Kinek a dolga a hólapátolás?

Nem lehetett meccset játszani Újpesten, abban a stadionban, amely az avatáskor a sportág ékkövének ígérkezett. Pedig a frissen igazolt Sallói István, ügyvezető igazgató elődjével, Gyulay Zsolttal és az utánpótláscsapatok játékosaival ugyancsak lelkesen törte a jeget. Mégsem találta focira alkalmasnak a játékteret Megyebíró bíró, pedig ott voltak a rendezők, rendőrök, mentők, tőlük tehát pattoghatott volna a labda. Az ügyben többen megszólaltak, hallgatott ellenben a létesítmény működtetője. Tessék mondani, ilyen operett-télben miért nem működhetett a létesítmény?

{p} Szombathelyen sem lehetett meccselni. Ott is a pálya volt használhatatlan. Így van ez, ha télen hó esik... A merőben meglepő meteorológiai jelenség azért arra jó volt, hogy rájöjjünk, mennyire nem közügy már a mi kis gyermeteg játékunk. Olvasom a székesfehérvári mérkőzés tudósításában, hogy a sóstói stadionban sikerült úrrá lenni az elemeken. Hét közben a játékosok és az edzők letolták a havat a fűről, miközben a kirendelt közmunkások a lelátón sikongattak a gyönyörűségtől és biztatták a lapátoló fiúkat. Több örömük, igaz, nem is lett volna, hiszen a csapat kikapott otthon a Békéscsabától. Azért a nagy újságok ott is a pályán kívülről érkeztek: Szigli István klubigazgató, tudósított a szaklap, egy óvatlan pillanatban bekukkantott a női vécébe, és örömmel konstatálta, hogy működik a világítás, folyik a csapból a víz. E témában egyébként egy lehangoló hírt is olvastam. Győrben pórul jártak azok a drukkerek, akik betértek a stadion aulájához tartozó illemhelyre: a kisdolog elvégzését a cipőjük bánta, mivel a piszoár alja lyukas volt. A lábbeli vizes lett, igaz; de legalább győzött a hazai csapat.

{p} Én még emlékszem, mennyire feldobott a hír, amely arról tudósított, hogy alagcsövezéssel fűthetővé teszik a Bozsik-stadion játékterét. Jöhet eső, jöhet hó, mi ott, Kispesten kifogunk az elemeken. Talán a Szir-Darja és az Amu-Darja folyásának megfordítását fogadtam olyan döbbenettel, mint a honi fűthető pályáét. Jártam is arrafelé akkortájt, láttam néhány tétova tevékenykedőt, és vártam a megnyitót, amikor is karácsonyi tornán futkároznak majd rövid ujjú pólóban a fiúk a smaragdzöld gyepszőnyegen. Valami közbejöhetett, mert ugyan fűtés nincs, és a Bozsik-stadion játéktere az egyik legroszszabb a székesfővárosban. Mostohagyerek ez a mi futballunk, valljuk meg őszintén. Igaz, elsősorban ő tehet róla, hogy ilyen számkivetett, hiszen bukik, bukdácsol minden megmérettetésen, de hát még így is nagyon sok szurkolónak és egyéb más közreműködőnek kell előbbre hoznia az ebédidőt a futball-labda pattogása miatt a hétvégeken. Ha már a sportágra nem, legalább a zsörtölődő háziasszonyokra lehetnének tekintettel a foci gazdái, és teremthetnének olyan feltételeket a labdarúgás körül, amelyek révén, ha híressé nem is, de legalább nevetségessé sem válnánk ország-világ előtt!