Aranyos anyuka

Merített ugyan bőven az ünneplők öleléseiből, s a csarnok légterét is megjárta a röpítések során, ám aztán tiszta fejjel, igazi profi módjára, hatalmas türelemmel nyilatkozgatott, s csak egyetlen pillanatra csuklott meg a hangja, amikor egy kérdés kapcsán gondolatban hazaröpült a gyermekeihez... Fél órával az aranyérem átvétele után a Bp. Honvéd logopédus végzettségű párbajtőrvívója a kavargó érzéseiről azt mondja: idő kell a történtek feldolgozásához, megemésztéséhez.
- Még mindig az Ausztráliában szerzett arany okozta örömérzés van bennem, egyelőre fel sem tudom fogni, mi történt most itt velem...
- Az álmok álmát Sydneyben megszerezte: egyéni olimpiai bajnok lett. Az elmúlt négy évben a duplázás éltette. Most ez is valóra vált. Lehet-e újabb célt kitűznie annak, aki már kétszer megmászta a Himaláját?
- Az öröm nagyon nagy, egy baba születése azonban még ennél is nagyobb boldogság. Immár kétszer megéltem mindkét csodát. Ami pedig a karrier folytatását illeti: miről beszélünk, hiszen még nem fejeződött be az athéni olimpia!
- Augusztus 20-án rendezik a párbajtőrcsapatok döntőjét. Két nappal 34. születésnapja előtt az egyéni elsőségek sorát meg lehet toldani a harmadik arannyal, s akkor még nem szóltunk a jövőről...
- Akárhogy is alakulnak a dolgok itt, Athénban, ha már az előbb a párhuzamot használtuk, hazatérés után én nem az érmek, hanem a gyerekeim számát szeretném növelni. Eddig négyévente érkeztek a lányok: Csenge az atlantai olimpia után, Luca pedig Sydneyt követően született. Szeretném, ha a következő kis manók születése között nem telne el ismét négy év.
- Ez azt jelenti, hogy Athénban búcsúzik a vívástól? Vagy belefér még egy ötkarikás vetélkedő?
- Eddig minden olimpiám után leültünk a kedvesemmel, s áttekintettük, mit tervezünk a jövőben. Csak akkor vágtam bele az újabb négyéves ciklusba, ha ő is rábólintott a tervre. Sydney után vissza akartam vonulni, aztán változott az elképzelésem. Hogy mi lesz most? A férjemmel is meg kell még beszélni, de majdnem biztosra vehető, hogy a pekingi olimpián nem veszek részt.
{p}
- Több mint egy évtizede ott van a nemzetközi élvonalban. Immár az igen ritka kétszeres egyéni olimpiai bajnokként miként látja, mi a fiatalokkal való lépéstartás magyarázata?
- Én úgy gondolom, rajtam rengeteget segített a kétszer egy esztendős kihagyás. A vívástól, a sporttól való elszakadás. S leginkább a családdal való együttlét, a gyermeknevelés. Mind a kétszer fizikailag és lelkileg is feltöltődtem, megújultam. A folyamatos hajtást másképp nem lehetne bírni. Én legalábbis nem bírtam volna. Egyedül semmiképp sem. A családi háttér ehhez óriási támogatást adott, s ad most is.
- Szinte még le sem jött a pástról, máris nekik telefonált...
- Csenge lányom hatesztendős, és tökéletes tisztában van azzal, mi történik velem a sportban, a vívásban, mit jelent az olimpia, érzi azt is, miről mondok le... Tartoztam neki, tartoztam nekik ezzel az aranyéremmel!
- Döntőbeli ellenfele, a francia Flessel-Colovic is édesanyaként versenyez.
- Talán ezért is tisztelem Laurát annyira.
- Négy éve, Sydneyben az elődöntőben, itt a fináléban nyert ellene.
- Ezzel együtt úgy gondolom, hogy függetlenül az athéni eredménytől, a női párbajtőrvívásnak napjainkban ő a legnagyobb egyénisége. Folyamatosan hozza a nagy eredményeket. Most szörnyű érzés lehet neki, hogy a legfontosabb csatát elbukta, de ismerve kitartó keménységét, vasakaratát, biztos vagyok benne, hogy Pekingben is oda fog állni a pástra, s 37 esztendősen is lesz esélye az aranyéremre.
- Milyen tervet dolgoztak ki edzőjével, a sokszoros olimpiai érmes Kulcsár Győzővel? Miként lehetett semlegesíteni a francia nagy lendületét?
- Tartottam tőle, valóban féltem a gyorsaságától. Borzasztóan koncentráltam, hogy a lábszúrásból, amit a világon ő hajt végre a legjobban, szóval ilyen akcióból kevés tust kapjak. Sikerült végig figyelnem, s fegyelmezetten vívnom, kordában tudtam tartani a lendületét. Furcsa, de kifejezetten élveztem a vívást!
- Nem mondja komolyan! Lehet egyáltalán egy olimpiai döntőt élvezni?! A feszültséggel, a téttel, a hatalmas lelki teherrel a vállon?
- A gyakorlat megmutatta: lehet. S talán ez volt a győzelmem titka is.
- Az elődöntőben Nisima ellen szintén felszabadultan, hallatlan nyugalommal vívott. Azért ugye hirtelen elpárolgott ez a nagy önbizalom, amikor 10-10 után, a mérkőzés során először vezetéshez jutott a fiatal francia?
- Ez a lány hatalmas tehetség, még csak 23 esztendős, de már nagy nemzetközi sikerei vannak, s lám, bronzéremmel megy haza Athénból. Szívből kívánom neki, hogy még állhasson az olimpiai dobogó tetején. Tudtam ugyanakkor, hogy abban a kritikus szituációban is van erőm fordítani. Valószínűleg a rutin is segített nekem, hogy amikor 14-14-nél lejárt a vívóidő, a finálét jelentő utolsó találatot én tudtam bevinni. Ehhez a hatalmas idegi csatához képest, alig háromnegyed órával később, a döntő már valóban könnyebb volt, s élvezni lehetett belülről is.