Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Tudom, hogy az egyetemeken és a főiskolákon mostanság kezdődtek az írásbeli számonkérések, a "zéhák". Együttérzésem jeléül fogadjátok jó szívvel az alábbi sorokat, melyeket elsősorban a könyvek fölött görnyedő, borús hangulatú diákoknak ajánlok.
Nemrégiben Budapestről Debrecenbe utaztam vonattal. A viszonylag hosszú úton akaratom ellenére fültanúja voltam a velem szemközt ülő fiatalok beszélgetésének. Az első-másodéves forma egyetemista lány arról panaszkodott barátnőjének, hogy azért nem várja annyira a találkozást a szüleivel és az otthoni barátaival, mert a szülőfalujában szinte mindenki morcos és gondterhelt. Majd finomított súlyos kijelentésén, valahogy úgy, hogy mintha hiányozna az otthoniakból a derű, a humor, az egészséges jó kedv. Sorolta is szegény lány, hogy tudja, a mindennapi gondok, a pénz és a munkahely hiánya, a nélkülözés megkeményíti az ember lelkét. De valahogy, valamiképpen lehetne ez másként is. Aztán példának hozta a kollégiumi társait, akikkel a legnehezebb pillanatban is képesek humorosra venni a helyzetet. S ha nagy a baj, ők akkor sem savanyodnak meg, hanem: "Kiadjuk a feszültséget magunkból, majd megrázzuk magunkat, és igyekszünk mosolyogni. Belülről..." - fogalmazott szinte felnőttes komolysággal a fiatalabb lány. A másik hol egyetértően bólogatott, hol pedig kérdően és értetlenül nézett barátnőjére. Amikor Debrecenben leszálltam, még nem volt egyezség köztük. Az idősebb azt mondta: szerinte aki állandóan csak vigyorogni igyekszik, az bolond, vagy hamiskás, mindenesetre csöppet sem őszinte jellem. Ebből a kijelentéséből gondoltam, a lány nemigen értette pontosan beszélgetőtársát.
Ha lett volna rá időm, egy papírcetlire leírtam volna neki Chamfort-nak, a neves francia írónak egy gondolatát, mely így hangzik: "Életünk napjai közül egyik sem annyira kárba veszett, mint az, amelyben nem nevettünk." Milyen igaz! A nevetés ugyanis, ahogyan azt ti is megtapasztalhattátok már, számos testi és lelki betegség, gyötrelem ellen lehet hatásos gyógyszer. Biztos megfigyeltétek már, hogy ha rossz hangulattól szenvedtek, s közben kiadós dumcsizásra, netán aprócska nevetésre adjátok a fejeteket, utána sokkal könnyebb a terhet cipelni. A belső derű erősíti a lelket, nem engedi, hogy földig érő orral, megnyúlt arccal járjunk a világban. Aki képes mosolyogni, arra mások is visszamosolyognak. Valahol azt olvastam, hogy a mosoly és a nevetés különösen értékes, közös kincse az emberiségnek. De tudjátok-e, hogy a nevetés, a kiadós kacagás ellazítja az izmokat, javítja a szervezet vérellátását és segít az alvászavar, a szorongásos betegségek meg a stressz leküzdésében?
Ha otthon mégis kevesebb jut a derűs percekből, próbáljatok javítani a helyzeten. Nem kell ehhez más, csak egy csöppnyi beleérző képesség. Vidítsátok fel ti a szüleiteket, testvéreteket, barátotokat. Meséljetek magatokról, másokról gondűző történeteket. Meglátjátok, a hatás nem marad el. A nevetés mindenkinek örömet szerez. (Eltekintve a mások gúnyolásától.) Derűs, szép napokat kívánok nektek!
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu