Írom a levelem?

Az előzményekhez tartozik, hogy Zsóka életében először nyaralt szülei nélkül, egy számára kedves baráti társasággal Siófokon. A szállásra nem volt gondjuk, barátnője rokonainak nyaralójában kényelmesen elfértek mind az öten. Az egyik szórakozóhelyen huszonéves srácokkal ismerkedtek meg a tinilányok, akikkel aztán egy héten át mindenhová együtt mentek. Ezzel nem is lett volna semmi baj, mert a fiúk sosem voltak tolakodóak, nem tettek kétértelmű megjegyzést, egyszerűen csak élvezték Zsókáék társaságát. A lány szerint a baj akkor kezdődött, amikor a világ legtermészetesebb módján (?!) cigivel kínálták őket a diszkóban. Az öt barátnőből kettő már korábban is rágyújtott, hárman viszont soha életükben. Levélíróm a következőképpen fogalmazott: "Amikor Zoli felém nyújtotta a cigisdobozt, pár pillanatig tétováztam, majd nagy természetesen kivettem egy szálat, s engedtem, hogy tüzet adjon. Rettenetes érzés volt, amikor az első slukkot leszívtam. Majdnem megfulladtam, folyt a könny a szememből, és mégsem mertem elnyomni. Nem akartam, hogy kinevessenek, vagy kibeszéljenek a hátam mögött. Ha már egyszer elfogadtam. Azt hittem, ettől aztán menő leszek. És tudod, mi a legcikibb? Az, hogy mint egy buta liba, később még kétszer rágyújtottam. Aztán másnap is, és a nyaralás végéig minden áldott nap. Utálom magam, mert gyenge voltam. Itthon meg erről az egészről semmit nem tudnak anyáék. Nálunk senki sem dohányzik. A keresztanyám orvos, sokat mesélt arról, milyen veszélyes a nikotin az egészségre, és arról is, hogy milyen nehéz leszokni róla. Titokban már vettem egy dobozzal, és néha a kert végében elszívok egy-egy szálat, ha a szüleim nincsenek itthon. Most viszont megfogadtam, nem másnak, hanem magamnak, hogy soha többé. Remélem, be is tudom tartani..."
Azt hiszem, a levélrészlet beszédes és tanulságos. Semmiképpen nem akarok bölcselkedni, hogy ugye, emlékeztek, a nyaralással járó veszélyekre már én is felhívtam a figyelmeteket. Mégis csak más, ha egy "sorstársatoktól" halljátok az intelmeket. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy soha, semmiért és senkiért nem éri meg kockáztatni az egészségeteket. Ráadásul, abból még soha semmi jó nem született, ha valakinek vagy valakiknek mindenáron meg akarunk felelni. Az előbb-utóbb a személyiség csorbulásához vezet. Márpedig, ha nem tévedek, ti mindannyian értékes srácok és lányok vagytok. Minden különösebb "kellék" nélkül. Úgy értem, hogy sem a cigi, sem az alkohol, sem pedig más, veszélyes élvezeti szer nem szükséges ahhoz, hogy elfogadtassátok magatokat egy új társaságban. Ahol erre lenne szükség, onnan gyorsan meneküljetek el.
Legyen továbbra is szép és kellemes a nyaratok, élvezzétek a szünidő minden pillanatát. Vigyázzatok magatokra és egymásra!