Ózd, a csodák csodája

Az még hagyján, hogy az Ózd csapata hétmérföldes előnnyel állt az élen, ám a fiúk 15 mérkőzésen nem kevesebb, mint száz gólt rúgtak, ami nem lebecsülendő teljesítmény. A tavasz valamivel rosszabbra sikeredett (nem lett meg a kétszáz találat), ám a korábban Kispesten is megfordult edző, Fitos József vezette együttes természetesen simán feljutott a megyei első osztályba. Sőt, újoncként sem a kiesés ellen küzdenek, hanem az őszi szezon végén megint csak a mezőny elején végeztek - igaz, már csak hetven rúgott góllal. Botrányos támadójáték, nemde...?
- Hadd vessem közbe: míg tavaly csak kilenc pont volt az előnyünk, most már tizenegy... - mosolyodott el Fitos József. - Szerencsére nagyon erősek vagyunk ebben az osztályban is, holott a keret nagy része nem változott. Ez a csapat érett a magasabb bajnokságra is: a nyáron szerettünk volna ugrani néhány lépcsőfokot, hiszen Ózdon adottak a feltételek az NB II-re is, ám egyetlen klub sem vállalta a telephelycserét.
Ez azért furcsa: manapság, amikor a téli és nyári szünetekben már a lapokban adnak fel hirdetéseket a csoda közelébe jutó egyesületek egy fizetőképes gazda reményében, nincs olyan csapat a harmadosztályban, amely adósságai fejében boldogan szűnt volna meg?
- Nincs. Jövőre ugyanis megváltozik a kiírás, nem lesz NB I B, hanem kétcsoportos NB II-vel folytatódik a bajnokság, és így a negyedik helyett a harmadik vonal lesz az NB III. Talán ez hozta meg a többi együttes kedvét, de ez hozza meg a miénket is, hiszen, ha jól számolom, már három éven belül az NB I-ig juthatunk.
Hm! Bár jól ismerjük Fitos József fanatizmusát, azért tamáskodunk egy sort: biztos, hogy egy borsodi kisváros csapatának éppen az NB I-et kell megcéloznia?
- Miért ne? A nézőszám tekintetében nem lógnánk ki, most is nyolcszázan-ezren járnak a meccseinkre, amivel az első osztályban sem lennénk utolsók. A gárda erős, az anyagi háttér stabil. Nem véletlen, hogy hívtak ugyan többször is az élvonalba edzősködni, mindig nemet mondtam. Ózdon szeretnék jó focit csinálni.
{p}
Lássuk, mi is kell ehhez a jó focihoz. Először is pénz, meg persze másodszor, harmadszor, sokadszor is, ám az egyelőre van bőven, mármint megyei focihoz mérten bőven. Spórolni azért nem árt: a szertáros az egyik játékos, havi 25 ezret kap a szögletzászlók kihegyezéséért. A masszőr szintén egy futballista, és az utánpótlásban dolgozó edzők is a felnőtt csapat focistái. A meccsprémium ötezer forint egy győzelemért, és mivel a havi négy siker általában megvan, a benzinpénzzel együtt ötven-hatvanezer forintot lehet megkeresni. Nem sok, de az elvileg amatőr megyei első osztályban azért megjárja. Igaz, itt néha bizony jobb a színvonal, mint sokkal feljebb...
- Az MTK egykori NB I-es játékosát, Horváth Csabát hívtam el egy meccsre. Mondtam, edzésre nem kell járnia, csak jöjjön hétvégenként, a védelemben nagy szükségünk lehet rá. Éppen a második helyezettel játszottunk, és 4-1-ről bizony feljött az ellenfél 4-4-re. Ettől függetlenül természetesen szerettem volna újra Ózdon látni Csabát, ám amikor másnap beszéltünk, hogy mi a helyzet, csak ennyit mondott: "Józsikám, ne haragudj, nekem ez túl gyors játék..."
