Táncházi manók

Mutasd az új brácsád - kéri az egyik népzenész a másikat.- Tessék.- De szép! Miért akarod eladni ezt a vadiúj brácsát?- Nem akarom eladni.- Egy ilyen szép brácsát! Akkor miért akarod nekem adni ezt a vadiúj brácsát?- De miért nem kell neked ez a vadiúj brácsa? - találja meg a tréfához a kulcsot a tulajdonos. Itt záródik a kör, táncház készülődik. A táncházmozgalom a hetvenes években indult, ekkor kezdték újra felfedezni a néptáncokat a nagyközönség számára. A társas tánc addigra jórészt kiment a divatból, mert túl feszes, túl komoly, ráadásul a korabeli tánczenéknek már nem volt közük a klasszikus társas táncokhoz. A néptánc kifejezte a hagyományokhoz való kötődést, emellett kellőképpen laza is volt, könnyen tanulható, mégis szép. Több odafigyelést és gyakorlást igényelt ugyan, mint a diszkóban űzhető tetszőleges vonaglások, de egy hatalmas előnye volt azokhoz képest: érintéssel járt.

{p} A néptáncban minimális tanulás árán megadatik mindenkinek az együtt táncolás öröme. Nem csoda, ha a táncházak köré szoros szubkultúra alakult ki, ahol békésen keverednek zenészek és táncosok, fellépők és amatőrök, oktatók és oktatottak. Budapesten, a Móricz Zsigmond körtértől karnyújtásnyira található művelődési ház körül péntek este megszaporodnak a hosszú szoknyás, fonott hajú lányok, kézenfogva szakállas-bajszos bölcsészfiúkkal. Egy moldvai srác kedélyesen öleli kedvese asszonyos derekát, csángó akcentussal kurjongatva üdvözli a népeket. Finom, sápadt arcú lány érkezik barátnőivel: sötétkék selyemingével olyan, mint egy Krúdy-novellából szökött tanítókisaszszony. Egy copfos hajfonat gazdája akkurátusan a székek alá tolja a szandálját, fehér talpa világít a félhomályban. Ő is táncházi manó, mint itt oly sokan.Az este mindig oktatással kezdődik, a tapasztalatlanok megtanulhatják az alaplépéseket, hol több, hol kevesebb türelemmel az ezer éve táncolók részéről. Fölösleges a bátortalanság, ügyetlenkedés, ha másodszorra nem sikerül, rájuk hagyják. Ez végtére is nem tánciskola. Két fiatal - együtt érkeztek, de láthatólag nem szerelmes pár - csak tisztes távolságból meri érinteni egymást, valaki segítőkészen összenyomja őket, a mellkasuk egymáshoz szorul.- Nem baj, legfeljebb nem mondjuk el senkinek - súgja a fiú a lánynak, most már bizalmas közelből.

{p} Egy óra múlva már csak a muzsika szól, ki-ki amennyi tudást felszedett, azzal boldogul. A moldvai és a gyimesi csángó zenét nagybőgővel, furulyával, dobbal és kobozzal játsszák, néha egy-egy régi motoros helyet kér magának a zenekarban. A gyorsuló körtáncok és páros táncok között óránként szusszannak, aztán újra harsog a "kecskés", a "vert kezes", a "seremoj". A csángó fiú a leglelkesebb, minden jártasabb menyecskét elkap egy fordulóra. A mezítlábas lány talpa tiszta fekete lett, a tanítókisasszony egyenes derékkal csimpaszkodik a mellette állókba. A széken egy népzenész dohog halkan: már a táncház sem a régi.- Azt hiszik az újonnan jöttek, az a jó, ha összevissza cifrázzák. Nem is törődnek azzal, hogy úgy lépjenek, ahogy a régiek, ahogy autentikus. És a végén engem szúrnak le, hogy elrontom a körtáncot. Ők még óvodába sem jártak, én már rég itt voltam.A székeken körben fáradtak és bátortalanok üldögélnek, sört kortyolgatnak, és elgondolkodva bámulják a forgatagot. Egy magyartanár külsejű ember jó ideje a botfülűek csodálatával bámulja a zenekart, ahogy a szabályos és feszes ritmusok közepette minden hangszer beleszövi saját, játékos szólamát a nagy egészbe.- Most értettem meg, mi az a klasszicizmus - mondja félhangosan a sörének.Végéhez közeledik az este, az utolsó köröket táncolja a fáradhatatlan csángó. Egy piros ruhás lány üldögél a zenekar mellett, keze domborodó pocakján, szoktatja a kisbabát a zenéhez. Az elégedetlen népzenész is érzi az este végét, nem akar rossz szájízzel távozni: kézen fog egy szőke lányt, és viszi magával, be, a forgatagba.

{p} Mire a zene elhallgat, mindenki csomagolni kezd, csak két fiú álldogál középen, a lábukkal kopogják a "kecskés" ritmusát, énekelnek hozzá: a zenekar nem állja meg, és újrakezdi a muzsikát. Benn húzzák a kör közepén, míg az utolsó taktusra el nem kiáltja magát a bőgős:- Menjetek már végre haza!Az éjszakai villamos tele néppel, egy szoros fehér nadrágban és bodyban feszítő kacsaszájú lány a barátnője szexuális életéről pletykál, kigyúrt legények igyekeznek a diszkóba. Ott csak most kezdődik az élet.Mindenkinek megvan a maga öröme.