Lesz-e energiánk? - (I. rész)

A világban termelt energiának 2005-ben mindössze nyolc százalékát adták a megújuló energiaforrások. Hatszázaléknyi volt a nukleáris energia aránya, s a maradék 86 százalék fosszilis tüzelőanyagok elégetésével keletkezett. A probléma épp ezekkel van.
A fosszilis tüzelőanyagok a föld mélyében összegyűlt lebomlott állatokból és növényekből keletkeznek hosszú évmilliók alatt. Ide sorolható a kőolaj, földgáz, szén – ezek elégetése ma a leggyakoribb módszer, amivel hőt nyernek, elektromosságot fejlesztenek és motorokat hajtanak. De mi ezzel a probléma? Az egyik, hogy a keletkező gázok szennyezik a környezetet, a másik, hogy a fosszilis tüzelőanyagok rövidesen elfogynak. Nem tudni, melyik a nagyobb gond.
A tartalékok végessége könnyen megérthető két példán keresztül. Az egyik szerint ahhoz, hogy egy liter benzint előállíthassunk, annak idején 23,5 tonna szerves anyagnak kellett elrothadnia. A másik talán még érzékletesebb: az 1997-ben a  felhasznált teljes fosszilis tüzelőanyag-mennyiséghez szükséges biomasszát a Föld egész felületén - beleértve az óceánokat is -  422 év alatt lehetne csal megtermeszteni. A tartalékok ilyen ütemű felélése mellett különböző számítások szerint még 25-50 évig támaszkodhatunk a hagyományos tüzelő- és üzemanyagokra – sejthető tehát, hogy ezek árai a mostaninál is drasztikusabb mértékben drágulnak a következő évtizedekben.
Természetesen nem elhanyagolható tényező a környezetszennyezés sem. Általánosan ismert jelenség a globális felmelegedés, melyért jelentős részben felelőssé tehetők a fosszilis tüzelőanyagok. A klímaváltozás következményei egyelőre beláthatatlanok: gleccserek olvadnak meg, lelassul, vagy akár meg is szűnhet a Golf-áramlat, a sarkokat borító jég felolvad, az óceánok vize felmelegszik, a tengertől távolabb eső területek pedig kiszáradnak. A gyakoribb és hosszabb ideig tartó árvizek, az elsivatagosodás, az erősödő hó- és szélviharok mind-mind olyan jelenségek, melyeket saját bőrünkön érezhetünk majd. S ha Magyarországon védve is éreznénk magunkat mindezektől a folyamatoktól, azzal sem árt számolnunk, hogy a lakható területek csökkenésével óriási népvándorlási hullámok indulnak meg a világban.
Mindennek oka az üvegházhatásként ismert jelenség. Ennek lényege, hogy a földre érkező napsugárzást a felszín nagyrészt visszaveri, ám az úgynevezett üvegházgázoknak köszönhetően a bejutott napsugarak egy része kifelé már nem jut át a légkörön. A bennragadt napsugarak pedig egyre növelik a hőmérsékletet. Pont úgy, mint a fóliasátorban, vagy üvegházban. Fontos megjegyezni, hogy a légkörben természetes módon is érvényesül az üvegházhatás, ám az üvegházgázok az emberi tevékenységek következtében annyira elszaporodtak az ipari forradalom óta, hogy a melegedés sokkal gyorsabb és erőteljesebb a kelleténél. Az ezért felelős gázok közé tartozik többek közt a szén-dioxid, a metán, a nitrogén-oxidok és a vízgőz. Ezek pedig elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok elégetése során keletkeznek. Emellett az erdőirtás, a mezőgazdaság, a növények bomlása és sok egyéb tényező is termel üvegházgázokat, de ezek mennyisége jóval kevesebb – az Egyesült Államok üvegház-kibocsátásának például kilencven százalékát adják a fosszilis tüzelőanyagok. Jól látható tehát, hogy mit nyerhetünk, ha visszafogjuk ezek használatát, s helyettük olyan energiaforrásokat alkalmazunk, melyek korlátlanul rendelkezésünkre állnak, és használatukkal nem sodorjuk komoly veszélybe az emberiség vagy a bolygó jövőjét.

(Ha tudni szeretné, hogy áll a

megújuló energiákhoz a nagyvilág, ha kíváncsi rá, mit tehet Ön

olvassa el négy részes sorozatunk következő cikkeit)