Fújhatják!

- Mindjárt mi jövünk - szorongatja a trombitát kissé idegesen Kendrusz Attila a dorozsmai művelődési házban. - Persze a "mindjárt" kifejezést dorozsmaiul kell érteni - teszi hozzá kajánkodva.
Valóban, a színpadon még folyik a rendezkedés, bár kellően olajozottan. A Fricsay Ferenc városi fúvószenekar kamaraegyüttese egy hete alakult, inkább ez indokolja a feszültséget, nem a technikai személyzet lassúsága. Bár az előzőleg fellépő citerazenekar törzsközönsége lassan elszéled, az olasz és spanyol dallamok hallatán megindul a visszaszivárgás, és a falu bolondja lassan táncra perdül a küzdősorban.
A fellépés után lenyugszanak a kedélyek, a fiatal srácokkal elhúzódunk a művelődési ház egyik kis zugába, a matyóhímzés-kiállítás helyszínére. Valamelyikük lecsap egy körtefurulyára, de hamar megintik.
- Jézusom, te ma a szokásosnál is hülyébb vagy!
 A zenekar legfiatalabb tagja tizenegy éves, a legidősebb huszonkilenc. Az apró Simon Béla Benjámin hat éve játszik.
{p}
- A fúvószenekarok mostanában nagyon megfiatalodtak - magyarázza a rangidős Tapodi Emil. - Ők könnyen mozgósíthatóak, a Fricsay Ferenc fúvószenekar, amelynek ez a csoport csak egy része, bármikor fel tud lépni. Általában akkor hívnak minket, ha valamit fel kell avatni. Riaszt bennünket a polgármester, és mi máris szaladunk. Az iskolából könnyebb kikérni valakit, mint a munkahelyről.
Leginkább azzal kezdődik, hogy a gyerek szeretne valamilyen közkedvelt hangszeren játszani, például zongorán. Óhajával bebattyog a zeneiskolába. Ott viszont az adott hangszerre már nem tudnak felvenni több embert. Például a vékonycsontú lányok előnyt élveznek, ha hegedűről vagy zongoráról van szó. Ekkor a masszív fiúk elé tárják a fennmaradó lehetőségeket, köztük a nagy fizikai igénybevétellel járó rézfúvósokat. Ők pedig kapnak az alkalmon.
- Az oktatás a furulyával kezdődik, mert a furulya olcsó hangszer, és mindenki meg tudja szólaltatni - magyarázza Kendrusz Attila. - Azon játszik az ember egy ideig, bár aki sokáig azon gyakorol, a trombitát "puncisan" fogja fújni.
(Megörülök ennek a szép zenei szakkifejezésnek, bár nem értem, mit jelent. Kiderül, hogy a zenekar többi tagja sem. Nagyjából annyit tesz: rosszul.)
Ha már valaki nekilátott rézfúvós hangszeren játszani, hamar a tűzoltózenekarban találhatja magát. Ezek a fiúk megjártak több csoportosulást is, ki-ki mást és mást. A húsz éven felüliek még játszottak idősebbekkel is - a rezesbandákban kimaradt ugyanis néhány generáció. A húszévesek után következő korosztály ötven körül jár vagy még annál is idősebb.
- Az öregek, azok aztán rendesen be tudtak nyomni - mélázik el Tapodi Emil.
- Erről szól a régi rezesbandavicc is - vág közbe Mucsi János. - Két zenész elmegy a kocsma előtt...
Csendben várom a folytatást, ez maga volt a teljes vicc.
Azért is fiatalok viszik ma már tovább a rézfúvós zenét, mert utcai fellépési lehetőséget bőven lehet találni. Igaz - ahogy Mucsi János mondja -, az emberek csak akkor szeretnek élőzenét hallgatni, ha tudják, hogy ingyen van. Fesztiválok és szakmai találkozók, koszorúzások és felvonulások váltogatják egymást, adott a lehetőség az utazásra, az együttlétre. Közösséget kovácsolnak a külföldi utak, a bulizások, a nagyobb zenekarokban - ahol vannak fafúvósok, mert a trombitás lány ritka - szerelmek szövődnek. A kisebbekben is, de ott a fesztiválok nőnemű külföldi vendégei az elsődleges célpontok. "Például ott volt az a görög csaj" - emlékszik az egyik fiú, de sietve elharapja a mondat végét. Ha ez mind nem lenne elég indok a rezesbandák mellett, a hallgatag Moró Balázs még előáll a rutinos nyilatkozó végső adu ászával.
- Ott van még a zene szeretete - mondja, és a közhelyszótár eme beidézése harsány kacajra fakasztja a zenekart.
Mostantól az utánpótlás megint folyamatos lesz. Ezek a srácok is rendszeresen tartanak hangszerbemutatókat kisgyerekeknek, elfújják nekik a tévémaci zenéjét vagy a Boci-boci tarkát, majd kíváncsiskodnak: "Na, gyerekek, ez milyen hangszer?" "Trombita" - mondják az ovisok, bármilyen rézfúvós szólalt is meg előzőleg. Kivétel a méretes tuba, amely a gyermekszlengben a "nagy trombita" elnevezést nyerte.
- Örömzene ez - zárja a beszélgetést Tapodi Emil, és hátára vesz egy méretes műanyag tokot. Nincs benne semmi pénz, az ember minden költségét maga állja - mégis: jó.
A szedelőzködő truppból kiválik Mucsi János, hogy megadja a telefonszámát. Van egy másik zenekara, egy fúvósötös, ha véletlen ajánlani tudnék nekik fellépési lehetőséget... Nagyon szeretnek játszani, erről volna szó.
Ha valakinek rezesbanda kell, nekem szóljon!