Szövetségi kapitány akar lenni

A békéscsabaiak futballistája kerek perec kijelentette: hosszú távú célja, hogy szövetségi kapitány legyen! A viharsarkiak harmincéves védője nem viccel.
- Az egyik elismerést a kétszázadik mecscsem jutalmául kaptam az elnök asszonytól, van tehát kellő tapasztalatom, egyébként pedig három évvel ezelőtt megszereztem a szakedzői minosítést. Ihász Anti bácsitól és Berendi Pali bácsitól a Vasasban emberséget, szakmaszeretetet is tanultam, és elsőéves jogászhallgató vagyok. Az első lépcsőfoknak ez talán elegendő.
- Azért azt nem mondhatja, hogy a klubhűség mintaképe, hiszen legalább nyolcszor váltott klubot.
- Ez még nem azt jelenti, hogy vándormadár vagyok. Mindig alapos okom volt rá, hogy máshová igazoljak. Császártöltési lurkóként egy országos kiválasztón a legjobb védőnek választottak 14 évesen, azt hittem, életem végéig ott játszom, de felnőtté válásom idején nagyon nehéz volt bekerülni a csapatba, és logikusnak látszott, hogy elmenjek az élvonalba aspiráló Stadlerhez. Egerbe, a Videotonhoz, a Gázszerbe, az MTK-hoz is azért mentem, mert előbbre akartam lépni. A magyar futball egyik legnagyobb hátulütőjének azt tartom, hogy a vezetők többet ígérnek, mint amit teljesíteni tudnak. Sok-sok baj ebből adódik. S lám, "lejjebb" is vannak válogatott szintű játékosok, még ha a sajtó most strandfutballistának nevezte is Tóth Andrást, aki mellesleg jó barátom, hiszen együtt kezdtünk abban a bizonyos Vasas-serdülőben annak idején.
- Mit csinált volna másképp, hogy a Békéscsaba ne kényszerüljön pótvizsgára?
- A játékosok túl korán hitték azt, hogy mi nem eshetünk ki, mire pedig észbe kaptak, már késő volt. Állítom, ez a Békéscsaba bőven felveszi a versenyt a mostani mezőnnyel. Amit elmondtam, talán rávilágít a bajainkra.