Reggeli a szemeteskukából

Megborzongunk, mielőtt belépünk az omladozó, öreg kis házba. Benn kellemetlen dohszag terjeng. A falak koszosak, mállanak, a szabad felületeket pedig összefirkálták a gyerekek. Szám szerint öten, négytől tizennégy éves korig.
- Ez a lakás még istenes, látná csak a többit! - súgja oda a Győr-Moson-Sopron megyei falu ifjúságvédelmi felelőse. Itt ugyanis van konyha meg fürdőszoba WC-vel, és az előszoba átalakításával két szobát lakhatnak. Igaz, az apa és az anya külön helyiségben alszik, mert nem igazán egyeznek. Tegyük hozzá: egyikük sem veti meg az alkoholt, és segélyekből élnek.A következmények? Szakember kísérőm úgy fogalmaz, tipikus kettős nevelés. Az anya rendkívül türelmetlen, gyakran kiabál és verekszik. Az apa pedig mindent megenged, semmiért sem szól a gyerekekre
- Ne csodálkozzunk hát, ha a lurkók szófogadatlanok! Mitől is lennének másmilyenek?! - nevet kényszeredetten a fiatal pedagógus, aki maga is kétgyermekes édesanya. - Játékaik, könyveik nincsenek, egyetlen szórakozásuk a tévénézés. Képzelje, a legidősebb lány azért nem hajlandó tanulószobára járni délutánonként, mert akkor nem látná a kedvenc szappanoperáit!
{p}Ahol nem követelik meg otthon a napi mosakodást, ahol nincs reggelente tiszta ruha (sőt időnként egyáltalán nincs az évszaknak, időjárásnak megfelelő ruhanemű), ahol nem számít a nebuló tanulmányi eredménye - ott a mindennapi betevő étel sem természetes a családi asztalon. Meleg ételről, házikosztról meg pláne nem érdemes érdeklődni!
Néhány évvel ezelőtt megdöbbenést keltett a Népességtudományi Intézet felmérése, miszerint a tanulók fele reggeli nélkül, éhesen megy iskolába. A kutatók szerint azonban ennek alapvető oka nem a pénzhiányban, hanem a rohanó életmódban keresendő.Ennek ellentmondanak a Gyermekétkeztetési Alapítvány adatai: Magyarországon tavaly mintegy 130 ezer csemete rendszertelenül táplálkozott, közülük húszezernyien éheztek. Az esetek csekély százalékában fordul elő, hogy a szülők felelőtlensége miatt nem kapnak enni a csemeték; legtöbbször valóban annyira szegény a család, hogy a havi élelmiszerszámlát nem fedezik a szociális segélyek és a jövedelempótló támogatások.
Az alapítvány évtizedes működése kezdetén az adónk felajánlott egy százalékából, valamint cégek és magánszemélyek adományaiból arra törekedett, hogy egy-egy segítséget kérő település szegény gyerekei naponta ingyen vagy minimális térítési díjért étkezhessenek. Így kaptak az elmúlt években többek között a szabolcsi Zsadány nehéz sorsú óvodásai 2,8, a Hajdú-Bihar megyei egyeki általános iskolások 4,3 és a hencidai gyerekek 6,2 millió forintot.
{p}A bodrogközi Györgytarló iskolásainak több mint ötmillió forint és két tonna élelmiszer gyűlt össze, miután napvilágra került: a 139 diákból többen elájultak a tanévnyitó ünnepségen. Mert nem reggeliztek - nem volt mit. Sokuk rendszeresen csak naponta egyszer, délben evett. Akkor nyáron húszan kaptak vérhast legyengült állapotuk miatt.
- Négy-öt évvel ezelőtt a kormány végre elkezdett odafigyelni a gyermekéhezés problémájára, és ma már az intézményfenntartók a gyerekek állami "fejpénzének" bizonyos százalékát azért kapják, hogy a rászorulók a napközis étkezésben százszázalékos támogatást kapjanak - üdvözli a változást Király Gábor, az alapítvány elnöke. - Tevékenységünk középpontjába tehát immáron a rászoruló gyerekek hétvégi és tanítási szünetbeli étkeztetése került, hiszen  a konyhák leállásával meleg étel nélkül maradnak.
"A. tízéves, ötödik osztályos tanuló. Három kiskorú testvére van. A szülőkkel együtt élnek egy nem lakás céljára épült helyiségben. Lakást vállalkozó által építettek volna, de becsapta őket, pénzük elveszett, hatósági ügy lett belőle. Az édesanya nagymértékben látássérült. Fogyatékossága miatt nem dolgozhat, végzettsége négy általános. Férje hoszszabb időre eltűnt" - olvasom a szabolcsi kis faluból érkezett környezettanulmányt. A levélíró tanárnő hetven tanítványa számára igényelt élelmiszercsomagot az alapítványtól. A pályázathoz mellékelt történet csupán egyetlen példa a számtalan sorstragédiából.
A fenti család azon szerencsések közé tartozik, akik már korábban is kaptak karácsonyi élelmiszercsomagot. Tavaly az ifjúságvédelmi szakemberek és a pedagógusok hetvenezer gyerek számára kértek segítséget, de a háromszázmilliós adománykeretből csupán tizenötezer (liszttel, cukorral, rizzsel, húskonzervvel megrakott) csomag indulhatott útnak. Idén talán húszezer... Nem beszélünk arról, mi lehet a "maradék" ötvenezer gyerekkel.
{p}Mindenki ebédel - ezt a nevet viseli az alapítvány legújabb programja. Idén először a nyári szünetben a rászoruló gyerekek egy-egy hétre elegendő megfőzhető élelmiszert kapnak. Hogy meddig?
- Az a pénztől függ; kitart-e a szünidő végéig - mondja Király Gábor. Őszre remélhetőleg felépül az ötezer adagos konyhájuk, és akkor maguk szállítják majd ki országszerte a lefagyasztott hétvégi ételadagokat. És az élelmiszercsomagokat is, így ezentúl nem kell a négy-hatezer forint értékű dobozokért még kilencszáz forint postázási díjat fizetniük.
Az előző lakásom előtt olykor összefutottunk. Mindig kedden vagy pénteken, mikor igyekeztem a sarkon beforduló kukásautó előtt lerohanni a szemetemmel. Mire leértem, a tízévesforma kislány már derékig eltűnt a zacskók között; lábai néha a levegőben kalimpáltak, ha kicsit mélyebbre nyúlt. Megrökönyödve láttam, miként veti rá magát "zsákmányára", a maradék kiflivégre vagy a megbarnult almákra.
Tősgyökeres helybéli nyugdíjas szomszédomtól tudtam meg, hogy a kislány hat kisebb testvérével és az édesanyjával él egy parányi önkormányzati lakásban. Édesapja évekkel korábban egy balesetben vesztette életét. A harmadikos kislány gyakorta hiányzik az iskolából, mert segítenie kell a háztartásban vagy vigyáznia a kicsikre. Ha reggel mégis az iskolába indul, kedden és pénteken útközben "megreggelizik". A kukáinkból.
- Egyetlenegyszer állt velem szóba és fogadott el egy tízórainak készített szendvicset - meséli Gábor bácsi. - Azóta ha meglát, elszalad. Azt sem tudom, hogy hívják... A szegénységnek nincs neve, csak a szégyene...