Oroszlánnyuszik

Miután nem látunk be az edzőkomplexum kerítése mögé, miért ne hittük volna el, hogy ott a svédeket felfaló tizenegy oroszlán készülődik?! De aztán elkezdődött a mérkőzés, és kiderült: hiába keressük az oroszlánokat, legfeljebb nyuszikat találunk piros mezben a zöld gyepen. A svédek az első félidőben leiskoláztak bennünket, és még azt sem mondhattuk, hogy elpártolt tőlünk a hadi szerencse, merthogy nem érdemeltük volna ki. A magyar válogatott taktikáját hiába próbáltuk megfejteni, nem sikerült, azt nagyon jól „titkosította” a szövetségi kapitány. Látszólag Husztinak kellett volna nagyot alkotni, de hát egy szálfa erdőben az átlagos termetű légiós hiába sürgött-forgott. Gera, aki valamikor képes volt a hátán vinni a csapatot, halovány árnyéka volt önmagának, Hajnal és Halmosi rosszul tette a dolgát. Dzsudzsák Balázs, mint egy befűtött mozdony, sistergett, toporzékolt, pöfögött az oldalvonal mentén, de hiába, nem jöttek a labdák. Végül kibrusztolt egy büntetőt, amivel az első félidőben szerzett svéd előnyt kiegyenlítettük. Hízelgő lett volna számunkra a döntetlen, még a közönség is békésen tért volna nyugovóra, hanem aztán a 94. perc néhány másodpercébe belesűrűsödött a sport igazságossága – a mi gyámoltalanságunk és egy világklasszis zsenialitása. Amikor az olasz bíró, Nicola Rizzoli éppen nagy levegőt vett, hogy hármat fújjon a sípjába, az addig is harmatgyenge Gera sorsdöntőt bakizott, a tartalékként pályára lépett Tímár a labda alá szaladt, a Barcelonában játszó Zlatan Ibrahimovic pedig a hálóba talált. Ennyi! Sebaj, jön szerdán Portugália: újabb remények, s talán egy látványos feltámadás.