Fiatalosaknak való

A Kia nagy baja volt eddig, hogy az autói igazából semmilyenekre sikerültek. Kicsit japánosak, kicsit franciásak, de semmiképp nem egyéniségek. Most viszont érdemes ránézni a Soul-ra, s dönteni: tetszik vagy sem. Középút nincs.

ÉletstílusVékey Zoltán2009. 07. 19. vasárnap2009. 07. 19.

Kép: Kia Soul 2009.06.27. fot—: NŽmeth Andr‡s PŽter

Fiatalosaknak való
Kia Soul 2009.06.27. fot—: NŽmeth Andr‡s PŽter

A látványos kinézet tehát garantált. Aki Soul-t vezet, barátkozzon meg azzal, hogy úton-útfélen megbámulják. Még azok is, akiket egyébként nem hoz lázba egy-egy új modell, észreveszik és kíváncsian veszik szemügyre az autót. A kategória egyébként nem új: a Soul is a városi trendi fiatalságot célozza meg, akárcsak a Mini vagy a Fiat 500-as – de egy-két árkategóriával lejjebb.

Egyszerű dobozforma. A lámpák és a furcsa szögben álló tető tűnik fel először. Ez utóbbi tágas fejteret enged az első üléseken, de a légellenállásnak nem kedvez, márpedig egy ilyen magas autónál nem ártott volna figyelni erre is. A méretek egyébként is csalókák: a motorház magasan van, az autó a képeken kívülről sokkal kisebbnek tűnik, mint amekkora valójában. Próbáltak figyelni, arra is, hogy a divatos terepjáró-forma is kiütközzön: ebből annyi sikerült, hogy magas az autó, magas az üléshelyzet, de már ránézésre sem térnénk le vele az aszfaltról – nemhogy egy rövidke út után.

Beülve már inkább érezzük, hogy valójában nagyra nőtt kisautóval van dolguk, bár a lábtér elöl és hátul is megfelelő. A csalódás inkább az, hogy a játékos, vagány külső ide már nem szivárgott át. A nálunk lévő Soul az egyszerűbb LX felszereltségű volt, kevés extrával. Ez nyomot hagyott a belső hangulatán: mindenütt lehangoló fekete műanyagok, sehol egy szín vagy jó tapintású anyag. Bezzeg az extralista! Olyan tételeket találunk rajta, mint a hangszórókba épített, a zene ütemére villogó diszkófény-generátort, a visszapillantóba integrált kamerát, a piros műszerfalat és üléskárpitot. A csomagtartót is városi autónak megfelelően lőtték be: nem nagy, egész pontosan 340 liter, amit ellensúlyoz a sok kis eldugott fiók a csomagtér-padló alján. A vezetőülés magas, könnyű beszállni. A forgalom előre ól belátható, de a tolatást akadályozza a szűk hátsó ablak. A középkonzolon nem nehéz megtalálni a gombokat, minden kézre esik, és könnyen, precízen jár. Hasznos az USB és ipod csatlakozó, amit alapáron kapunk minden Soul-ba és kötelezővé tennénk, mint az ABS-t. Még néhány évvel ezelőtt is lehetett kapni autókat kazettás magnóval, ma meg a CD-t erölteti sok gyártó, pedig körülbelül 4-5 éve szinte csak és kizárólag az mp3 megy a fiatalabbak körében.

A Soul 1.6-os benzinmotorja papíron 126 lóerős, de a nyomaték maximumát 4000-es fordulat felett hozza, ahol viszont már zavaróan üvölt. Alacsony fordulaton pedig nem húz túl meggyőzően, viszont szépen reagál a gázpedál lenyomására. Magasabb sebességnél a nagyon nem áramvonalas szélvédő keltette szélzaj is betársul a motorhang mellé, 130 felett már nem nagyon tudunk beszélgetni. A váltó is arra ösztönöz, hogy maradjunk a városhatárt jelző táblákon belül: rövidek a fokozatok, de a kapcsolás pontos, élvezetes. A futómű kényelmes és a 16-os alapáron járó felniknél nem is kívánunk nagyobbat hozzá. A kocsi a kanyarokban szépen irányítható és stabil, az agyonszervózott kormány azonban kevés direkt visszajelzést szolgáltat az útról.
A gyár által megadott 6,5 literes vegyes fogyasztás nyilván nem hozható, mi 8-9 liter között jártunk el vele, ami nem több a vártnál. Autópályán 3500-as fordulat felett képes ennél is többet enni, de egyébként sem az a terepe. Az ára tulajdonképpen csábító: 3,8 millió az alap, de 4,4-ért már van egy szépen felszerelt 1,6-os dízel Soul-unk. A legfontosabb extrák benne vannak az alapárban – de ha már stílusos autót választunk, bár volna a belseje is az!

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik a képgalériánk!

Ezek is érdekelhetnek