Horváth így nem jött, Fitos meg nem megy - igaz, hiába is menne, papír híján nem dolgozhat magasabb osztályban. Pedig azt állítja, végre beadta a derekát, szívesen beiratkozna a korábban nem éppen kedvelt A licences tanfolyamra. Csakhogy nem kérnek belőle.
- Hiába jelentkezem, mindig visszautasítanak. A véleményem persze ugyanaz, mint korábban: nem így kellene megoldani a magyar futball problémáit. Nézzük például a Bozsik-programot! Mindenki ünnepel, hogy ez mekkora előrelépés, a gyerekek végre kedvükre játszhatnak. Helyette mi van? Buszra nincs pénz, így félévente kétszer az edzők nem a csapatukat hozzák a tornára, hanem csak két-három játékost, és mi adunk kölcsön nekik focistákat. Hát mi Ózdon elindítottuk a mini Bozsik-programunkat: havi három tornát rendezünk hat együttessel, a meccseket az edzők vezetik le, a gyerekek csokit kapnak, és mindenki örül, hogy focizhat. Nincsenek távolságok, a környékbeliek jönnek át, de legalább rengeteg meccsen játszhatnak a fiatalok. Kiszámoltam: mindez egy évben százezer forintba kerül, tehát országos szinten mintegy kétmillió lenne a költség. Ehhez képest a Bozsik-program ötszázmilliót kap, a gyerekek mégsem focizhatnak...
{p}
No, ez már az igazi lázadó edző, akit az NB I-ben is megismerhettünk. Fitos amondó, nem is akar megváltozni: itt is sokszor eltiltják a játékvezetők a kispadról, de nem zavartatja magát, legközelebb leül játékosként. Illetve egy apróság a múlté: arról már letett, hogy a komplett magyar futballt akarja megváltoztatni.
- Nem nagyon követem már az eseményeket. Közel van Diósgyőr, de egyszer sem mentem el oda NB I-es meccsre, sőt a tévében sem szoktam megnézni a közvetítéseket. Nekem Ózdon van elég tennivalóm: hihetetlenül jól érzem itt magam. Ha itt maradok és elérek valamit, felviszem a csapatot az NB I-be, annak nyoma marad akkor is, ha meghalok. Pedig Ózdon aztán tényleg nem lehet lazsálni, győzelemkényszer van, minden meccsen kötelező megszakadni a sikerért. Hogy abból a tizenegy pontos előnyből a bajnokság végére húsz legyen.
Ez amolyan László Csabás mentalitás, hiszen a Ferencváros egykor Németországban dolgozó edzője űzi-hajtja mindig csapatát. Fitosnak is tetszik az effajta szemlélet, így az ellen sincs kifogása, hogy egy echte német, Lothar Matthäus a kapitány.
- Marketingszempontból természetesen jól jött a kinevezése, és nem lett rosszabb a futballunk vele sem. Sőt tán egy picit javult is. De lássuk be őszintén: lehetek én, lehet ön vagy lehet Juliska néni a kapitány, nem itt dőlnek el a nagy dolgok. Ha megtanítjuk a gyerekeket focizni, lesz magyar futball, ha meg nem, akkor szenvedünk tovább. Engem most az éltet, hogy minden rendben menjen a téli szünetben, és senki se sérüljön meg a csapatomból, mert felborult a szánkójával...
Ha nosztalgiázni akar Fitos mester, azt is megteheti, igaz, csak hallomásból lehet részese az egykori ózdi csodáknak, hiszen talán még a világon sem volt, amikor a kohászvárosban már NB I-es focisták kergették a labdát. Szendreiék, Fükőék produkciójára megtelt az új korában mindenképp modernnek számító stadion, a kispadon ott ült elmaradhatatlan táskájával dr. Henczel József sportorvos, ott trónolt a gyár egész vezérkara, egyszóval a magyar foci "szocreálja" tetten érhető volt a Kohász futballpoklában. Mert hogy buzdításban nem volt hiány, a nagyérdemű publikum a meccs előtt a Koporsóban vagy a Kapca nevű műintézetben hangolt. Elmúlt, miként az élvonalbeli ózdi futball, amit Fitos Józsi akar most megidézni.