Ne így, Nemere!

"Hírharangokra" minden rendszernek szüksége lesz, míg világ a világ, aki vállalja ezt a szerepet, számoljon el érte a saját lelkiismeretével. A bajom nekem nem is magával a ténnyel volt, hanem a stílussal, ahogyan ezt az egészet a Nemere fedőnevű ügynök előadta. Abban bizony volt valami szánalmasan férfiatlan, őszintétlen és hazug, ami mindenképp méltatlan a kétszer öt karikához. Adódhat az életben olyan helyzet, hogy valaki néhány gagyi óráért kénytelen eladni a lelki üdvét, aminek aztán a következményeit évtizedeken át viseli. Amikor azonban az illető elhatározza magát végül a színvallásra, akkor már ne próbáljon ködösíteni, menteni a menthetőt, kisebbíteni az "érdemét". Akkor már ne álljon elő azzal, hogy neki az egészből semmi haszna nem származott, egyébként meg nem ártott senkinek. Ártott mindenkinek, akit bemártott, ezért pedig megkapta a válogatott mezt, kapott borozót a "család" - egyszóval ezekről nem illik hallgatni, ha valaki már a gyóntatószék elé térdepel.
Ahogy távolodunk a diktatúrától, ami a múltunk volt, enyhül a dolgok megítélése: a bűn csínytevéssé szelídül, a gonosz cselvetés pajkos játékossággá hangszerelődik át. Pedig nem babra ment akkor a játék! Szűcs Sándor, "Suttyó", az egykori szolnoki futballista, a fővárosba került és az Újpesti Dózsa játékosa lett. Rendőrtiszti beosztást kapott, amihez jó fizetés és szolgálati pisztoly is társult. A családos férfi 1950-ben halálos szerelembe esett Kovács Erzsivel, a kor énekesnőjével. Amilyen hőfokon izzott a kapcsolatuk, legalább annyira kilátástalan volt - legalább is idehaza. Az énekesnőt nyomozók követték, lépten-nyomon igazoltatták, Sándort Csáki elvtárs, a Dózsa vezetője figyelmeztette arra, miként kell a szocialista erkölcs normáinak megfelelni egy belügyi alkalmazottnak. A szerelmespár úgy döntött, nekivágnak a határnak. "Suttyót" egy neves olasz csapat is csábította, így az új életüknek volt némi realitása, ehhez azonban ki kellett jutniuk Nyugatra. A szándékuknak híre kelt, s hamarosan meg is jelent egy ügynök a társaságukban, aki fél kiló aranyért és ötezer dollárért vállalta a kijuttatás kockázatát. A reménykedő fiatalokat elvakította a közös jövő illúziója, így a számos gyanús jel ellenére vakon bíztak "jótevőjükben". Az pedig a határ közelében annak rendje-módja szerint feladta őket az ÁVH-nak. Elkapták a BM-dolgozót, zsebében a szolgálati fegyverével... Szűcs Sándort ezért kötél általi halálra ítélték, és az ítéletet végrehajtották. Az énekesnőre súlyos börtönévek vártak, valamint olyan bélyeget sütöttek rá, ami lehetetlenné tette, hogy a pályán korábbi népszerűségéhez méltóan érvényesüljön.
Ilyen világot is éltünk, kérném tisztelettel... És ebbe bőven belefért az, hogy "Lakat tanár úr" nem lett szövetségi kapitány, mivel félreérthető politikai megjegyzéseket tett. Aztán lett végül, ám ekkor már így kommentálta a saját megbízatását: "Én mindig egy igazi játékautót akartam, ám mikor megkaptam, nem volt benne motor..." Ha Nemere nem jelent olyan buzgón, Lakat Karcsi bácsi még motorral kapta volna meg a játékautót!