A brazilokat várja az ország

Márpedig ez a sokat szidott MLSZ érdeme, úgyhogy most egy kalapemelés kijár a szövetségi főguruknak, akik a szintén erős Japánt is idehozták. Az ember fiában persze rögvest felötlik a kérdés, hogy vajon miért éppen a drága magyar csapat ellen akarnak szerepelni ezek a brazilok, hogyha egyszer válogathatnak a jobbnál jobb ajánlatokban.
{p} A válasz összetett: először is ott van Lothar Matthäus személye. A nemrég kinevezett kapitányt óriási becsben tartják a futballban, és mivel jó barátai vannak a brazil szövetségben, sikerült összehozni ezt a meccset. Ezért is volt jó húzás a szövetség részéről a német edzőt szerződtetni - mert ne legyünk naivak: a magyar futball színvonala ugyanolyan marad, mint az elmúlt évtizedben volt, Matthäus aligha képes bármiféle forradalmi változást előidézni. Viszont tagadhatatlan, hogy az egykori aranylabdás érkezése nagyon komoly pénzösszegeket hoz a labdarúgásba. Ennek csak egy része a brazilok jövetele, de gyanúnk szerint az egyik nagy kereskedelmi tévé sem közvetítené a bajnokikat, ha nem Matthäus a kapitány, továbbá a most adakozó cégek is csak a német miatt szálltak be a magyar futball támogatásába.
{p} Ezért is leszünk bajban úgy az év vége felé, amikor Matthäus megelégeli, hogy a válogatott elszenved két-három vereséget a vébéselejtezőkön; zavarni fogja, hogy a kudarcok hatására az emberek morognak majd a kéthavonként esedékes dubai nyaralása miatt, és ráun, hogy a stadionokban mellékesen balkánias állapotúak a mellékhelyiségek. Akkor aztán kecsesen beint nekünk, és hazamegy - illetve oda, ahonnan még jobb ajánlatot kap. De nincs ezzel semmi gond, a helyében nagyon sokan cselekednének így, és örüljünk, hogy most neki köszönhetően láthatjuk a brazilokat.
{p} Persze, a meccs nemcsak Matthäus érdeme - például a brazilok is nagyon szívesen jönnek Budapestre. Főleg azért, mert nekik is szükségük van válogatott meccsekre, és a különféle bajnokságok hajrája, illetve a dél-amerikai selejtezők izgalmai közepette a legnagyobb sztároknak is kell egy kis lazítás. Erre a magyarok elleni fellépés tökéletesnek tűnik: lehet játszani egy igazi show-meccset, ráadásul majdhogynem biztos, hogy a Brazíliában is közismert és igencsak fájlalt nyeretlenségi szériájuk végre megszakad.
{p} Egyetlen buktató lehet: ha valamelyik magyar játékos walesinek nézi a brazilt, és nagyot talál rúgni a lábszárába. Ilyen balesetek lehetősége természetesen minden meccsen megvan, védekezni aligha lehet ellene - ez olyan, mint a közlekedésben a kölcsönös bizalom elve (reménykedünk benne, hogy a stoptáblánál álló kamion merő virtuskodásból nem tapossa el keresztben csorgó Trabantunkat). Efféle galádságot azonban elképzelni sem tudunk a magyar játékosról (bár sajnos volt már egy-két külföldi sztár, akinek egy becsúszó magyar láb zárta rövidre pályafutását), egyedül Matthäus részére kell egy jó pszichológust fogadni, nehogy a legutóbb is felhevült kapitány adjon egy tockost az arcszerkezetéből adódóan folyton mosolygó Ronaldinhónak.
{p} Bár, ki tudja: egymillió dollárért talán még Ronaldinho is elviselné azt a pofont... A brazilok ugyanis ennyi pénzt kérnek a barátságos fellépésért, továbbá igényt tartanak az utazási és a szállásköltség megtérítésére, öszszesen mintegy 250 millió forintra. Sok ez, vagy sem? Persze, hogy sok az egyszerű halandónak, de a profi futballban potomság. Mégis mindkét félnek megéri: a braziloknak azért, mert egyetlen szerdán behozhatják a szövetség büdzséjének öt-hat százalékát, és az égvilágon semmi komolyat nem kell érte tenniük, a magyaroknak pedig azért, mert okos taktikával jóval többet zsebelhet be az MLSZ. Hiszen számoljunk csak: a 45 ezer belépőből mintegy 35 ezret értékesítenek (a többit megkapják a szponzorok, játékosok, jegyszedők), ez nagyon szolid, hétezer forintos átlaggal számolva 245 millió.

