Kifelé a gödörből

Aki amolyan vacsora utáni ejtőzésnek szánja a hórihorgas legények palánkcsatáját, az ne a lelátón válaszszon magának helyet, ugyanis a gyakori hangrobbanások mellett repülnek a pénztárgépszalagok, szállnak a konfettik, a vezérszónokok pedig igen sűrűn szólítják fel a publikumot, hogy „Álljatok fel!” – és ennek a parancsnak nem ajánlatos ellenállni. Egyszóval a néző – ha még oly békés szándékú is – azt veszi észre, hogy részesévé válik annak az eszméletlen tébolynak, amit kosárlabdának neveznek. Már ha valóban sodró, magával ragadó a meccs, és nem negyedháznyi méla érdeklődő rágja a fogpiszkálót a széksorokban. Ha ugyanis a néző érdeklődése lankad, az visszaköszön a játéktéren is.

Szolnokon az észtek elleni Eb-pótselejtezőn hazatalált a férfi válogatottunk. Szögezzük le gyorsan: a csapatunk nem világverő, jelenleg az A-divízióban maradásért játszanak, ahol négyen aspirálnak arra a két helyre, amely a tagságot jelenti. A mieink mellett a csehek, az észtek és az ukránok szeretnék, ha nem tűnnének el a süllyesztőben. Válogatottunk megverte Ukrajnát idehaza, kikapott idegenben a csehektől, és ha elúszott volna az észtek elleni mérkőzés is, az minden bizonnyal a búcsút jelentette volna. Hogy melyik sportvezetőben ötlött fel az „égszakadás-földindulás”, nem tudom, mindenesetre a mérkőzés helyszínének kiválasztásakor a túlontúl lelkes szolnoki közönségre voksoltak. És jól tették: ha nem a Tisza partján rendezik a válogatott-találkozót, vereséggel távozunk a parkettről. Úgy bizony! Meglehetősen unalmasan folydogált a mérkőzés, a vendégek bebizonyították, hogy nem véletlenül harcolnak a kiesés ellen, nemzeti sportjuk közel sem a kosárlabda. A mieink viszont egy korszakváltás kezdetén járnak, a fiaink lelkesek, törekvők, tehetségesek, bár a produkciójukba még belefér, hogy távoli dobásoknál a palánkot sem találják el, nemhogy a gyűrűt… Amikor az észtek hét ponttal megléptek a hajrában, talán még a B-közép vezérdalnoka sem adott volna egy tekercs pénztárgépszalagot a győzelemért, de azért kötelességszerűen mondta a verset. És akkor feltámadtak a mieink! Körtvélyesi Gergely, Hanga Ádám, Lóránt Péter, Németh István hintette a kosarakat, az ember meg csak dörzsölte a szemét: „Hát eddig mi a fenét csináltatok, fiúk?!” A 15-0-s rohanás a finisben elég volt a győzelemhez (75-64), és talán majd a bennmaradáshoz is. Közben a hangosbemondó már a hétfői, csehek elleni összecsapásra invitálta a nézőket. A fiúkra nagy feladat vár, a prágai vereségért kell majd visszavágni.