Egy szédítően kis karrier

A szolnoki Katona Zoltán eleinte a MÁV MTE NB I B-s csapatában szerepelt, majd játszott Szegeden s később Diósgyőrben, ahol az élvonalba jutott együttes tagja volt. Számára azonban a legfontosabb döntés az volt, amikor tizenhárom évvel ezelőtt az egyik volt játékostársa, Hegedűs Béla hívására Ausztriába utazott próbajátékra. A nyolcosztályos bajnoki rendszerben az ötödik osztályban jegyezett Bad Schallerbach klubjánál jelentkezett. Megfelelt, s így tagja lett a 3400 lélekszámú fürdőhely gárdájának. A csapat szponzora Felső-Ausztria legnagyobb bútorgyárának a tulajdonosa, aki menten munkát is ajánlott a magyar fiúnak. A foci osztrák módra tehát úgy nézett ki, hogy napi nyolc és fél óra komoly munka után heti három alkalommal edzés következett, majd szombaton meccs. Zoli bútorgyári meósként hatszorosát kereste annak, amit itthon ebben a szakmában fizettek. S ezenkívül a labdarúgásért is kapta a pénzt, ami ugyancsak tisztességes summa volt: egy fél fizetésnek felelt meg.
Hogy mulasztott-e edzést? Eszébe nem jutott, hiszen a pályán egy külföldinek többszörösét kell teljesíteni osztrák társaihoz képest. De így történt a munkahelyen is: nem volt radiátoron ücsörgés, mint ahogyan idehaza megszokta. Megkapta a munkavállalási engedélyt, igaz, a vízügyi technikusi oklevelét a kukába dobhatta, egy hónap alatt viszont kitanulta új szakmáját. Közben teltek az évek, jött egy új edző, hozta magával az embereit, és azt mondta a 34 éves Katona Zolinak, hogy "jöjjenek a fiatalok!" A bútorgyáros garantálta a munkahelyet továbbra is, sőt ahhoz is hozzájárult, hogy a játékos öt kilométerrel odébb, egy nyolcadik osztályú csapatban folytassa a pályafutását. Aztán jött egy hatodosztályú csapat, majd egy hetedosztályú, és most, negyvenhárom évesen fiunk újra a nyolcadik osztályban rúgja a bőrt. Heti egyszeri edzés, idehaza "B" licences edzői oklevél, valamint edzősködés a bútorgyár gyerkőccsapatánál. No meg a napi nyolc és fél órás munka, természetesen.
A tapasztalat? Soha nem volt írásos szerződése, egy kézfogás az elnökökkel szentesítette a mindenkori megállapodást, de a pénze az utolsó schillingig ott volt az asztalon a hónap egy bizonyos napján! Közben a kislányuk, Nórika iskolaérett lett, jelenleg gimnáziumba jár. Két év múlva érettségizik, nyelveket beszél máris, és nagyban múlik rajta is, hogyan alakul a jövőben a Katona család sorsa. Ha úgy dönt a "hölgy", hogy Bécsben tanul tovább média szakon, akkor továbbra is Ausztria lesz az otthonuk. Ha viszont Magyarországot választja, menten hazajönnek. Kati asszony a könyvelői pályáját adta fel,  bébiszitterként dolgozik. Néha elábrándozik arról, hogy itthon talán már főkönyvelő lehetne egy "zsíros cégnél". Odakint most a nyelvet gyakorolja, mert ugyan tökéletesen beszél németül, de a szakmai, számviteli zsargont nem érti teljesen. Zoli a gyerekekkel foglakozik, akiknek minden lehetőségük megvan a focihoz, ám még sincs bennük annyi "smúzli", mint a magyar srácokban...
Hát így néz ki egy szédítően kis karrier. Egy szolnoki focista nem tűzött ki többet maga elé, mint hogy a futball segítségével magának és családjának tisztes egzisztenciát teremtsen. Megtette, és jelenleg ott tart, ahová talán fél évszázad múlva jut el az "átlagmagyar".