Repülés földön és égen

Bár az elmúlt napokban az olimpia kötötte le a sportkedvelők figyelmét, azért nem árt megemlékezni egy olyan sportágról sem, amelyben mostanság igencsak ritkán sikerül kivívni az ötkarikás szereplést, és legfeljebb saját magunkat szórakoztathatjuk.

FiatalokKun Zoltán2004. 08. 27. péntek2004. 08. 27.
Repülés földön és égen


Javában tart a magyar futballbajnokság, már három fordulón is túljutott a csapatok többsége, és - ahogy az már lenni szokott - lezajlott az első edzőváltás is. Ha úgy vesszük, akár még jogosnak is tűnhet Gálhidi György felállítása a Honvéd kispadjáról, elvégre a kispestiek két vereséggel rajtoltak, és kikaptak az UEFA-kupában is. Ellenben ha picit az eredmények mögé tekintünk, már megkérdőjelezhetjük az olasz főmágnás, Piero Pini döntését: a lengyelországi egygólos vereség igencsak hízelgőnek mondható, az aranyesélyes Debrecentől elszenvedett 2-1-es kudarc tökéletesen belefér, a pécsi 1-3 meg a játékosok fáradtsága miatt következett be, hiszen akkor tért haza a csapat az UEFA-meccsről - 75 percig így is vezetett a Honvéd. Pini tulajdonost azonban csak az eredmények érdeklik (ezért még megróni sem lehet), így az egyik hétfő délután egy laza beszélgetés végén kirúgta Gálhidit. A kispesti viszonyokra jellemző, hogy Pini társa, Kiss Zsolt csak utólag értesült az eseményekről... Persze Gálhidi Györgyöt már a nyáron meneszteni akarta Pini, ami picit rosszul esett a kispesti szurkolóknak, elvégre edzőjükkel másodosztályú bajnokságot nyertek, továbbá kupadöntőt játszhattak. Gálhidi akkor, az utolsó pillanatban, maradhatott, de várható volt, hogy az első adandó alkalommal repül - és az ürügy a három vereség miatt igen gyorsan megvolt.
Ha csak erről az esetről tudunk, még azt is mondhatnánk, hogy belefér, elvégre a tulaj rendeli a zenét. Csakhogy Pini korábban kirúgta a csapatból a kapus Molnárt, aztán Hamart, majd a másik kapus Silhavyt, és nem akarta kifizetni Horváth Pétert sem. Továbbá elment Gál ügyvezető is, aki elárulta: utolsó kispesti estéjén szembeszegült Pinivel. Hiába, nem könnyű ember az olasz. Olybá tűnik, mintha tudatosan züllesztené a csapatot, holott inkább csak spórol - más kérdés, hogy így a kiesés ellen küzd majd a Kispest. Szóval ne lepődjünk meg, ha a következő hetekben kirúg még egy-két játékost a csapatból, újra edzőt vált, netán egyszerűen kitiltja a stadionból a halkabban éneklő szurkolókat...
Hogy mégis korrektségről beszélhetünk a történtek miatt, az a régi és az új szakvezetőnek köszönhető. Gálhidi György ugyanis nem sértődött meg, hanem minden hasznosat elmondott az együttesről utódjának, Bognár Györgynek, aki szívesen vette a tanácsokat, és első meccsén máris pontot szerzett az esélyesebb ZTE ellen.
{p}
Igaz, ez még csak a kisebb meglepetések kategóriájába tartozott - sokkal inkább csodaszámba ment, hogy a rajton legázolt Győr nyert Debrecenben, a dobogóra esélyesnek tartott Vasast megalázták Békéscsabán, az utolsó pillanatban összeálló Diósgyőr pedig partiban volt a Fradival. Szegény miskolciaknak eddig nem volt szerencséjük, a lelkesedés még nem ért pontot, ám ha így folytatják, harcban lehetnek a bennmaradásért - és ez igen nagy szó, hiszen a bajnokság előtt egy nappal még három játékos alkotta a keretet (félő volt, hogy a szertáros nénit ezentúl balszélsőként alkalmazzák).
És van itt egy másik keret is, amely szintén nehezen szokott összeállni, de legalább nyer. Most például Skóciában nyert, előtte meg Németországban, és ez a magyar labdarúgó-válogatott esetében már igen hoszszú sorozatnak számít. Igaz, Szabics Imre sérültet jelentett (hm-hm, állítólag a Stuttgartban mégis teljes értékű edzéseket végzett...), Dárdai Pált meg nem lehetett elérni (hagytak neki üzenetet, de a berlini légiós nem jelentkezett), ám most nagy meglepetésünkre másik tizenöt focista nem mondta le a válogatottságot. Nem bántuk volna, ha Torghelle Sándor valamilyen isteni sugallatra kihagyja ezt a meccset, mert megsérült, és így komoly veszélybe került a helye klubcsapatában, a Crystal Palace-ban is. A mérkőzéssel sokat már nem érdemes foglalkozni, a magyarok, váratlanul jó játékkal, 3-0-ra győztek, Huszti Szabolcs kettőt vállalt (a másodiknál alighanem kivégezte a jobb felsőben szendergő pókot), a harmadikat meg - amúgy finn módra - a skótok hozták össze. Ámult is Európa, hogy a még mindig lesajnált magyar válogatott ilyen simán nyert egy jóval magasabban jegyzett csapat otthonában, és megijedtek a szeptemberi világbajnoki selejtezőre készülő horvátok is. Volt is ok az ijedtségre, hiszen az Eb-n is látott horvát együttes csöppet sincs jó formában, ráadásul ne feledjük, a két meglepetés győzelem csak bemelegítés, három a magyar igazság.
Fájdalom, ezt a magyar igazságot néhány játékos Glasgow-ból hazafelé jövet megmondta a bécsi repülőgép egyik stewardessének is. Kifejezetten mutatós volt a hölgy, egyből összenéztek a magyarok, és - ki szendén, ki macsósabban - udvarolni kezdtek. Igen ám, csakhogy egy-két beszólás túlságosan merészre sikeredett, a kisasszony meg éppenséggel értett magyarul, úgyhogy az út hátralévő részét heveny bocsánatkérésekkel tölthette a társaság (a hagyományos osztrák-magyar komaság jegyében persze gyorsan szent lett a béke).
Mi a tanulság? Egyrészt, hogy a magyar nem virág-, hanem világnyelv; másfelől pedig: Zágrábba talán érdemesebb busszal menni.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek