Az a felejthetetlen mosoly

Nem szerzett ugyan Eb-aranyat, nem tudott dobogóra kerülni az olimpián, s érték meglepő vereségek klubcsapatát, a Dunaferrt is - a lényeg nem az eredményeken volt, hanem azon, hogy Anitát egyszerűen imádta az ország. Nem voltak ügyei - kiváló kézilabdázó volt és kiváló ember. Végre a csúcsra ért, családot akart - és jött a borzalom.
A játékos-pályafutása alatt sokat kritizált Fehér Miklós halála kapcsán írtuk egy évvel ezelőtt: kár, hogy mi csak akkor szeretünk valakit, ha már nincs velünk. Anita tragédiája döbbentett rá bennünket, hogy ez mégsem így van: a mindig jókedvű beállóst életében is imádták, és halála után is imádják majd.
Csaknem két hét telt már el a végzetes megcsúszás óta, a gyászt felváltotta az indulat, az okok keresése. Csúszott az út, biztos másfelé kalandoztak Kulcsár gondolatai, túl volt a vizsgákon, készülhetett a következő BL-meccsre, és ami kétségtelen: nem volt bekötve.
Megijedtünk, hogy a biztonsági öv majd téma lesz a bulvársajtóban. Nyilatkozik közlekedésbiztonsági szakértő, Volkswagen-szerelő, profi kaszkadőr, és óriási ábrák segítségével mutatják majd be a becsapódási szöget és a testet érő erőhatás nagyságát. Hiszen emlékezzünk csak, tavaly Fehér Miklóst holtában szinte meggyalázták: üres tekintetű fényképet közöltek róla, kokainfogyasztással vádolták, különös injekciókat hoztak szóba vele kapcsolatban.
Most nem ezt történt.
Szerencsére észhez tért mindenki, Kulcsár Anita békében nyugodhat. Mert bár láttuk az összetört Golfot, láttuk a halált hozó fát, láttuk a szörnyű baleset összes nyomát, bennünk úgyis egyetlen dolog marad meg: a felejthetetlen mosolyod, Anita.
És ez így is van rendjén.