Miről megy a szöveg?

Füstös presszó Debrecen belvárosában. Niki és Kata, végzős gimnazista beszélgetőtársaim nem köntörfalaznak, amikor az őket foglalkoztató témákról kérdezősködöm.

Kata: Terhes vagyok?
- Ha teljes nevemet nem írod le, elárulom, hogy az izgat a legjobban, terhes vagyok vagy sem. Régen járok a barátommal, de a gyógyszerérzékenységem miatt nem szedhetek fogamzásgátlót. A barátom pedig utálja a gumit. A terhességi teszt még semmit nem mutat, de félek, mert legutóbb nem vigyáztunk. Ha anyámék megtudnák, levennék a fejemet. Az a gáz, hogy még nem vagyok 18 éves, így az abortuszhoz az ő beleegyezésük is kell. A barátnőim azt javasolták, menjek előbb nőgyógyászhoz, idegeskedni ráérek utána...

Niki: Vitázom a nevelőapámmal
A komoly tekintetű, fekete hajkoronájú Nikinek más okoz problémát. Nem egyezik a nevelőapjával, ezért el akar otthonról költözni a nagymamájához. Azt mondja, édesanyja férje soha nem fogadta el őt, pedig hatéves kora óta neveli. Most a lány rocker külseje a legnagyobb gond számára, meg az, hogy nem akar továbbtanulni. Niki dolgozni szeretne, pénzt keresni, és végleg leszakadni a szülőktől. Ebben a barátnői is megerősítik, biztatják...

Dávid: Szóban is csajozunk
- Egymás közt a tanárokról, aktuális dolgozatokról, filmekről, zenékről, koncertekről, lányokról beszélgetünk - árulja el Husi Dávid, a debreceni Tóth Árpád Gimnázium 10/B-s diákja. - Ez utóbbi a legizgalmasabb téma. Barátaimmal tippeket adunk egymásnak. Csaknem biztos, hogy a másodikos fiúknak kizárólag az elsős lányoknál van esélyük, akik a felsőbb évfolyamosok, az idősebb srácok társaságát keresik.

Antónia: Riaszt a fogszabályzóm?
- Ismerkedni könnyű, de úgy már nehezebb, hogy abból párkapcsolat legyen - veszi át a szót a 11/G osztályos Csorvási Antónia. - Ha kimegyünk a kollégiumból valamelyik szórakozóhelyre, általában keverednek a társaságok. Ezt is jól kidumcsizzuk a lányokkal esténként a koliban. Akinek van barátja, beszámol a napi élményeiről, akinek nincs, azt biztatjuk. Nekem sajnos még nincs. Sokszor elgondolkodom, vajon bennem van-e a hiba. Talán a fogszabályzóm az oka?
{p}
Edina: Anyukám a legjobb barátnőm
A besenyszögi Polgár Edina, a Debreceni Egyetem másodéves joghallgatója legszívesebben volt gimnáziumi barátnőivel, két kollégista társával és a szerelmével - aki egyben a csoporttársa -, Mikivel osztja meg az örömét és a bánatát.
- Barátainkkal gyakran járunk koncertekre, moziba, színházba vagy egy-egy csendes szórakozóhelyre. Az egyetemi órák után jólesik a lazítás. A leggyakoribb téma a tanárok kibeszélése, a tanulás, az öltözködés, a zsebpénz, egymás magánélete. És hát a vizsgaidőszak! A koliban hárman lakunk egy szobában. Megtanultuk: "Ami az enyém, az a tied is." Figyelünk egymásra. Az igazi biztatásra akkor van szükség, ha nem sikerült egy nehéz vizsga, vagy ha magánéleti probléma adódik. Minden párbeszédnek az alapja az őszinteség. Ez így van a barátommal és otthon a szüleimmel is. Ráadásul anyukámmal úgy beszélgethetek, mint a legjobb barátnőmmel.

Zsófi: Kitárgyaljuk a fiúkat
- A fiúk is gyakran szóba kerülnek. Olyan is volt már, hogy a két barátnőmnek ugyanaz a fiú tetszett. Azt kérték, hogy "kívülállóként" én mondjak véleményt - sorolja Németh Zsófi, a keszthelyi közgazdasági szakközépiskola 11/A osztályos tanulója, aki sokat beszélget barátaival a divatról, a zenei irányzatokról, egyes filmekről. Elmondja azt is, hogy egyre többször kerül napirendre a továbbtanulás is, és a szórakozás is fontos téma. Csakhogy Keszthelyen erre nem mindig adódik lehetőség. Ha például egy igényes koncertre akarnak elmenni a fiatalok, jó előre megnézik milyen együttesek lépnek fel Budapesten. Ezt aztán sokáig egyeztetik egymással és a szülőkkel.

Árpi: Leszoktam a drogról
Fehér Árpit gyermekkora óta ismerem. Tizennyolc éves, sokáig drogfüggő volt. Szüleit néhány éve autóbalesetben veszítette el, azóta a nagyszülei nevelik. Nemrég ismerkedett meg egy szakközépiskolás lánnyal, aki elől a múltját sem titkolta el.
- Nincs sok barátom, mivel a régiekkel szakítottam. Nem voltak mellettem, amikor a drogterápiát elkezdtem. Azt mondták, hülye vagyok, és meg fogom bánni. Nem lett igazuk. Kezdek talpra állni, és szeretném estin letenni az érettségit. A mostani haverjaim ebben is segítenek. Az én életemben most ez a legfontosabb, és az is, hogy megtarthassam a munkahelyemet, mert idős, beteg nagyszüleim nyugdíjából meg az árvaellátásból csak nyomorogni lehet.