Helycsere az Olümposzon

A tökéletesen esélytelennek tartott, eleve kitömésre ítélt görögök szerezték meg az aranyat, a gólkirály pedig a korábban szinte teljesen ismeretlen Milan Baros lett.Kezdjük a cseh fiúval, aki huszonkét és fél esztendős, ám igen ifjonc kora dacára olyan mesterlövészeket utasított maga mögé, mint Van Nistelrooy, Rooney, Henry,Trezeguet, Owen - és a sort bizony a végtelenségig folytathatnánk. A kis morva faluban, Viganticében született Barost tizenhét évesen szerződtette a Banik Ostrava, de három esztendő múltán már komolyabb költözködésre készült a csatár, hiszen a Liverpool jelentkezett be érte. Gerard Houllier az U-21-es világbajnokságon figyelt fel a játékosra: adott egy srác, aki kiváló testfelépítésű, sorra bolondítja a védőket, ráadásul csapattársai a nem túl rossz hangzású "Ostravai Maradona" névvel illetik - és nem azért, mert Baros folyamatosan nyomta magába a kokót... Houllier tehát úgy döntött, neki kell ez a gyerek, és hogy nem ítélt rosszul, azt jelzi: napokon belül a Juventus, az Inter és a Dortmund is bejelentkezett a támadóért.

{p} Baros azonban az angolokat választotta (szép is lett volna Milan keresztnévvel az Interben játszani...), ám komoly gondot okozott, hogy a helyi szabályok szerint csak olyan futballistát igazolhat le angol együttes, amely az előző évben hazája válogatott meccseinek hetvenöt százalékán szerepelt. Na mármost Baros összesen egy találkozón lépett pályára, ami picit ugye elmarad a kívánt aránytól, ám a brit munkaügyi minisztérium tisztségviselőinek addig rágták a fülét a liverpooliak, amíg azok úgy határoztak: Baros külön szám, úgymond kiemelkedő tehetség, és ezen a hangzatos címen mégis szerződtethetik a vörösök... Nagyot nem tévedtek: első bajnoki meccsén máris kettőt rúgott a csatár, ám ezen nem kell meglepődnünk, hiszen a nyitányok mindig pazarul sikerülnek neki - első válogatott találkozóján, illetve első Eb-mérkőzésén is betalált. Igaz, Angliában a jó kezdést kisebb visszaesés követte, hiszen edzője úgy döntött, inkább a kispadon szokja a légkört, és az első idényben elég keveset játszatta. Tavaly ugyanakkor már alapembernek számított a Liverpoolban, tizenkét góljával pedig kivívta a szurkolók megbecsülését is. Mégis vigaszra szorult, mert nemrég bokáját törte, és orvosai kezdetben úgy vélték, hogy nem lehet ott Portugáliában sem.

{p} Szerencséjére kapitánya, Karel Brückner is kiállt mellette, aki amondó volt, egy féllábú Baros is nagy segítség lehet a válogatottnak, ezért nevezte az Európa-bajnokságra. A jó hír gyógyír volt arra a fájós bokára, a csatár végül is csaknem teljesen egészségesen futballozott: gólt rúgott a letteknek, a hollandoknak, a németeknek, ráadásként kettőt a dánoknak, ám a francia zseni, Michel Platini csúcsát nem tudta beállítani, hiszen a görögök ellen már eredménytelen maradt - ezt bizony csapata is megsínylette, hiszen az ekkor már legnagyobb esélyesnek tartott cseh válogatott az elődöntőben kiesett.Így pedig Beckham, Zidane, Ballack, Tomasson, Raúl vagy éppen Baros neve helyett a torna utolsó napjaiban már Hariszteaszt, Dellaszt, Nikopolidiszt és Kacuraniszt emlegették a szurkolók. Na meg bizonyos Otto Rehhagelt, aki most már nemcsak szövetségi kapitányként, hanem főistenként is szerepel a görög fizetési listán - hittük volna, hogy arrafelé egyszer valaki letaszíthatja az Olümposz csúcsáról Zeuszt?

{p} Rehhagel amúgy nem tett semmi különöset: meghonosította Görögországban a német precizitást, milliószámra gyakoroltatta játékosaival a különféle szabadrúgás- és szögletvariációkat (emlékezhetünk, az utolsó két meccsen egy-egy szögletből elért fejesgól hozta meg a sikert), megtanította a fegyelmezett, sztárallűröktől mentes játékot; elhitette alárendeltjeivel, hogy nem kell megijedni semmiféle ellenféltől: mindenki ugyanúgy két lábon jár, mindenkinek ugyanúgy pattan a labda, és mindenki ugyanúgy utálja a spenótot. Ugye, ilyen könnyű manapság egy Európa-bajnok csapatot összehozni...Talán még a dánok 1992-es győzelme sem volt ennyire váratlan, mint ez a görög siker, elvégre a 16 csapatos mezőnyből 2 együttest tökéletesen esélytelennek tartottak még a csoportból való továbblépésre is: az egyik a lett, a másik természetesen a görög alakulat volt. Ehhez képest győzelem a nyitómeccsen a házigazda portugálok ellen, nagyon fontos pont a spanyoloktól, egy leadható találkozón vereség Oroszországtól, majd három 1-0-s  győzelem Franciaország, Csehország, illetve újfent Portugália ellen. Nagyszerű eredménysor, holott azért nem ilyen egyértelműen csodás a helyzet: Rehhagel együttese öt meccsen hat gólt rúgott, ami egy Európa-bajnoktól nem túl acélos teljesítmény; bár a keretet vélhetően szétkapkodják, igazi sztárokat mégsem neveltek ki a görögök; védekezni ugyan kiválóan tudnak, de egyszer sem futballoztak úgy, hogy arra különösebb lelkifurdalás nélkül csettinthetett volna az ember.

{p} Egy szürke, mégis szerethető és tisztelhető együttes nyerte meg így az Európa-bajnokságot, amely sikere ellenére nem lesz nagycsapat, nem indul esélyesként a világbajnoki selejtezőkön. Rehhagel és játékosai azonban bebizonyították, hogy egy kis, gazdaságilag nem éppen a csúcson lévő ország is elképesztheti a világot, hiszen labdarúgói tudják a legalapvetőbbeket: sokat futni és pontosan passzolni. A mai futball ennyiből áll.Herr Matthäus, lehet követni a példát.Az Európa-bajnokság elődöntői: Görögország-Csehország 1-0, Portugália-Hollandia 2-1. Döntő: Görögország-Portugália 1-0.