Milyen nőre vágynak a férfiak?

C.G. Jung talán megoldja a rejtélyt: „Tény, hogy a férfiak egyáltalán nem értenek a női pszichológiához. Az igazán megdöbbentő azonban az, hogy legtöbbször maguk a nők sem igazodnak ki saját magukon.” A női lélek talán mindig is kiismerhetetlen marad mind a férfiak, mind a nők számára. Jung úgy vélte, hogy minden nőben lakozik egy „férfi”, és minden férfiban egy „nő”. Az ideális állapotot azonban csak akkor érhetjük el, ha a férfiak elsősorban férfiasak, a nők pedig nőiesek maradnak, s mindenki a másik felét találja meg a párjában. A lélekbúvárok állítják: a kötődés nem intellektuális élmény, hanem érzelmi, szellemi és szexuális. A kötődés pedig az egyik legalapvetőbb emberi késztetés.
 
A mai nő két típusba sorolható: vagy túl jóságos és naiv – ezért rendre rosszul választ és csalódik –, vagy (s ez a valószínűbb) korunk asszonya valamiféle férfiutánzat, aki sok tekintetben magára van utalva, ezért áll hadban az igazi férfiakkal.

Ettől aztán zavarba esik, és nyugalmát, lelki békéjét nehezen találja meg. Ezért lehetséges, hogy sok modern nő manapság kétségbeesetten igyekszik újra felfedezni azt, amit valamikor elveszített: a nőiességét. Ebben a keresgélésben a nő a szerelmet és a szeretetteljes párkapcsolatot a dobogó legfelső fokára helyezi az anyaság mellé. Így aztán könnyen lemondhat a karrierjéről, a vágyairól, ha a szerelem megérinti, s nem mérlegel. Ez nem tudatos cselekedet, hanem – magától értetődően – belülről fakad.

Amikor viszont egy férfi élettársat, párt keres magának, akkor olyan nőt igyekszik választani, aki egy személyben anya, nő és kurtizán. A férfiak a nőktől várják, hogy kihozzák belőlük nemesebb természetüket és férfi mivoltukat, hogy felgyújtsák szenvedélyeiket, s a sikerek felé „terelgessék” őket a hivatásukban és a magánéletükben egyaránt.