Bokszgálára tart a főszurkoló

A békéscsabai sportrajongó ugyanis akkor, 1982-ben határozta el, hogy ezután, ha csak ideje engedi, minden jelentősebb hazai sporteseményt megnéz. Mit megnéz? Szurkol a magyaroknak. Jóllehet kereplőket nem vásárolt, máig sem burkolta be magát látványosan öles nemzeti trikolórba a nézőtéren, a szíve annál inkább jelen van. Ahogy mondja, "mindenevő vagyok, minden jó sport érdekel".
- Már előtte, 1979-ben megcéloztuk a phenjani világbajnokságot a feleségemmel, össze is gyűjtöttük a pénzt, sose felejtem el, tízezer-hatszáz forintot kellett befizetni személyenként a koreai útra, de valamiért végül mégis Athénba mentünk el nyaralni. Ezt sose bocsátom meg magamnak... Bizony, ott taroltak Klampárék, hiszen kétszer is legyőztük a kínaiakat! - idézi fel a sporttörténelmi sikert Sáli János.
Azóta kilencvenegyszer kerekedett fel a békéscsabai könyvelő, hogy időt, fáradságot nem kímélve, mindenütt ott legyen, ahol történik valami. Legutóbb például a Keleti pályaudvaron futottunk össze, éjjel tizenegy órakor várta egy hatalmas sporttáskával az éjszakai vonatot. Akkor egy hétig a Bécs-Budapest szupermaratoni futóversenyt követte. A fáradozás már csak azért is megérte, mert földije, Vozár Attila győzelmének tapsolhatott.
- Melyik volt a legemlékezetesebb verseny 22 év alatt?
- A '83-as budapesti tornász-világbajnokság, amelyen egy romániai magyar kislány, Szabó Katalin győzött. Az eredményhirdetésnél, a román himnusz után mi, kilencezren elénekeltük a magyar himnuszt is. Felejthetetlen este volt. Ugyanabban az évben volt egy világraszóló hokimeccsünk is a BS-ben, amikor az itteni vb-n a kínaiak legyőzésével feljutottunk a B csoportba.
- Hová szeretne még eljutni?
- Wimbledonba mindenképpen, amit akkor határoztam el, amikor itthon egyszer megvertük az ausztrálokat Davis Kupa-mérkőzésen. No és egy NBA-meccs élőben... Addig szintén nem nyugszom.
- A labdarúgást szóba sem hozza?
- A futballért is rajongok, de csak a jó fociért. Magyar bajnokin tizenöt éve nem voltam, és ha fizetnének, se mennék... A tétmeccsek azért érdekelnek, például a mostani Eb-sorozat is, az írek elleni találkozót Újpesten nem hagytam ki.
Sáli János elárulta, kedvenc sportága az asztalitenisz, mert azt alapszinten űzte is valaha, és büszkén megjegyzi, rendes igazolással, tétre menő városi bajnokikat is játszott.
- Nézzünk szembe a valósággal! Egy világversenyre több napra elmenni nem két fillér...
- Ez igaz, egy Forma-1-es hétvége például hetven-nyolcvanezer forintba kerül, de én puritán életet élek, ha például elmegyek egy pesti versenyre, IBUSZ-szobával is beérem. Másra jóformán nem költök, és mivel mérlegképes könyvelő és pénzügyi tanácsadó vagyok egyéni vállalkozásban, magam osztom be az időmet. Ez is segít a szervezésben, no meg az, hogy a család inkább segít, mint ágálna, mi több, az első négy Hungaroring-futamra a feleségem is elkísért, és ott volt például a tíz évvel ezelőtti, balatonfüredi finn-dingi Eb-n is. Amíg én a parton izgultam, ő elment kirándulni Badacsonyba...
- Hobbija olyan, mint a sakk vagy a futás: bármeddig űzhető.
- Mindent addig érdemes komolyan venni, legalábbis szurkolóként, amíg az embert kikapcsolja, feltölti, élvezi. Még sok sporteseményre szeretnék eljutni. Már megvan a jegyem a karácsony előtti, nyíregyházi bokszgálára is, ahol Kótai Misi vív a világbajnoki övért.