Nem haboznak sörözni

A magyarok 55 százaléka inkább kedveli a sört, mint más alkoholos italokat. Honfitársaink 84 százaléka szerint a sör a családi rendezvények nélkülözhetetlen tartozéka, ám a fiatalok már a pubokra buknak. Ha választani lehet, sokan nem a sörösüveg után, hanem a frissen csapolt, habzó serrel teli korsó után nyúlnak – derül ki egy európai felmérésből, melyet a Dreher tett közzé.

Az urak rögtön lovagiasak lesznek, ha sörszagot fognak: 86 százalékuk szívesen állja a számlát, ha a randin meghívhatja szíve hölgyét, mondjuk egy pohárra vagy pikolóra. Akkor is elragadja a nagyvonalúság a teremtés koronáit, ha az ivócimborákat kell megvendégelni. A sörözők törzsközönségének 70 százaléka boldog örömmel fizet egy kört a barátainak, csöppet sem zavarja, ha a társaság népes, és öt-tíz cimborából áll. Az se torpantja meg az urakat, ha tudják: némely a haverok az életben nem hívják vissza őket.

Honnan ered a habzó ital iránti mély vonzalom? Aki a hazai sörfogyasztás gyökereit keresi, megdöbbentően mélyre áshat. Hittük volna, hogy már az ősmagyarok ellesték a szlávoktól, hogyan erjesszék bőrtömlőben, őrölt gabonából és némi komlóval a nemes italt? A pannonhalmi apátság levéltárában olvasható pedig a hazai serfőzés írásos emléke 1152-ből: egy Gyöngy nevű asszonyság arról végrendelkezik, hogy halála után „serestor tartassék”. Később a kolostorokban, uradalmakban és a céheknél bugyogott a sör. Mégis, egészen 1844-ig kellett várni, míg megépítették az első szabad sörfőzdét Pesten. Az első igazi sörgyár egy évtizedre rá, 1854-ben kezdett termelni, s máig is ontja a söritalt – hol máshol, mint Kőbányán?!

Lássuk, hogyan alakult a hazai sörmárkák históriája!

Dreher. A minőségi itókának nevet adó Sörkirály, Dreher Antal az 1800-as évek közepén komponálta meg söreinek receptjét. S nem is akárhogyan, hiszen a párizsi világkiállításon, 1900-ban aranyéremmel honorálták igyekezetét. A jól bevált elkészítési módot szigorúan követték az 1980-as évektől is, amikor újra főzni kezdték a Drehert Kőbányán. S nemcsak a világos aratott sikereket, a barna Bak sört néhány éve a világ legjobbjai közé választották.
Arany Ászok. Ugyancsak a Sörkirály kísérletezte ki 1850 körül az ászokolt (lager) sör receptúráját. A hosszú főzési idejéről ismert, pilseni típusú sör márkáját 1924-ben vezették be, majd hívei egészen az államosításig kortyolták. Ekkor négy évtizedig nélkülözni kényszerültek, a piros címkés ugyanis csak 1989-ben került újra a boltokba. Azóta viszont több trófeát szerzett a sörversenyeken.
Kőbányai. Ezt a legendás itókát hírből még azok a nők is ismerik, akik sosem söröztek. Kőbánya leghíresebb világos sörét hatvan éve, nem múló szomjúsággal kortyolják az urak. Főként az ország keleti felében örvend töretlen népszerűségnek, ott máig a második legkelendőbb márka. S nem véletlenül, az idén is az első helyen végzett kategóriájában a belga Monde Selection nevű minőségellenőrző intézet megmérettetésén.
Soproni.A „jópofa sör” a nyugat-magyarországi városhoz kötődik, ahol évszázados hagyományokat ápolt a sörfőzés. A mai gyár elődje, az Első Soproni Serfőzde és Malátagyár 1895-ben alakult meg. A Soproni Ászok, amit mindig humorral reklámoznak, hosszú évtizedekig viselte nevét. Ugye, emlékszünk Sör Robira? Mígnem 2005-ben a címkéjéről elhagyták az ászok szót. A Soproni megmozgatja a férfiak fantáziáját: ugyanis Szűz és Démon nevű itókát is üvegbe tölt.
Borsodi. Az előzőekhez képest egészen „ifjú titánról” van szó, hiszen a Borsodi csak 1973-ban látta meg a napvilágot – illetve a kocsmapultot. Ekkor jött létre ugyanis a bőcsi sörgyár, ahonnan a Kinizsi és a Borsodi Világos elindult hódító útjára. A borsodiak az elsők közt töltötték söreiket dobozba, hogy a teremtés koronáinak még kevesebbet kelljen cipekedniük. A cég arra is büszke, hogy hazánkban elsőként fogtak alkoholmentes sör gyártásába – ám e találmányt nem tartják akkora vívmánynak a söröskorsó mellett gyakran elidőző urak...