Ági dobogóra vinné a lobogót

Igen ám, csakhogy mi még mindig egy másik Kovács Ágnest ismerünk, aki nem az ötödik vagy hatodik szokott lenni az Európa-bajnokságokon, hanem éppen hogy első - nem egyszer, nem kétszer, hanem hétszer. Valahogy azt hittük, belőle is egy Darnyi, egy Egerszegi válhat, aki majdan teljes dicsőségében vonulhat vissza, mesélhet unokáinak veretlenségi mítoszáról, és ékszerboltot nyithat a pályafutása során felhalmozott nemesfémkészletből. Fájdalom, az elmúlt három évben ez a készlet egyáltalán nem gyarapodott...Szóval, mi van veled, Ágica? Miért kellett hozzászoknunk ahhoz, hogy aranyak helyett már a döntős helyezésednek is örülnünk kell? Miért fogadjuk el azt, hogy Athénban már komolyan nem számolhatunk veled? Miért van az, hogy a világ legjobbjából - középszintű úszó lett?Mintha Rózsa Norbertet látnánk. Fiatalon kirobbanó sikerek, aztán irány Ausztrália, zűrös menedzserügyek, pénzügyi viták, és végül a teljes sikertelenség.

{p} Sajnos Ági is az efféle megítélés felé halad, leszámítva, hogy nem Ausztráliában, hanem az Egyesült Államokban készül. Csakhogy a közvélekedés szerint rosszul készül.- Az elején nagyon nehéz volt hozzászokni a kinti élethez - emlékszik Kovács Ágnes. - Az első két hónap szörnyű volt, akkoriban gyakorta hazakívánkoztam, de azóta már kisebb a honvágy. Persze elképesztően jólesik mindig visszajönni a családhoz.Igen, mert idehaza még mindig ő a nemzet Kovács Ágija - ugyanakkor Amerikában csak egy tehetséges lány a sok közül. Ő mégis úgy döntött, Phoenixben jár egyetemre, és ott készül a világversenyekre. A saját elhatározása volt, nincs okunk beleszólni - ám tény: amióta odakint edz, az égvilágon semmilyen komoly eredményt nem ért el. - Itthon kicsit már fárasztó volt a média érdeklődése, jobb az, ha az embert kevesebbet zaklatják. Néha szerencsésebb eltűnni a nagy tömegben, ahol nem ismernek fel az utcán, nem hívnak óránként interjúért. Félreértés ne essék, nagyon jólesett az itthoni népszerűségem, de egy idő után már fárasztó lett. Jött ez az egyetemi lehetőség, és mindenképpen menni akartam.

{p} Ott is jó edzők keze alatt készülök, úgyhogy nem szerencsés párhuzamot vonni a kinti és az itthoni eredményeim között. Higgye el mindenki, nem a tréningekkel van a baj...Hát akkor mivel?Nos, az egészséggel: Kovács Ági ugyanis beteg. Azaz beteg volt az Eb előtt, de már abban bízik, hogy mindenféle szövődmény nélkül sikerült meggyógyulnia. Persze egy egyszerű náthának azért nem kellene ilyen nagy feneket keríteni, de a jelek szerint Ági sokkal nagyobb bajba került: egy pillanatra már az is megfordult a fejében, hogy a rettegett Lyme-kór támadta meg.- Szörnyű érzés volt, amikor az orvos közölte velem, hogy akár ez is megtörténhetett. Átértékeltem az életemet, hiszen amikor egészséges az ember, akkor nem gondol betegségre, amikor viszont beteg, akkor csak ez jár a fejében. A fiatal hölgynél két éve kezdődött a baj: a riesai rövid pályás Európa-bajnokság alatt megfázott, majd utána megint megfázott, aztán megint és megint - többet trombitált, mint egy kicsinyét féltő nőstény elefánt. És sajnos hamarosan jöttek a komolyabb panaszok is: fejfájás, szédülés, szívpanaszok, különösen magas vérnyomás.

{p} Természetes, hogy Ági rászánta magát egy alaposabb kivizsgálásra, és találtak is egy bacilust a szervezetében. - Nagyon rossz peridódus volt ez az életemben, mélypontra kerültem. Egyfolytában aludni akartam, sokszor előfordult, hogy edzés helyett is legszívesebben az ágyban maradtam volna. Volt, hogy tizennégy-tizenöt órát sikerült egyhuzamban végigszenderegnem.Természetes, hogy ilyen kálvária közepette még az is megfordult a fejében: abbahagyja.De nem hagyta abba. Az elmúlt hetekben már sokkal jobban érezte magát, elindult a madridi Európa-bajnokságon is - igaz, tudta jól legbelül, hogy nem most tud majd világcsúcsokat repeszteni. Jó esetben kiegyezett volna egy éremmel - ilyen állapotban azonban ennyire sem vihette.- Tudomásul veszem, hogy a mellúszás hatalmas iramban fejlődik. Ami két éve egy sima világbajnoki első helyhez volt elég, ma talán az Eb-n sem járna dobogós heylezéssel. Úgyhogy, ha még valamit szeretnék letenni ebben a sportágban az asztalra, akkor el kell felejtenem minden bajomat, le kell győznöm minden betegségemet, és csak az úszásra szabad koncentrálnom.

{p} Higgye el mindenki, éppen ez a célom.Nem is lehet más: néhány hónap múlva már Athénban kell helytállnia Áginak, és ismerhetjük magunkat olyannyira, hogy belássuk: aki egyszer aranyat hozott az országnak, attól bizony mi, szurkolók, másodjára is csak azt várjuk el... Holott most igen kicsi az esély arra, hogy Kovács Ágnes megismétli sydneyi győzelmét. Persze az úszók vélhetően hozzák majd az érmeket, Cseh László az aranyra, Risztov Évi meg az ezüstre szakosodott, úgyhogy a sportágra vélhetően nem lehet majd panasz, de azért nagyon jól nézne ki Kovács Ági nyakában a dobogón újra az a sokat emlegetett magyar lobogó...- Azt a zászlót még anyukámtól kaptam 14 évesen, és akkor megfogadtam: mindenhova magammal viszem. Hát nagyon bízom benne, hogy még sok komoly versenyen ott pihenhet a hátamon.Közös a cél, annyi szent. Mert akkor megint megtanuljuk imádni ezt a még kislányként megismert ifjú hölgyet, akit néhány esztendeje olyannyira szerettünk.

{p} Persze Kovács Ági már más lett: üzletasszonynak tanul, kiválóan főz, nagy előszeretettel falja a csokis sütiket (már ha éppen nincs felkészülési vagy versenyidőszak - sajnos általában az van), néha eljár síelni, jóval többször eljár táncolni, és úszik, úszik és úszik, mert azért nem szeretné lerombolni a komoly aknamunkával felépített imidzsét.Azt ő is tudja, hiába tanul Amerikában, szüksége van erre az országra. Az országnak meg szüksége van rá.Nem akarok jósolgatni, mi lesz az olimpián. Ha tisztességesen fel tudok készülni, akkor jó eredményt érhetek el - kerüli ki az esélylatolgatást.Persze azt tudja ő is, mostanában nincs minden rendben - igaz, nyolcéves korában szó szerint is összecsaptak felette a hullámok, majdnem "sikerült" belefulladnia a vízbe. Láthatjuk, azóta meddig jutott - olimpiai bajnokságig és bronzig, kétszer világbajnoki győzelemig, hét alkalommal Európa-bajnoki címig. Úgyhogy fölösleges tépelődni: Ági megint talpra fog állni.