Társaság orvosi receptre

Nemcsak a várva várt, ráérős „aranyélet” érkezik el a nyugdíjjal, de sokakra a magány, az elszigetelődés is rászakad. Hiába van az időseknek családja, a gyerekeik napközben dolgoznak, az unokák pedig az iskolapadot koptatják, így a legtöbben az egyedüllét érzésével küszködnek. Főleg, miután elvesztik a párjukat – magyarázza az egri Lajosvárosi Idősek Klubjának vezetője, Urbán Lászlóné.

 

S valóban, a klubteremben üldögélők közt akad gyermektelen özvegy, aki a falusi asszonyok jó szokása szerint azzal töltötte nyugdíjas napjait, hogy hajnaltól a kertben gyomlálgatott és kapálgatott. Vetemé­nyese ugyan felért egy mintagazdasággal, mégis egyre kedvetlenebbül irtotta a gazt, és mivel legfeljebb az udvarra tévedő macskákkal váltott szót, lassan rátelepedett a depresszió. Így orvosi javaslatra kezdett járni a klubba, ahol szintén nem tétlenkedik, hanem szorgosan szövi a csíkos rongyszőnyeget. Ajándék lesz belőle azoknak, akik ingyen is eljönnek előadást tartani az időseknek.

 

– Miután nyugdíjba megy az ember, üldögél otthon egy hétig, de a következő héten már ki se dugja az orrát a lakásból. Lassan begubózik, kedvetlen lesz. No, én ezt nem hagytam! – ezt már egy másik özvegy mondja, Bótáné Hermina, aki 75 éve dacára cserfes „szóvivője” lett a klubnak. Délelőtt tíztől délután háromig mindennap itt időzik, s közvetlenségével már nem csak barátnőket szerzett. A tűzrőlpattant asszonynak egyszer majdnem a kezét is megkérték, de a partner sajnos idő előtt meghalt.

 

– Lelki segítséget is kaptunk azzal, hogy ebbe a társaságba járhatunk – magyarázza Pécsi Lajosné. A 77 éves Éva a kevés házas egyike itt, mellette üldögél a férje is. A hetvenes házaspár néhány éve települt át Kolozsvárról Egerbe, és bár a gyermekeik után jöttek, az otthoni baráti körük fájdalmasan hiányzott – ezért iratkoztak fel a klubtagok közé.