Fogathajtóink ismét a csúcson

Fél évvel ezelőtt még a szakemberek is igen visszafogottan nyilatkoztak az idei, augusztus 4-8. közötti kecskeméti világverseny magyar esélyeiről. Az utóbbi egy-másfél évtizedben ugyanis a korábban oly sikeres négyesfogat-hajtásunk számos okból visszacsúszott a nemzetközi középmezőnybe. Maga Fintha Gábor szövetségi kapitány sem adta volna egy vak lóért - vagyis elégedett lett volna -, ha csapatunk bármilyen színű érmet szerez, egyéniben pedig a tisztes helytállást hangoztatta. Aztán ahogy teltek a hetek, hónapok, úgy javultak fogataink, formálódott csapatunk. Mígnem a július közepén Aachenben rendezett igen rangos négyesfogat-viadalt együttesünk megnyerte, ami egyben az önbizalmat is megadta nekik: felvehetik a versenyt bármelyik holland, német vagy amerikai nagymenővel.
Nos, ez megtörtént a mögöttünk hagyott hétvégén. Az összetett verseny első számában, a díjhajtásban sokak meglepetésére - igaz, csekély előnnyel, de - mindjárt az első helyre került a magyar csapat. Kecskeméti az előkelő 4. helyen végzett, Lázár a 6., Dobrovitz pedig a 12. helyen várta a folytatást. A rendező ország jogán induló többi hat versenyzőnk miatt sem kellett szégyenkeznünk a díjhajtó négyszögben.
A korábban erősségünknek számító maratonban viszont most a hollandok voltak favoritok. A háromszoros világbajnok Yjsbrand Chardon nyert, csapatuk másik tagja ezüstérmes lett, így a csapatversenyben átvették a vezetést. A legjobb magyar, Lázár, a 6. helyet szerezte meg. Az 52 indulóból csupán 42 fejezte be a nyolc akadállyal nehezített maratont. A kiesők között volt a nemzetközileg legismertebb versenyzőnk, Bozsik József is. A tényekhez tartozik, hogy a versenybíróság 1984-es szilvásváradi egyéni világbajnokunkat, Juhász Lászlót túlzott ostorhasználat miatt diszkvalifikálta, eltiltotta a további versenyzéstől.
{p}
A vasárnapi akadályhajtás előtt a csapatversenyben alig több mint öt ponttal (egy verőhibáért öt hibapont jár) vezettek előttünk a hollandok. Minden nyitott volt tehát. Húsz, igen rafináltan megépített akadályt kellett leküzdeniük a versenyzőknek, nagyok szűkre szabott, három perc 37 századmásodperces alapidőn belül. (Az időtúllépés minden megkezdett másodpercét fél hibaponttal büntették.) A széktói stadionban az utolsóként startoló legjobb nyolc versenyzőnél forrósodott fel igazán a hangulat. Csapattagjaink közül Kecskeméti indult elsőként, s a zsúfolásig megtelt arénában még a légy zümmögését is hallani lehetett. Nemhiába szorított a közönség, a Kecsónak becézett hajtó hibátlanul és alapidőn belül végzett. Ezt csupán két másik versenyző, a német Michael Freund és az USA-ból érkezett Johnson Tucker volt képes megismételni.
Minden a végső percekben dőlt el. Ha az utolsónak induló Chardon nem hibázik, akkor egyéniben és csapatban is Hollandia a győztes. Ám a keménykötésű versenyző nem bírta az idegi terhelést, három akadályt is vert. A magyar csapat így húsz esztendő után ismét aranyérmes, legjobb versenyzőnk, Lázár Zoltán pedig élete első négyesfogat-világbajnokságán ezüstérmes lett. Róla csak annyit: többszörös kettesfogat-hajtó világbajnokunk az utóbbi fél esztendőben kezdett négy - igaz, nem akármilyen idomítottságú - lóval dolgozni. Példátlan, mondhatni üstökösszerűen ívelő sportkarriert futott be. Nem véletlenül mondta az eseményt záró sajtótájékoztatón az egyéni győztes Freund: benne látja legnagyobb jövőbeni riválisát.
A XVII. négyesfogat-hajtó vb végeredménye:
Csapat: 1. Magyarország (312,15 pont), 2. Hollandia (325,13), 3. Belgium (332,98).Egyéni: 1. Michael Freund (149,86), 2. Lázár Zoltán (159,73), 3. Yjsbrand Chardon (160,95)...5. Kecskeméti László...8. Dobrovitz József...24. Nyúl Zoltán...29. Hódi Károly...31. Bárdos Attila...39. Böhler János.