Bolgárok a füvön

Három évtizeddel ezelőtt, még Todor Zsivkov korában, egy testvérmegyei kapcsolat révén keveredtem örök és megbonthatatlan barátságba egy bolgár klubbal, Sztanke Dimitrov város Marek nevű csapatával. Kiváló barátomat, Bozsidár Ivanov főszerkesztőt a párt delegálta a kis iparváros focicsapatához amolyan ideológiai és propagandafelelősnek, akinek természetesen az eredményekért is tartania kellett a hátát. A takaros település Edelény vagy Ózd lehetne a mi térképünkön – olyan település, ahova csak akkor téved a turista, ha Szófiából a rilai kolostorba igyekszik. A megyeszékhelyük Kjusztendil – nos, az ő csapatukkal, a Velboszttyal vívott késhegyre menő presztízscsatákat a Marek. Történt egyszer, hogy kikapott a híres-neves megyeszékhely a „hegyiektől”, mire a szurkolók a meccs végén bevonultak a pályára, kifűrészelték a kapufát, majd akkurátusan összeaprították amolyan tűzifaméretre. Amúgy a bolgár drukkerek nem harciasak a lelátón: az indulataik dagályosak, gesztusaik eltúlzottak, szenvedélyüket masztikával, konyakkal és kegyetlen erős szilvapálinkával tüzelik.

Az 1977–78-as idényben a Ferencvárost is odavetette a jó sorsa egy UEFA-kupamérkőzés erejéig. Akkor volt csúcson a Marek, és bizony Ebedliék nem tudtak mit kezdeni a rakkolós bolgárokkal. Az általam viselt cím ez volt: „A Marek legnagyobb magyar szurkolója”, tehát a VIP-páholyban tapsolnom kellett valamennyi gólnál, ráadásul dicsérni is illett a csapatot, miközben hatan nyújtották egyszerre a konyakosflaskát. Az ügyes kis Petrov több ízben is megforgatta tengelye körül Vépi Pétert, mire Dalnoki Jenő egyenes ágú leszármazottja akkorát talált rúgni a hazaiak cselkirályába, hogy még a gyengébb idegzetű Fradi-szurkolók is befogták a szemüket. A bolgárok sportszerűségére jellemző, hogy a dolognak az égvilágon semmilyen következménye nem lett – ha csak az nem, hogy 3-0-ra kikapott a Fradi!

Jött a visszavágó az Üllői úton: jelezte az érkezését a kinti kemény mag, úgy, mint a megyei vendéglátós főnök, a megyei tűzoltóparancsnok, a szállodaigazgató, az újságtól is – ami természetesen Krasznaja Zvezda volt – néhány kolléga, és érkezett annyi masztika, hogy a meccs végén szimplán beleragadtam az ánizsos italtól a műanyag székbe. Miután a Fradi csak két gólt szerzett – Pusztai és Ebedli révén –, a bolgárok jutottak tovább. Hogy mi volt utána? A Népliget környéki korcsmárosok még ma is mosolyognak az ágyban, ha erről az estéről álmodnak…

A Marek ezzel még nem fejezte be a menetelését: ugyan Münchenben 3-0-ra kikaptak Karl-Heinz Rummenigge két, illetve Gerd Müller egy góljával a csúcson lévő Bayerntől, azonban Sztanke Dimitrovban, Petrov és Pargov találataival 2-0-ra nyertek – csak hajszál hiányzott a továbbjutásukhoz! Biztos, hogy a kis hegyi városka általános iskolájában kötelező tantárgy a Marek menetelése. Bár Sztanke Dimitrov elvtárs mauzóleumában mára minden bizonnyal diszkó van, netán kínai textilbolt… A debreceniek célállomása hetven kilométerre van e helyszíntől: Szófia pedig nem csak az ország, de a bolgár foci fővárosa is, ahonnan, mint tudjuk, Sztojcskov meg Balakov is származik!