott a lelkes közönség által hajszolt nyírcsaholyi csapat, de ez a nekibuzdulás csak egy szünet előtti kakaskodáshoz volt elég. A második félidőben az érkező Honvéd és Fradi szurkolók jelenléte fokozta a két együttes buzgalmát, és a 67. percben egy baloldali beívelés után Ruttai a tétovázó védők között a hálóba emelt, 1:0. A két edző az eredmény hatása alatt nyilatkozott, Szabó Gábor annak örült, hogy a kupagyőzelem segít a bajnokságban feljebb lépni egy osztállyal (a megyei II-ből az első osztályba készültek). Virovecz Pál fiai a tréner szerint fájó szívvel, de emelt fővel távoztak a Bozsik stadionból.

A Szabad Föld Kupa kapcsán szívet melengető sportbarátságok is születettek. 1989-ben a huszonötödiken, Körmend és Csákvár vívta a kupadöntőt, és az utolsó percben szerzett góllal nyerte el Körmend a trófeát. Öt év múlva Csákváron találkozott a két finalista és lejátszották a visszavágót! Ezen a meccsen a csákváriak 6:4 arányban győztek és megnyugodhatott S. Molnár Gyula csapatkapitány, akit fél évtizeden át bántott az az utolsó pillanatokban bekapott gól! Az ünnepi vacsora során Szabó Tibor, a körmendiek veterán kapusa bejelentette, hogy a következő baráti találkozót ők szervezik.

1995: Albert Flórián a tiszta futballról
A Szabad Föld szerkesztőségében a kerek 30. évforduló kapcsán felvetődött: képes-e egy olyan kis gazdasági egység, mint egy újság, továbbra is támogatni a vidék labdarúgásának ügyét? Akkor a sportolók, az egyesületek, az MLSZ, a MOSZ (Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége) nagy lelkesen a kupa mellé álltak, így a lap folytatta tovább Sárdi Ferenc sportrovatvezető nagyszerű kezdeményezését.

A 31. döntőt június 21-én, Vácott, a Vác–Ferencváros Magyar Kupa visszavágójának előmérkőzéseként rendeztek. A Szabad Föld Kupa két főszereplője pedig Nyírmeggyes és Lajoskomárom volt.

A 31. Szabad Föld Kupa döntő: Nyírmeggyes–Lajoskomárom 4.1 (4:0). Vác, 5000 néző, vezette: Piller (Tompos, Hidasi).
Nyírmeggyes: Szűcs – Bartha, Kravcsenko, Jakubik, Papp, Vojkó, Kaszperszkij, Tóth L., Szelihov, Piros, Barcsai. Edző: Vojkó István. Cserék: Gál, Szép, Bodnár, Tóth J., Horváth.
Lajoskomárom: Jakócs – Bencze, Barsi, Szulimán, László, Strommer, Hegyi, Hajnal, Gulyás, Kervalits, Halász. Edző: Mosberger Pál. Cserék: Schmuck, Dörögdi, Horváth Cs., Kneisz, Orbán.

A papírforma a Fejér megyei Lajoskomárom mellett szólt, mivel nem is olyan régen még az NB III–ban szerepeltek, a nyírmeggyesiek viszont Szabolcs megye második vonalában vitézkedtek. Nekik a döntetlen is elég lett volna a végső sikerhez. Csakhogy a szabolcsiak ügyes ukrán légiósaikkal megtűzdelve nem azért utaztak Vácra, hogy az áldozati bárány szerepét játsszák! Sorra rugdalták a gólokat, és már a félidei sípszóig, eldöntötték a kupa sorsát. A közönség – a gyülekező Fradi hívekkel kiegészülve – a zöldmezes meggyesieket biztatta, mivel a zöldek az Ülői úton is és a Nyírségben is zöldek…
Miután a mérkőzés sorsa korán eldőlt, a második játékrészben Lajoskomárom is adhatott ízelítőt tudásából. A két edző meglehetősen szűkszavú volt, Vojkó István azt mondta:– Ez egy kis falu nagy napja… Mosberger Pál gratulált az ellenfélnek, gondolván, könnyebb helyzetben lett volna, ha ők vannak közelebb az ukrán határhoz…

A díjátadó dr. Lakos László, földművelésügyi miniszter arról beszélt, amikor a Köröstetétlen csapatában ő is játszott a Szabad Föld Kupáért. Úgy emlékezett, nem is szerepeltek rosszul… Albert Flórián ezúttal is ott volt a nézőtéren, és ha már szurkolt, véleményt is nyilvánított: – A tiszta futball, az igazi öröm valahol itt kezdődik és sokaknak itt is ér véget. Ám, biztos, hogy ők is elégedettek, amikor szögre akasztják a focicsukát.

Honlapunk látogatói a hetedik részt május 8-án olvashatják!

Kattintson a fotóra és megnyílik képgalériánk!