{p}Ehhez jön még a közvetítő RTL Klubtól beszedett cirka húszmillió, illetve a brazil tévétől kért harmincmillió (külföldre illik drágábban adni). Már csaknem háromszázmilliónál járunk, de nem beszéltünk még a kétoldalú tévéközvetítés miatt kétoldalt elhelyezhető reklámtáblákról és egyéb marketingfogásokról, amelyek újabb csaknem százmilliót hozhatnak. Lám, minden héten meg kellene hívnunk a brazilokat, és máris lenne pénze az MLSZ-nek...
{p} Na de a végén kicsit szakmázgassunk is: az eddigi négy magyar-brazilon háromszor mi örülhettünk (az 1954-es vb-elődöntőben 4-2, az 1966-os világbajnoki csoportmeccsen 3-1, az 1986-os barátságos nekibuzduláson 3-0), az ellen csak egy szimpla, gól nélküli döntetlent mutathat fel 1971-ből. Igaz, a szép veretlenségi sorozat most valószínűleg megszakad, hiszen 1986-tal ellentétben a brazilok legjobb csapatukkal jönnek. A hírek szerint egyedül a combsérült Ronaldo hiányozhat, de itt lesz Ronaldinho, Roberto Carlos, Denilson, Kaká, Cafu, Dida és a többiek - alig tucatnyi világbajnok... Velük szemben felsorakoztathatjuk például Lipcsei Pétert, Lőw Zsoltot, Huszti Szabolcsot, Vadócz Krisztiánt - döntse el ki-ki, melyik a veretesebb névsor.
{p} Úgyhogy valóban nagy sansza van a válogatottnak a vereségre, de a nézők többségének az eredmény most úgyis másodlagos, az ország már szépen megörült, hogy láthatja a brazilokat. Kint jártunk a Puskás-stadionnál a jegyárusítás első napján: a legolcsóbb, kétezer forintos belépők hozzávetőleg három és fél perc alatt fogytak el, de délutánra már mindenhol bezárhattak a pénztárak.
{p} Gyanítjuk, a lapzártánk után bevetett utánpótlást is gyorsan szétkapkodta a nép, így a körülményekhez képest a legteltebb ház előtt léphet fel a két válogatott (a stadion negyede egyenesen életveszélyes, oda nem engednek nézőket). Így akár büszkén verhetnénk a mellünket, hogy a magyar csapat még mindig képes megtölteni a lelátókat - de mindenki tudja: az érdeklődés korántsem Matthäus alakulatának szól...

{p} Heti sztorink
HÁRMAS BEFUTÓ. A Ferencváros kapusa, Szűcs Lajos új rekordot állított fel azzal, hogy 768 percig nem kapott gólt az NB I-ben - kissé azonban rontja az összképet, hogy abban a csúnya 769. percben egy hatalmas potyát sikerült beszednie. Az örökrangadót a Pisont-találattal nyerte az MTK 1-0-ra, de a meccs inkább a piros lapokról marad emlékezetes: három ferencvárosi és egy MTK-játékos állíttatta ki magát. Torghelle Sándor például azért szembesült a pirossal, mert hármas befutót emlegetett, és lófejűnek nevezte Lipcseit (még jó, hogy nem kínálta meg kockacukorral), aki erre leköpte, és majdnem összeverekedtek a felek. Megjegyezzük: a válogatott két játékosáról van szó - szép kilátások...