Profiboksz: elmaradt a különmeccs

A lényeg persze az, hogy Kótai Mihály, Nagy Csonttörő János és megannyi kevésbé ismert magyar ökölvívó győzött, így vigadhatott az a majdnem kétmillió néző, aki valamelyik csatornára kapcsolva belepillantott a találkozókba. A két kereskedelmi tévé ugyanis ugyanarra a napra szervezte saját gáláját, hadd tudjuk meg végre, hogy melyik bunyós a népszerűbb. És a közönség bizony korrekt ítéletet mondott: egyik meccset sem nézték annyian, mint azt a csatornák remélték.
Ez bizony kellemetlen ügy.
Persze aki volt olyan bátor, hogy már az előmeccseken bokszot akart látni, annak érthetően hamar elment a kedve az egésztől. Elég volt szétnézni a félig telt csarnokokban (nem viccelünk: a legdrágább jegyek mindkét helyszínen negyvenezer forintba kerültek), elég volt belehallgatni az esetenként igencsak siralmas kommentálásba, vagy elég volt megnézni Hidvégi György bizonyos Vaszil Kondor elleni mérkőzését, amelyen az ukrán fiú edzője nagyjából huszonhárom másodperc után dobta be a törülközőt, hogy az ember azt mondja: ő ebből nem kér.
És így jöhetett a bukás: míg Kokó első címmeccsét négy éve több mint hárommillió néző látta, és a tavalyi Csonttörő-Chacón derbit is két és fél millióan figyelték, most az argentin revánskísérletét már csak 1 millió 780 ezren, míg Kótai pofonjait Galloway ellen 1 millió 350 ezren választották. És ezen adatok ugyebár nem azt jelentik, hogy a nézők kigúvadt szemekkel figyelték három órán át a csatornákat, hanem azt, hogy néhány percre legalább odakapcsoltak.
{p}
A legszebb persze az egészben a TV 2 húzása. A csatorna frontbokszosának, Nagy Jánosnak a menedzsere, Rácz Félix ugyanis kijelentette, azért szervezték egy napra a két gálát, mert itt az idő, hogy mindenki meglássa, melyik ökölvívó is a népszerűbb. Nagy duzzogva elfogadtuk a kész helyzetet, s bár talán lett volna néhány ezer ember az országban, aki mindkét meccset megnézte volna, jobb híján csak vártuk, hogy melyik magyar is nyeri a különcsatát. Nos, mint fentebb láthatjuk, a nézettség alapján Nagy nyert, ám némi csibészség azért volt a dologban: Csonttörő mérkőzése ugyanis csak akkor kezdődött el, amikor odaát Kótai már rég nem Gallowayjel, hanem a zuhannyal küzdött, így Nagy János nem a másik magyar bunyóst verte meg, hanem a Heti hetest. Gyanúnk szerint nem véletlen az időzítés, a  TV 2 szándékosan tette jóval későbbre saját meccsét - mert enyhén megalázó lett volna, ha a nagy fogadkozások dacára esetleg Kótaira kapcsolnak többen...
Fájdalom, a legújabb kori médiaháború eredménye pedig az, hogy abszolút elsikkadnak az eredmények, mindenki a csatornák párviadalával foglalkozik. Pedig a magyar profiboksznak van jövője: Erdei egy új Kokó lehet (legalábbis az első vereségéig, mert utána az Universumnak hozzávetőleg annyira kell majd, mint Michael Jacksonnak az eredeti bőrszíne), Csonttörő fejlődését mutatja, hogy most már egyszer sem mogyorózta meg Chacónt, Kótai jópofa srác és bokszolni is tud, és mellettük a tévék elkezdték menedzselni Hidvégit, Balzsayt, Matolcsit, Kovácsot, Petrovicsot is - néhányukra talán szép karrier várhat.
Sőt a tényeknél maradva: Kovács István, Kótai Mihály, Erdei Zsolt, Bognár László és Nagy János máris világbajnok, még ha súlycsoportjuk többi versenyzője nem is ismeri őket...
Na de ez egy ilyen sportág.
Ami pedig a végére kívánkozik: az utánpótlás elapadóban, de ez inkább szerencse, mint baj. A magyar amatőr-bokszszövetség ugyanis valamennyi ügyesnek tűnő ökölvívóval négyéves szerződést kötött, nehogy a pekingi olimpia helyett inkább első profimeccsként egy nyugdíjas korú dzsesszzongorista megregulázásában lássa a jövőt.
Úgy látszik, utódaink a harcias ösztönüket már nem kötelek közé szorítva élik ki, hanem számítógépek programjaival lövik egymást halomra. Persze kesztyű nélkül.