Rázúdul a szeretet

Nem könnyű megtalálni Törökbálinton Igaly Diánáék házát. Az utca nincs agyonközművesítve; igaz, fél évvel ezelőtt a dombon álló családi lakból egy erdőre lehetett rálátni, amelyet mára kiirtottak. A helyén talán majd lakópark épül, mindenesetre a kinti környezet zilált állapotából a bajnoknő otthonában már semmi nem érződik. A levegőben terjengő almás pite fahéjillata, no meg a heverőn tornyosuló játékmacihegy a karácsony békéjét és örökkévalóságát sugallja.
Diána és a közelmúltban érettségizett Tamás fia úgy fogadnak bennünket, mint réges-régi ismerősöket. Aztán kiderül: ami a bajnoknőt illeti, nem sokat téved, hiszen jó húsz évvel ezelőtt Mezőtúron, a Szabó Lajos SE skeetlövőpályáján már találkoztunk, akkor az egész család - apa, anya és Diána - lőállásba lépett. Merthogy olimpiai bajnoknőnk családi örökségként kapta a lövésztudományt.
Kezdjük az emlékezést az "ősöknél". Igaly József hatalmas név volt a sportágban. Hát persze, hogy neki is, mint minden sportolónak, az olimpia volt a legnagyobb álma. Számára a montreali ötkarikás versenyen való indulás lett volna a beteljesülés. Csak hát ekkor 1976-ot írtunk, és a Zalka HSE-vel nehéz volt konkurálni. Az egyesület vezetőségében csupa "pizsamás" katona, akik nem ismertek lehetetlent. Igaly József számára emelték a kiküldetési mércét, aztán amikor mindent teljesített, mi több, a cigarettáról is leszokott a sport kedvéért, előálltak a farbával: egyszerűen kivitték Talabost, természetesen a Zalka lövőjét. Azon a napon, talán abban az órában, amikor a mi versenyzőnk Montrealban lőállásba lépett, idehaza egy nemzetközi versenyen Igaly József kétszáz korongos országos rekordot lőtt, ami természetesen világcsúcs-beállítás is volt. Szegény csalódott sportember 1997 karácsonyán még a halálos ágyán is felemlegette ezt a méltánytalanságot...
Igaly Józsefné Vasvári Erzsébettel és tulajdon lányával állt Európa-bajnoki dobogón, csapatversenyben. Hogy milyen érzés együtt versenyezni anyának és leányának? Nagyszerű! Amikor az edző már nem léphetett be a pályára, Diána még odamehetett az édesanyjához: "Anyuci, annyira nem megy a lövés, mit csináljak?" És jött a jó tanács. De volt ez fordítva is, amikor a mama kereste meg a "versenyzőtársat": "Diácska, tudsz segíteni?"
{p}
Ennyit a távolabbi múltról. Most pedig elevenítsük fel, miként is született meg az athéni aranyérem. Az Európa-bajnokságon, másfél hónappal az olimpia előtt 16. hely (Sydney bronzérmesének égés). Jött egy olaszországi edzőtábor, számos rossz élménnyel, még az is megfordult Diána fejében, hogy befejezi a versenyzést. Itthon, három héttel az olimpia előtt, jöttek az ígéretes hatások, megérkezett a klubhoz annak a dobógépnek a mása, amelyet az olimpián használnak. Aztán jöttek az sms-ek: "Hajrá, Dia, Hungária! Semmi baj, csak lőjél!" Ettől bajnoknőnk összekapta magát. Athénba már jó érzésekkel utazott. Hanem kint, az edzőpályán az ellenfelek szórták a 25-ösöket, miközben ő 22-23-as rotékat produkált. A kínai, amerikai, olasz, finn, cseh ellenfél jóformán nem tudott rontani - csakhogy Diána is érezte, nála mi a baj, és javított, javított, javított. A tőszomszédságában az olasz lány megverte egy versenyszerű edzésen a kuvaiti férfi világbajnokot. Egyszóval fel volt adva a lecke...A hivatalos edzésre megjöttek a szurkolók, ott már kőkemény volt Diána. Jött az igazi verseny, 23 koronggal kezdődött, de a magyar táborból ekkor is harsant a lelkes biztatás: "Szeretünk, Dia, veled vagyunk, gyerünk, Dia, Dia, Hungária!" Hátborzongató érzés volt... A végeredményt ismerjük: olimpiai bajnok lett Igaly Diána 97 koronggal. A második kínai és a harmadik azerbajdzsáni 93-93 korongot talált el. És hol végzett az "olasz csajszi", aki megverte a kuvaiti férfi világbajnokot? Hiába keressük az első hat között.
Ki ne kérdezné meg a bajnoknőt, miként hasznosítja különleges képességét a vadászatban? Megkérdeztem én is, ám a válasz nem volt túl lelkendező. Diána egy kis társaság tiszteletbeli tagja, ahol a vadászat végén fejenként egyetlen fácánkakas a kompetencia. Addig járják a határt, míg az terítékre nem kerül, és ez szerinte így jól is van. A vadászatban a példa számára az édesapja, aki két éven át járt egy nagy vadkan nyomába, míg végül elejtette. A két esztendő során a vad és a vadász megismerte egymás szagát, minden mozdulatát, szokását, aztán egy Gyula-napon eldördült a végzetes lövés, és "Gyula bá'", a vadkan terítékre került. A nevét a vad a jeles napról kapta. Most fiatalemberek azzal dicsekednek, egy-egy hajtásban miként ejtettek féltucatnyi disznót. Hát ettől a visszafogottsága.
Hogy mi változott Athén óta? Semmi, azaz hogy nemrég voltak vacsorázni a párjával, aki BM-dolgozó és NB I-es kosárlabda-játékvezető, aztán majdnem kinézték őket a bokszból, ahol ültek. Az érdeklődés persze a bajnoknőnek szólt. No meg a számtalan meghívás találkozókra, élménybeszámolókra, aztán könnyes simogatások az utcán, merthogy az emberek bővében vannak a megspórolt rajongásnak. Tamáska, a 18 éves srác, aki a számítógépek szerelmese, mindebből nem érzékel semmit. Azt mondja, ha az anyjával megy, talán azt sem tudják, ő kicsoda. Pedig Diána minden versenyen azt a plüssmacit viszi magával a dobogóra, amit a fiától kapott. Mert olimpiai bajnoknak lenni jó. Anyának lenni nagyszerű. De olimpiai bajnok édesanyának lenni a legcsodálatosabb!
Főleg annak, akinek ez a legbensőbb vallomása: "Szeretek szeretni, és szeretem, ha szeretnek!"