Vizes játszmák

Már bocsásson meg a művelt sportvilág, de számomra kissé vontatottan kezdődött a római, 13. FINA vizes világbajnokság. Az első héten műugrók, szinkronúszók, távúszók és olykor pólósok szórakoztatták a nagyérdeműt, ám a foghíjas lelátók tanúsága szerint nem vagyok egyedül abbéli véleményemmel, hogy sok az a 17 nap, amennyire a versengést elnyújtották.

ÉletstílusPalágyi Béla2009. 07. 31. péntek2009. 07. 31.

Kép: Andrija Prlanovic (L) of Serbia fights for a ball with Gergely Kiss Hungary during their quarter-final match at the World Championships in Rome July 28, 2009. REUTERS/Laszlo Balogh (ITALY SPORT WATER POLO), Fotó: © Laszlo Balogh / Reuters

Prlanovic of Serbia fights for a ball with Kiss Hungary during their quarter-final match at the World Championships in Rome
Andrija Prlanovic (L) of Serbia fights for a ball with Gergely Kiss Hungary during their quarter-final match at the World Championships in Rome July 28, 2009. REUTERS/Laszlo Balogh (ITALY SPORT WATER POLO)
Fotó: © Laszlo Balogh / Reuters

A szinkronúszás a vizes sportok operája: fül kell hozzá, illetve szem, ám egy olyan ember, akinek abszolút botfüle van, legfeljebb egy fazék Újházi-tyúkhúslevesre asszociál a kavargó lábak láttán. Pedig azóta, hogy az ausztrál Anette Kellerman nyolcvan évvel ezelőtt bemutatta első akrobatikus gyakorlatát (igaz, egy akváriumban), 1984-ben az olimpia műsorára is felküzdötte magát ez a sportág. Először az amerikaiak vitték haza az aranyakat, aztán jöttek az oroszok, és bebizonyították, hogy ha balett, akkor nemcsak szárazon, de jégen és vízben is ők a sztárok.

Azért lassan mi is szóhoz jutottunk. Női vízilabdázóink megverték Kínát, Olaszországot, majd Üzbegisztánt. A házigazdák ellen nyögvenyelősen kezdtünk, vezettek is az olaszok 3-2-re, de aztán 8-5 lett a vége – ide. Aki televízión követte ezt a mérkőzést, annak a tömény izgalom mellett a boszszankodásra is volt oka: a riporter mindenáron a parton szorgoskodó bírók nyakába akarta varrni a lagymatag kezdésünket, és olyan szurkolásba kezdett, ami méltatlan volt egy tárgyilagosnak gondolt kommentátorhoz. A lányok később felébredtek, és menten kevesebb baj volt a bírókkal is, de az első két negyed tévés közjátékát elhagytuk volna. Az már ekkor is látszott, hogy nem túl meggyőző a magyar leánykoszorú, győzelmükhöz az kellett, hogy a házigazdák még harmatosabbak legyenek. Aztán Kanada ellen bebizonyosodott, hogy nem csalt a megérzés: ez a női válogatott még nem érett meg a nagy feladatokra, nem is jutott a negyeddöntőbe.

A férfi pólócsapat a menetelés során egyet botlott, Németország ellen döntetlenre futotta, aztán „természetesen” jöttek a szerbek, akik ellen már a nagy számok törvénye alapján is győzni kellett volna a négy közé jutáshoz. Ezúttal hosszabbítás után, de kikaptak 10-9-re a „Kemény-legények”. Pólóban nem rólunk fognak beszélni a Colosseum pizzateriájában…

Elkezdődtek az úszóversenyek is, és nagyjából el is ment a kedvem az egésztől. Az új úszódresszek relativizálták az eredményeket; a győzelem azért volt gyanús, mert nem lehetett tudni, mennyi volt benne a ruha érdeme és mennyi a munkáé, tehetségé, szorgalomé. Hullottak a világcsúcsok, melyeket a sporttörténelemben csillaggal fognak jelölni, mint olyanokat, amelyek a csodadresszben születtek. Az új ruha segít fenntartani az úszót a vízen, akár a mentőmellény, és kitolja a fáradtságérzést. Azért csak nevetséges, hogy ebben a hacukában az is nyerhet 1500 gyorson, aki a dressz nélkül könnyedén belefulladna egy horgásztóba. Vagy itt van az amerikai Ariana Kukors esete: ő valójában egy adminisztrációs nagyvonalúság révén került ki Rómába, ahol aztán három hét alatt 5 másodpercet (!) javított a legjobb eredményén, és 2:06.15-ös világcsúcsa már-már az ufókategóriába tartozik. Az Amerikában tanuló Hosszú Katinka 200 vegyesen elért Európa-rekordjának és bronzérmének is már csak takaréklángon tudtam örülni – egyszóval, uraim, ott a FINA-nál, vissza a fecskéhez és a bikinihez!

Ezek is érdekelhetnek