Kis magyar halabszurd

Az unió külön kezeli a halászatot, így az kiszorult a mezőgazdasági és vidékfejlesztési programokból. Noha a közös halászati alapból csekély a magyar ágazat részesedése, mégis dús halteríték kerülhet az ünnepi asztalokra.

Európai agrárhírekT. Dögei Imre2008. 12. 19. péntek2008. 12. 19.

Kép: D:US 031124 Nagybaracska, 2003. november 24. Az őszi lehalászási szezon felénél tartanak a Nagybaracskán a Duna- Tisza köze legnagyobb halgazdaságában. A Haltermelő és Értékesítő kft.- nél naponta 20 tonna halat halásznak le a termelőtavakból és helyeznek teleltető tározókba, hogy a tél folyamán folyamatosan ki tudják elégíteni a piac igényeit. Képen: Lehalászás. Fotó: Ujvári Sándor

Kis magyar halabszurd
D:US 031124 Nagybaracska, 2003. november 24. Az őszi lehalászási szezon felénél tartanak a Nagybaracskán a Duna- Tisza köze legnagyobb halgazdaságában. A Haltermelő és Értékesítő kft.- nél naponta 20 tonna halat halásznak le a termelőtavakból és helyeznek teleltető tározókba, hogy a tél folyamán folyamatosan ki tudják elégíteni a piac igényeit. Képen: Lehalászás. Fotó: Ujvári Sándor

A karácsonyi halvásár apropóján Orosz Sándor, a Haltermelők Országos Szövetsége és Terméktanácsa ügyvezető elnöke nem állhatta meg szó nélkül a magyar halászat mostoha sorsának ecsetelését. A szakember a 2008-as esztendőt a halászat mostohagyermeki mivoltának kiteljesedéseként értékelte. Sem Magyarországon, sem az Európai Unióban nincs olyan fórum, amelyik a magyar halászok ügyeihez értő és érző anyaként viszonyulna. Így aztán „itt állunk árván” – fogalmazott.
A  magyar halásztársadalom azonban nem hagyja cserben halszerető honfitársait. Orosz Sándor szerint nincs karácsony jó hal nélkül. A szövetség „Egyen halat, finom falat!” szlogenjét némileg módosította: „Minőségi magyar hal – az Ön egészségére!” – hangzik az új változat, amelynek népes fogadóközönsége van. Már amennyire a szerény hazai halfogyasztás engedi, hiszen egy főre vetített mértéke a négy kilót sem éri el.
A gasztronómia és a tényleges fogyasztás azonban nem feltétlenül áll összhangban egymással. A hal nálunk elsősorban ünnepi, karácsonyi étel. Mégis a halhús – a baromfi után – itthon a második legkedveltebb húsféleség. Ennek ellenére a honi fogyasztási listán csupán a birka- és talán a marhahúst előzi meg. Nem csoda tehát, hogy az unió tagállamainak halfogyasztási rangsorában az utolsó helyen kullogunk. Noha nagyon szeretjük, mégis alig esszük – mutatott rá a kis magyar „hal abszurdra” Orosz Sándor.
A karácsony természetesen kivételnek számít. Nem csoda, hogy a halas gazdák minél több ilyen ünnepi alkalmat szeretnének. Nemcsak helyzetük javulna ezáltal, hanem az egészségügynek is kevesebb dolga lenne. Ha több halat ennénk, akkor egészségesebbek is lennénk.
A karácsonyi halpiacon egyébiránt – a tavalyinál nagyobb igények ellenére – bőséges és elegendő a választék. Érdemes figyelni az árakat. Nem biztos, hogy az olcsó hal a jó: a termelők és a fogyasztók számára is elfogadható, ha az élő ponty kilója 750–1000 forint közötti. Ennél olcsóbb, de hasonlóan egészséges halfaj a busa. Ebből ne készítsünk halászlét – figyelmeztetett az országos főhalász. Fűszerezve, párolva, sütve viszont kiváló étek a busa húsa. Drágább kategória az afrikai harcsa, amelyet itthon intenzív körülmények között tartanak, s leginkább feldolgozva árulják. Ebből a harcsafajból is minden olyan étel elkészíthető, mint a nálunk honos leső harcsából.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek