Trendik kavalkádja

Harsány, elektronikus slágerzene ömlik az éterből, csalogatóan színpompás kirakatok bűvölnek tetszetős, tarka portékáikkal, a méregdrága divatújdonságokkal. A kasszánál tinédzser-tünemények egy válogatott csoportja lármásan csacsog-vihog. Valamennyien uniformizáltan trendi prototípusok, észrevétlenül simulnak bele a butikok dekoratív, elegáns enteriőrjébe. A szezon egyik divatszínében, tetőtől talpig rózsaszínben tündökölnek: parányi, rikító pink dzsörzéruha feszül hibátlan alakjukon, amely kísértetiesen egyezik a modellvilág sztárjainak zörgő csontú sziluettjével. Virágos illatharmat lengi be őket, a festett szőke-vörös hajzuhatagokban tejszínes-púderes selyemcukorka-árnyalatok, lazacszínű tincsek virítanak.
Kétségtelen, rózsaszínben látják a világot, hiszen magukénak tudhatják a pláza "kötelező" árukínálatának aktuálisan sikkes darabjait, ha mégannyira szemérmetlen összegekért is. A vásárlás általános "alaptörvényét" követik, miszerint jó az, ami drága. Így néhány tízezer forinttal szegényebbek lettek, de gazdagabbak egy illúzióval, amit a fogyasztásközpontú, profithajhász piacosítás kelt bennük. Szentül hiszik, hogyha megveszik a vezető divatdiktátorok nevét viselő, világmárkás ruhacsodákat, ezzel együtt övék az életérzés is, amit a divatház közvetít. Ezért diadalittas ujjongások, örömsikkantások közepette tipegnek ki a fogyasztói Kánaánból, pedig valójában a modern kapitalizmus sikerágazatának, az erőszakosan, gátlástalanul terjeszkedő, hódító marketing-hadműveletnek az áldozatai.
A piacgazdaság perspektívájából nézve azonban ők korántsem mártírok, passzív, szerencsétlen szenvedők, de nem ám! Sokkal inkább aktív haszonélvezők, csodálatra méltó kiválasztottak. Sőt, korunk kultikus ideáljai, modern hősei, boldog emberei, hiszen fogyasztók! Funkciójuk, életcéljuk, hogy korlátlanul, csillapítatlan gusztussal, hatalmas étvággyal fogyasszanak: ételt, italt, ruhát, cipőt, autót, mobilt, lakást - mindent. Így a Fogyasztó tárggyá silányított, gépiesített automatává válik. Szuverenitását, egyéniségét vesztett, megbűvölt, idomított tömeggé szürkül. Névtelen, nemtelen, arctalan masszává olvad, zsugorodik.
{p}
Ha mindenképp nevesíteni kell, akkor leginkább "Trendi Nő"-nek és "Trendi Férfi"-nak címkézhetjük. A Trendi Nő önkéntes (vagy kényszerű) szingli, elszántan zsákolja a divatos diplomákat, agilisan a karrierjét és az "énjét" építi. Fitneszszalonban karcsúsít, fogyibogyókat rágcsál, szerelése a legújabb módi. Ápolja a lelkét, törődik a testével, habfürdővel, csokoládébonbonnal, hajfestékkel kényezteti magát, mert megérdemli. Ugyanakkor titokban szorongva figyeli a reklámok tökéletesen fitt és nett, makulátlan szépségeit, akik "még azokon a nehéz napokon is" felszabadultan, könnyedén ugrabugrálnak, míg ő csapnivaló önbizalommal, stresszpattanásokkal és makacs narancsbőrrel küszködik.  A Trendi Férfi, aki nemkülönben stresszen edződött, sikerorientált yuppie, szédületes pörgésben él, a csúcsra tör. Hajszálcsíkos öltönyében nem adja a robotot napi tizennégy óránál alább, multimédiás topmobilja a kezéhez nőtt, extravagáns szuperjárgány, trendi álomnő, drága dezodor jár neki, ami bizonyíték, s nem ígéret.
Vitathatatlan, hogy mára a fogyasztói társadalom legaktívabb rétegét az ifjúság képviseli. Ezért a reklám fontos erkölcsi, etikai kérdése, hogy miként szólítja meg e fiatal, érzékeny korosztályt. Azáltal, hogy a szépséget, a sikert, a boldogságot meg számos más klaszszikus értéket a termékekhez köti, torzíthatja az emberek értékrendjét, és túlságosan anyagiassá teheti őket. Hiszen azt sugallja, hogy csupán a termék birtoklása megoldás lehet minden problémára. Ha valaki nem rendelkezik egészséges önbizalommal és reális énképpel, könnyebben a reklámok befolyása alá kerül, miközben görcsösen próbál megfelelni a média által gerjesztett elvárásoknak.
Mielőtt bárki felkapaszkodna az új, mindent elsöprő divathullám hátára, nem árt, ha tudatosítja magában: szerencsésebb, ha mi alakítjuk a trendeket, és nem azok szabnak meg minket! Elárulom, hogy a saját stílus kialakítása izgalmas felfedezésekkel járhat együtt. E felfedezésre hívó, végeláthatatlan utak viszont nem a plázák üres, felszínes világába, hanem a lélek mélységei felé vezetnek. Így a kreáláshoz szükség lesz némi pénzre, kifinomult jó ízlésre, de legfőképp alapos önismeretre.