Ír srácból magyar zenész

- Már tizenévesen zenéltél?
- Egészen kis koromtól vonzódtam a zenéhez, mindig arra készültem, hogy egyszer zenész leszek. Amikor tizennégy évesen elkezdtem gitározni, úgy gyakoroltam, hogy behunytam a szememet, és elképzeltem a színpadot, ahol rengeteg embernek játszom. A gitárt a harmóniák miatt szeretem igazán mint kísérő hangszert, és nagyon fontos, hogy érezzem a zenekar lüktetését.
- Amikor először hallottam a számaitokat, a hatvanas-hetvenes évek angol rockzenéjének hangulatát véltem bennük felfedezni...
- Ennek nagyon örülök. Első nagy slágerünkről, az It's Your Life-ról, ami tulajdonképpen reklámzenének készült, mindenki azt hitte, hogy külföldi dal.
- Te is külföldi vagy, hiszen a Jamie Winchester nem művésznév.
- Észak-Írországban születtem, egy kisvárosban, de csak hétéves koromig éltem ott. Apám bankárként dolgozott, és 1977-ben Bécsbe, majd Budapestre költöztünk. Az iskoláimat viszont Dublinban és Cambridge-ben végeztem el.
- Nálunk ma divat az ír népzene. Nem fordult meg a fejedben, hogy azt népszerűsítsd?
- Sokan csinálják, és különben sem szeretek divatokra ráugrani. Túl keveset tudok az ír népzenéről ahhoz, hogy hozzá merjek nyúlni.
- Miért angolul énekled dalaitokat, hiszen tökéletesen, választékosan beszélsz magyarul?
- Felvetődött már a kérdés, hogy magyarul is énekeljek, de nekem az éneklés nem egy nyelvi vagy technikai bravúr, hanem belülről jön. Úgy érzem, nem lennék hiteles, ha magyarul énekelnék, mert nem az anyanyelvemen szólalnék meg. Amikor nagyon mérges vagyok vagy nagyon örülök valaminek,  azt sem magyarul fejezem ki.
{p} - Kik segítettek elindulni a zenei pályán?
- Miután végleg letelepedtem Magyarországon, először koncertszervezéssel foglalkoztam, produkciós menedzser voltam, és így kerültem kapcsolatba a KFT-vel. Az együttes egyik frontembere, Bornai Tibor hívott a Baba Yaga együttesbe zenélni, ő látott bennem először fantáziát zenészként. Aztán bekerültem Koncz Zsuzsa zenekarába is. Életem fontos állomása volt a Tátrai Band, ahol olyan legendás zenészektől tanuhattam, mint Tibusz, Solti János és Pálvölgyi Géza.
- Hogyan találkoztatok Hrutka Robival?
- A rendszerváltozás idején, egy debreceni fesztiválsorozaton, amelyet abból az alkalomból rendeztek, hogy az orosz katonák elhagyták az országot. Robi az R-Go-ban játszott, én pedig a Baba Yagában, és a koncert utáni zenésztalálkozón elkezdtünk beszélgetni. Barátságunk biztos jele volt, hogy heteken belül létrehoztunk egy közös zenekart. Robival nagyon jól kijövök, úgyszólván félszavakból, jelzésekből is megértjük egymást. Két nagylemezt készítettünk közösen a Tom-Tom Recordsnál, az It's Your Life bearanyozódott, de nagy sikere volt a tavaly megjelent Last One Out című albumunknak is.
- Nem vágyódsz vissza szülőföldedre?
- A kilencvenes évek közepén azon gondolkodtam, hogy visszamegyek. Amikor megszületett az első fiam, három hónapra kimentünk Dublinba, hogy anyám mellett legyünk. Két hónap múlva nem találtam a helyemet,  toporzékoltam, hogy haza akarok menni. Onnantól kezdve tudtam, hogy nekem Budapest a hazám, itt érzem magam otthon. Itt alapítottam családot, itt élek feleségemmel és két kisfiammal.